MOZI HÍREK – A The Last of Us 2. évadában feltűnő új fertőzötttípus ijesztően intelligens és kísértetiesen emberi: ezek az új Stalkerek, akik a sorozatot jóval félelmetesebbé teszik, mint a videójáték volt.
A The Last of Us második évada rögtön az elején emeli a tétet: sötétebb, intimebb és feszültebb változatban meséli újra Joel és Ellie történetét. Már az első epizódból világossá válik, hogy az HBO sorozata idén nem a játék nyomvonalán halad tovább: az új évad nemcsak szívdobogtató fordulatokat, de dermesztő újdonságokat is tartogat. Közülük is kiemelkedik egy különösen hátborzongató fertőzötttípus: a Stalker.
Figyelem, spoilerveszély! Az alábbi szöveg spoilereket tartalmaz a The Last of Us 2. évadának első részéből. Ha még nem láttad, érdemes későbbre tartogatnod az olvasást.
Mi ez az új rémség?
A veterán játékosoknak ismerős lehet ez a típus. A Stalkerek nem új szereplők a The Last of Us világában, de az élőszereplős sorozatban sokkal fenyegetőbbé váltak, mint korábban. A játékban ezek a fertőzöttek félúton helyezkednek el a gyors és impulzív Runnerek, valamint a vak, zajra vadászó Clickerek között. A sorozatban viszont még alattomosabbá és veszélyesebbé váltak: emberszerűbbek, intelligensebbek, és kiszámíthatatlanabbak.
A sorozat nézői számára a rémálom akkor kezdődik, amikor Ellie és Dina járőrözés közben egy elhagyatott szupermarketbe tévednek Jackson közelében. A rutinfeladatnak induló akció rémálommá válik, amikor Ellie leszakad a második emeletről, elszakad Dinától, és rájön, hogy nincs egyedül. Valami mozog az árnyékban. Nem sikolt. Nem menekül. Figyel. Vadászik.
Ebben a jelenetben a sorozat a posztapokaliptikus akció helyett inkább pszichológiai horrorra emlékeztető hangulatot teremt. A néző előbb látja meg a Stalkert, mint Ellie, ezzel már az elején feszültséget keltve. A lény a polcok között suhan, romok mögött lapul meg, és úgy ólálkodik, mint egy intelligens ragadozó. Ellentétben a Runnerekkel, akik meggondolatlanul rontanak előre, vagy a Clickerekkel, akik hang alapján vadásznak, a Stalker átgondoltan, tudatosan támad.
Ez a változat intelligensebb, mint az eddig látott fertőzöttek. Az Empire magazin szerint az őket megfertőző gomba egyes agyi funkciókat megőrzött, így a Stalkerek képesek „koordinálni, rejtőzködni, és olyan dolgokra, amiket korábban nem láttunk a sorozatban”. A most bemutatott példány hátborzongatóan emberi: a gomba koronaként nő ki a fejéből, de mozgása és testtartása még mindig ijesztően emberi maradt.
A játékban a Stalkerek már önmagukban is szorongást keltenek: rejtőzködnek, gyorsan mozognak, és kiszámíthatatlan pillanatokban támadnak. A sorozat azonban továbbfejlesztette ezt a koncepciót, mélyebb dramaturgiával ruházva fel őket. Ellie például nem a megszokott hörgést hallja tőlük, hanem valami mást: egyfajta fájdalmas, emberi nyögést – szinte kísérteties sóhajtást.
Bár ebben az epizódban csak egyetlen Stalker tűnik fel, a jelenet egyértelműen egy új típus bevezetésének tekinthető. A rendezés révén a néző sejtheti: a Stalkerek csoportosan is felbukkanhatnak, és a lopakodás, gyorsaság és agresszió kombinációja halálos ellenséggé teheti őket. Ha a sorozat tovább építi ezt a vonalat, a Stalkerek lehetnek a The Last of Us világának legfélelmetesebb lényei.
Ez az évad láthatóan nem elégszik meg az első szezon sémáinak újrajátszásával. Az alkotók célja, hogy mélyítsék a játék univerzumát, új megközelítéseket kínáljanak anélkül, hogy elárulnák az eredeti szellemiséget. Ezt már láthattuk az első évadban Bill és Frank történeténél, most pedig a fertőzöttek evolúciójában mutatkozik meg. Az eredmény egy érett, összetett sorozat, amely nem nézi le sem a nézőt, sem a játék rajongóit. Kövesd tovább Joel és Ellie brutális, de megindító utazását – minden héten a Maxon.
Forrás: 3djuegos
