TESZT – A tét magas, a feszültség pedig még magasabb: ez egy olyan valós idejű stratégiai játék, ahol akár egy apró lépés is végzetes hibához vezethet. Emiatt minden mozdulatot megfontoltan és precízen kell végrehajtani, mert a játék nem kegyelmez. A türelmetleneknek ez nem való – a Commandos: Origins alaposan megszűri, ki bírja a gyűrődést. De mivel a széria legújabb darabja nem akar látványosan eltávolodni az elődök alapvető játékelemeitől, ez érthető és indokolt is.

A lopakodás szó szerint életet menthet. Ha ezt nem sajátítjuk el, esélyünk sem lesz a túlélésre.

Gyorsmentés, próba, gyorstöltés

A Commandos első részéről itt már írt BadSector 1998-ban, és ez az új rész is jól körvonalazza, mire számíthatunk. A címben is szereplő három szó nem véletlenül került oda: a játék lényege az állandó próbálkozás. Magyarán: kísérletezni kell, előtte menteni, aztán hibázni, majd visszatölteni, és utána talán egy újabb hibába beleszaladni. Az élmény emiatt néha monoton lehet, de amikor minden klappol, az öröm szinte mámorító. Ez már 22 évvel ezelőtt is így volt (a Strike Force-ot felejtsük el, az egy FPS volt, a remastereket pedig inkább hagyjuk), és a játék egyik erőssége épp ez a hagyományhűség, ami a második világháború korai szakaszában játszódik. Kezdetben csak a Green Beret lesz a csapat tagja. Később fokozatosan csatlakoznak a többiek (Driver, Sniper, Spy, Marine, Sapper), és a végigjátszás – főleg a sok-sok próbálkozás miatt – simán elvisz majd húsz-egynéhány órát. Természetesen mindegyik karakter egyedi képességekkel bír.

Ha például valakit csendben kell leteríteni, a kémünk hangtompítós pisztolya tökéletes megoldás. Ezeknek a képességeknek a hatékony és kreatív használata elengedhetetlen. A lassabb, óvatosabb játékmenet a játék tempóján is meglátszik – érzésre is lassabb az eddigi részekhez képest. Egy-egy pálya teljesítése emiatt simán eltarthat órákig is, hiszen ezek kifejezetten méretesek. Sokszor tervezni kell – ha nem tesszük, könnyen elrontjuk az egészet, és az pillanatok alatt megtörténhet. Ilyenkor nem ciki akár percekig vizsgálgatni a térképet, hogy kiderüljön, merre, mi vár ránk. Csak így teljesíthetőek a kihívások, és a játék csupán az első percekben – az amúgy erősen ajánlott tutorial során – fogja a kezünket. Utána már magunkra vagyunk utalva. Innentől a pálya érdekes pontjaira kell támaszkodnunk. A lassú tempó sem véletlen: folyamatos előregondolkodást igényel. Ez olyan, mint egy sakkjátszma – mindig néhány lépéssel az ellenfél előtt kell járnunk. Ha egy őr hátat fordít, és senki sincs a közelben? Kés a hátába, aztán gyorsan elrejteni a testet, mielőtt valaki felfedezné. Ezeket a kis „réseket” kell észrevenni, ezekből épülnek fel a taktikák. És ha a terv működik, valóban élményszámba megy, ahogy a nácik hullanak, mi meg csendben továbbállunk.

Tervezni, tervezni, tervezni!

A Commandos Origins olyan, mintha egy százkilós követ próbálnánk szétverni egy kis kalapáccsal egy börtönudvaron. Lassan indul be, idő kell, mire lendületbe jön. Egy-egy pálya indításakor könnyen letaglózhat a látvány, ahogy az egész terület elénk tárul. A játékmenetnek van egy másik kulcseleme is: megállítjuk a játékot, kiadjuk a parancsokat, majd visszanézzük, ahogy végrehajtódnak. Ez látványos és kielégítő. Lehet, hogy az egész manőver csak pár másodpercig tart, de ez nem probléma. Lépésről lépésre kell haladni – és igen, előtte pár (tucatnyi) kudarc is bekövetkezhet. De ez része az élménynek. Néha idegesítő lehet, de amikor sikerül egy jól kivitelezett akció, az igazi örömet okoz.

Nem akkora a lépték, mint egy Command & Conquer részben, de a stratégiai mélység hasonló. A precizitásnak hatalmas szerepe van: néha már az is elég, ha pár pixel erejéig belógunk egy őr látóterébe, és már szól is a riasztó – onnantól pedig elúszott minden. A CO kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Nem egyszerű játék. A lopakodásból bőven kijut, de alapvetően taktikai játékként kell kezelni. A széria régi gyengéje viszont most is megmaradt: a játék túl szoros keretek között mozog. Improvizálni nemigen lehet. Nyers erővel pedig teljesen esélytelen bármit is elérni. Legalább a menürendszer most már átlátható (ellentétben a régi részekkel), úgyhogy itt sikerült fejlődni. Az audiovizuális élmény sem hagy kívánnivalót maga után – ezen a téren is rendben van az összkép.

De hol van a vége?

Ez a kérdés bizony időnként a játékosban is felmerülhet, mert a Commandos: Origins tényleg próbára teszi a türelmet. Aki hamar beletörik, annak az értékelése sem lesz túl fényes. Nálunk ez most egy stabil 7/10. Jó játék, de valószínűleg nem lesz igazán emlékezetes hosszú távon. Akik viszont rajonganak a szériáért, nekik ez simán 8/10. A lényeg, hogy a játék élvezetes tud lenni – főleg a sok-sok kísérletezés után – és nehéz abbahagyni, ha egyszer belejöttünk. Ezért mondható: a játék jó. Nem kiemelkedő, de korrekt. Érdemes belekóstolni a játékmenetbe – onnantól már rajtunk múlik, mennyire kap el minket.

-V-

Kiadó: Kalypso Media
Fejlesztő: Claymore Game Studios
Stílus: valós idejű stratégia, lopakodás
Megjelenés: 2025. április 9.