Ez a sötét fantasy szerepjáték a legnagyobb kihívással néz szembe: szerethetővé akar tenni egy műfajt, amit sokan reflexből gyűlölnek. Egy PvEvP multiplayer RPG érdekes pályatervezéssel és valamivel kifinomultabb játékmenettel, mint más hasonló alkotások.

Miért van az, hogy ha mostanában meghalljuk azt a kifejezést, hogy „extraction PvEvP”, már reflexből felsóhajtunk? Talán azért, mert a játékipar eddig nem tett le az asztalra egyetlen olyan letisztult darabot sem ebből a műfajból, amiben igazán jó lenne játszani. Leginkább csak középkategóriás címek próbálkoztak gyorsan piacra kerülni, sablonos mechanikákkal, vagy nagyobb kiadók kísérleti játékmódjaival. Semmi igazán friss, semmi igazán forradalmi.

Nemrég lehetőségem nyílt kipróbálni a Mistfall Hunter zárt bétáját, amit hivatalosan is „extraction RPG”-ként emlegetnek. Nem mondom, hogy ettől most teljesen megváltozott a véleményem a zsánerről, de legalább egy kis előrelépésnek tűnik. Egy fokkal organikusabbnak, gördülékenyebbnek érződik, mint más hasonló címek, például a jelenlegi etalonnak számító Dark and Darker, vagy a gyakorlatilag alternatívaként létező Dungeonborne.

Még mindig fiatal műfaj

Szerintem logikus evolúció ez: ahogy telik az idő, egyre kiforrottabb és átgondoltabban tervezett játékokat látunk ebben az irányzatban. Ebben az esetben például a karakter- és ellenfélanimációk minőségben és természetességben is jobbak, mint a konkurens címekben. A sötét fantasy szörnyek változatossága kellemes, a csapdákból, eldobható tárgyakból és egyéb eszközökből álló „homokozó” pedig szintén hoz valamit a konyhára.

Mivel fejlesztés alatti változatról beszélünk, ez mindenképp értékelendő. A monetizáció és a megjelenés utáni támogatás persze még sok mindent befolyásolhat, de gyanítom, hogy ha mást nem is, egy szűkebb rajongói réteget biztosan meg tud majd szólítani. Megéri? Még túl korai bármit kijelenteni. Nekem személy szerint vannak aggodalmaim, és nem vagyok benne biztos, hogy ezek el fognak oszlani a megjelenésig.

Vegyük például magát a zsákmányrendszert: eddig nem nagyon találkoztam olyan fegyverrel vagy páncéldarabbal, ami igazán izgalomba hozott volna, vagy amit sajnálnék elveszíteni. Jelenleg inkább a pályák és a harcrendszer kiismerése a lényeg; bár mélynek és kifinomultnak nem mondanám, legalább kihívást jelent, és az akciókat időzíteni kell, ahogy azt minden magára valamit is adó Souls-szerű játék elvárja. De ennyiben ki is merül. Egyelőre meg kell adni neki az esélyt a bizonyításra.

Az egyetlen terület, ahol az alfa állapot ellenére is biztos vagyok a játék erősségében, az a pályatervezés. A dungeon, ahol a játék játszódik, jól összerakott, folyamatos feszültséget tart fenn és állandó készenlétet követel. Az ellenségek járőrútvonalai ügyesen vannak elhelyezve, így a legtöbb zaj garantáltan a lehető legrosszabbkor fog megszólalni.

A helyszín kifejezetten vertikális, tele liftekkel, létrákkal és platformokkal; a főellenfelek jól őrzöttek, a folyosók pedig tudatosan felépítettek. Összességében élvezetesebb bejárni, mint a hasonló játékok világát – márpedig ez azért minimum jó jel. Ami viszont még mindig hiányzik, az az a bizonyos plusz, ami meg tudná győzni azokat is, akik alapvetően irtóznak az online többjátékos környezettől, és különösen az „extraction” műfajtól. A Mistfall Hunter valószínűleg nem fogja őket meggyőzni. De lehet, hogy ez az a kis lépés, amire a műfajnak most a legnagyobb szüksége van.

Forrás: 3djuegos