SOROZATKRITIKA – Végignéztük Netflixen a magyar közpénzből 16 milliárd forintba kerülő Hunyadi sorozatot, egészen az utolsó, a nándorfehérvári csatát bemutató epizódig. Az első két rész kifejezetten gyenge rajtja után a sorozat látványosan javult, de vajon ez elég volt-e ahhoz, hogy a Netflix hasonló költségvetésű, nemzetközi történelmi sorozatai mellé felzárkózzon?

Minden idők legdrágább magyar sorozata a Hunyadi – és ez nem csupán a produkciós értékekre igaz, hanem a közpénz-arányra is. A teljes, 25.6 milliárd forintos költségvetésből 16 milliárd a magyar adófizetőktől származott. Nem csoda hát, hogy sokan fenntartásokkal fogadták a sorozatot, főleg azok után, hogy az első két epizód sablonos párbeszédekkel, gyenge színészi játékkal és kortárs nyelvezettel riasztotta el a nézőket. indult a kritikai diskurzus is ezekkel a problémákkal.

A későbbi részek azonban egyre inkább bizonyították, hogy a sorozatban több van, mint elsőre tűnt. Mi most, hogy végignéztük az egész évadot Netflixen, 4K-ban, projektorral, végre átfogó képet kaptunk arról, milyen minőségű alkotással is van dolgunk.

Hullámzó rendezés, erősödő játék

A több rendező közreműködése előre jelezte a stílusbeli és minőségi változatosságot, és ez meg is mutatkozott a részek színvonalában. A sorozat végére azonban kétségtelenül erősödött: voltak kifejezetten jól sikerült epizódok, remekül megkomponált drámai és harci jelenetekkel. A színészi játék is javult – különösen a főszereplő, Kádár R. Gellért esetében, aki ugyan nem vált magyar Daniel Day-Lewissé, de fokozatosan elhagyta a túljátszott, színpadias gesztusokat. Fizikai jelenléte és pátoszos megnyilvánulásai a csatajelenetekben végre jobban működtek, főként a várnai ütközet előtti beszédnél, ahol már-már Rettenthetetlen-szintű karizmát próbált hozni – nem mindig sikerrel, de látható igyekezettel.

A mellékszereplők közül kiemelkedett Törőcsik Franciska, aki Brankovics Máriát alakította, és Murathan Muslu, aki a török szultánt formálta meg – utóbbi egyébként érdekes módon nem beszél törökül, annak ellenére, hogy török származású. A magyar színjátszásra jellemző színpadi manírok, a túlartikulált, „művészi” hangsúlyozások azért nem tűntek el: Rujder Vivien (Szilágyi Erzsébet) és Gálfi László (Zsigmond király) szereplése e tekintetben nem lógott ki a sorból – sajnos.

Dicséretes fejlődés, élesebb történetvezetés

A forgatókönyv és a párbeszédek is sokat javultak az évad második felére. Az érzelgős-romantikus szálakat fokozatosan kiszorították a drámaibb, komolyabb történelmi vonalak, például Vlad Tepes, alias Drakula szerepeltetése (Nagypál Gábor), aki kegyetlenségével és a törökökkel való kényszerű szövetségével árnyalta a politikai képet. A legemlékezetesebb azonban kétségkívül a két kulcsfontosságú csata: a várnai és a fináléban látható nándorfehérvári. Ez utóbbi látványban, koreográfiában, tömegjeleneteiben már valóban nemzetközi szintet súrolt, még ha itt-ott látszott is a költségvetési plafon. Van még hova fejlődni, de már nem kell szégyenkezni a megvalósítás miatt.

Ami viszont komolyabb gond: túl nagy időbeli ugrások törik meg az elbeszélést, gyakran úgy érezni, mintha egy évad helyett csak összefoglalót kapnánk. Egyértelmű, hogy ennek a történetnek több évadra lett volna szüksége – minimum kettőre –, hogy igazán kibontakozhasson.

Hol állunk a Netflix történelmi mezőnyében?

Ha a mércét olyan sorozatok jelentik, mint Az utolsó királyság, a Vikingek, a Vikingek: Valhalla vagy a Barbárok, akkor sajnos a Hunyadi még nem éri el ezt a szintet. A karakterei kevésbé árnyaltak, a dialógusok sokszor mesterkéltek, és a történetvezetés sem mindig gördülékeny. Ugyanakkor a Netflix az elmúlt években mintha háttérbe szorította volna a nagyszabású történelmi szériákat, így a Hunyadi épp jókor jött: piaci résbe érkezett, és nem kis meglepetésre, fel is töltötte azt egy vállalható szintű magyar produkcióval.

– Herpai Gergely „BadSector” –