TESZT – Na ez egy olyan játék, aminek a fejlesztése akkor kezdődött, amikor még a HDTV mint fogalom is szinte földönkívülinek hangzott. Hol volt akkor még a 720p, miközben ma már 8K-s gépigényt is emlegetnek? Épp emiatt is lehet azt mondani a Captain Bloodról, hogy ez nem lett valami kiemelkedő alkotás, ugyanis inkább átlagosnak lehetne a legjobb esetben is nevezni a Seawolf Studio és a General Arcade termékét.

A játék fejlesztése nem ebben az évtizedben és nem is az előzőben kezdődött, ugyanis 2003-ban indultak a munkálatok…

 Rafael Sabatini műveiből a képernyőre

Az akciójáték tehát több mint két évtized után esett át a célvonalon. Rengeteg probléma vette körül a fejlesztés során ezt a kalóz témájú hack’n’slash kalandozást. Természetesen a játék címében olvasható karaktert irányíthatjuk a fejezetek során. Legalábbis ameddig bírjuk ideggel és türelemmel. Valószínűleg az előbbi fogy el hamarabb, mert kifejezetten repetitív a Captain Blood. Ha legalább a harci rendszer lenne kidolgozott, de még azt sem lehet mondani. Jó, nem lehet elvárni, hogy mondjuk a Devil May Cry V szintjét hozza (pedig ez 2019-es játék, tehát nem éppen az a hű de új cím), de azért ennél mélyebbnek kellett volna lennie. Aztán az ellenfeleink is spongya módjára folyamatosan gyömöszölést igényelnek, aztán lehet használni a néhány kivégző mozdulat egyikét. Idővel lehet pár kombót is aktiválni, és erre költhetjük a küzdelmek során befolyó aranyat, már ha van erre türelmünk. Ellenfeleink lőhetnek is ránk. Messziről. Váratlanul. Ettől meg szépen elkábulunk, miközben a többi ellenfél ledarálhat. Célzásrásegítés (talán így lehet magyarul mondani, hogy lock-on) mintha nem lenne, és kamerakezelés mint olyan, szintén nincsen, helyette meg van egy raklapnyi QTE. A 2005 elején megjelent Resident Evil 4 nem vitte ezeket túlzásba.

Kicsit röhejes, amikor már két régebbi Capcom játék is fel lett hozva ellenpéldaként. A hangzás sem valami fényes. Nincsen meg a balansz. PlayStation 5-ön is. A sztori alatt van az, hogy a háttérzene üvölt, a beszédet meg alig-alig lehet hallani. Érthető, hogy egy PS2-es korszak játékáról lehet beszélni, de azért ennél kifinomultabb dolgokat el lehet várni, és akkoriban sem volt nyerő az, amikor inkább bosszantó az egész, mintsem hangulatos. Pedig lehetne benne potenciál, ugyanis a XVII. században játszódik a történet. De ha komolyabb kalóz kaland érdekelne (és valami, ami egyjátékos, tehát lendületből kukában landol a Sea of Thieves és a Skull & Bones is), akkor az Assassin’s Creed IV: Black Flag is komolyabb, és az is már több mint egy évtizede, hogy megjelent. A Captain Blood-t anno 2010 környékén akarták kiadni, aztán kiszivárgott egy játszható verzió is. De valami nem változott: grafikailag a modelleken abszolút érzékelni lehet, hogy ezeket a PS3-on már láthattuk. Még a Risen 2: Dark Waters is szebb nála. És az 2012-ben jelent meg. Na ilyenkor van az, hogy amikor ennyi összehasonlítás van, és mind lemossa a pályáról a kérdéses terméket, akkor ott bizony baj van.

 Van benne valami… jó?

Van. Bővebben: a zene egészen tetszetős (már ha figyelembe vesszük, hogy mennyire hangos itt-ott). Ez lehet a játék legerősebb pontja. A történet nem olyan rossz, nem borul át természetfeletti klisékbe, és így a kalózok és spanyolok ellen fogunk küzdeni, miközben kapitányunk a briteket szolgálja (pontosabban a pénz a mindene). Játékmenete monotonitásán túl a God of War (a PS2-es két részre kell gondolni…) stílusát hozza, és a harcok nem éppen 3D-sek, ugyanis érzékelhető a „sávosodás”. Másodlagos fegyverek is vannak, de azért kissé furcsa, hogy egy baltát kardként definiál a játék (túl sok volt a grog, kedves fejlesztők?).

De mi értelme van mindennek, ha kb. három támadást fogunk spammelni mindvégig? Pláne akkor, ha van egy olyan trófea, amit akkor kapunk, ha csak egy kombót használunk egy teljes pályán. Ez így egy hatalmas LOL. Legalább vannak hajós harci szekciók, amikor az ágyúnkkal kell jól célozni, de ez nem nagyon dobja meg a változatosságot. A bossoknál a környezetet is figyelni kell. A játéknak nőhiánya is van, ugyanis kettő női karakter van, és mind a kettő klisés (az egyik a tipikus megmentendő karakter, a másik pedig a femme fatale… látszik, hogy húsz éves a játék koncepciója), és kinézetre is kevés ruházattal bírnak. Na ilyenkor van az, hogy meg kell kérdezni, hogy ennek a játéknak milyen értékelést lehet adni, mert más-más aspektusból nézzük, akkor a pontszám is kissé más.

 Talált, süllyedt, a kapitánnyal a fedélzetén

A Captain Blood nagyon megosztó. A Steamen az értékelések (még 100 sincs belőle…) kajolják, de amúgy ez egy full átlagos, elavult játék. Ezért nem tud 5/10-nél többet kapni, mert egyszerűen ósdi minden szemszögből. Ha valami retro dologként kezeljük, akkor sem nagyon kap ez többet 6/10-nél, úgyhogy vonjunk átlagot: ez 5,5/10, közepes a legjobb esetben is. Ha ez a játék mondjuk 2010-ben megjelent volna, akkor sem kapott volna 6/10-nél többet a sajtótól, mert már akkor is avíttas lett volna. Úgyhogy bármelyik korábban felsorolt cím játszása javasolt ehelyett. Ha pedig mégis érdekel, van demó (legalábbis a Steamen biztosan).

-V-

Kiadó: Sneg
Fejlesztő: Seawolf Studio, General Arcade
Stílus: PS2 hack’n’slash
Megjelenés: 2025. május 6.