SOROZATKRITIKA – Daredevil: Born Again a Disney+ folytatása a Daredevil című sorozatnak, amelyet a Netflix 2015 és 2018 között sugárzott. A sorozat a Marvel-lel közös produkció volt, de a harmadik évad után törölték. A Marvel bejelentette, hogy a Félelem Nélküli Ember visszatér egy folytatássorozatban, ezúttal a Disney+-on, de sokan úgy vélték, hogy a folytatás nem érhet fel az eredetihez, annak sötét hangulatával és magas halálozási arányával. Egyszerűen nem illeszkedett a Disney kedvesebb, családbarát világához. Nos, örömmel jelentem: a kételkedők óriásit tévedtek.

A Disney az elmúlt években valamiféle reneszánszt élt meg, és keményebb, sötétebb hangvételű történeteket engedett be a Marvel és a Star Wars birodalmába is. Ez ágyazott meg Daredevil feltámasztásának, és most, hogy a Daredevil: Born Again első két epizódját már láthatták a kritikusok, nyugodtan kijelenthetjük: nem vesztett a lendületéből. Bár a történetet teljesen újraírták, miután az első hat részt már leforgatták, és emiatt komoly utóforgatásra került sor, a végeredmény kifejezetten jót tett a sorozatnak. Az első évad így valóban elsőrangú televíziós élmény lett.

Egy ördög sosem alszik… túl sokáig

A történet egy tragédiával indul: a vak ügyvéd, Matt Murdock (Charlie Cox) félreteszi Daredevil alteregóját. Bár ez elsőre visszalépésnek tűnhet, a sorozat szellemiségén ez mit sem ront, hiszen Matt ezúttal jogászként segít egy másik kosztümös igazságosztón. Persze a címből sejthető, hogy Matt előbb-utóbb újra felhúzza az ördögszarvakat. Addig is újra összecsap Wilson Fiskkel (Vincent D’Onofrio), aki egy ideje távol volt – ha követted a Disney+ többi sorozatát, sejtheted, hol bukkant fel –, de most visszatért, és polgármesteri ambíciókat dédelget (ez a szerep kísértetiesen emlékeztet egy bizonyos államfőnkre, minden szörnyűségével együtt). A két ősellenség természetesen most sem talál közös hangot, de Fisk immár törvényes hatalmat is a kezében tart, amivel Matt-et minden fronton sarokba szoríthatja. Ez egy valódi eposz, és minden tekintetben győzelem a sorozat számára.

Nem újragondolás, hanem kibővített folytatás

Valójában ez sokkal inkább a Daredevil régóta várt negyedik évadja, mint egy új sorozat kezdete: gyakorlatilag ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik évad abbamaradt. Eltekintve Fisk Hawkeye és Echo évadaiban való szerepléseitől (valamint néhány jól időzített Ms. Marvel utalástól), a Daredevil: Born Again minden múltbéli referenciája az eredeti Daredevil vagy a Punisher sorozatból származik – utóbbiak szintén a Netflixen futottak, de mostanra átkerültek Disney+ platformra. Nem kötelező ismerni ezeket az előzményeket, de erősen ajánlott, különösen ha szeretnénk megérteni, milyen fontos szerepet tölt be Matt életében Foggy Nelson (Elden Henson) és Karen Page (Deborah Ann Woll).

Aki pedig az akció miatt nézte a régit, megnyugodhat: a bunyók továbbra is könyörtelenek, tele vannak késhajigálással, koponyazúzással, csonttöréssel. A legtöbb pofont persze Daredevil osztja, de Fisk, sőt Frank Castle (Jon Bernthal), alias a Punisher is beszáll a verekedésekbe. Ezeket a jeleneteket ráadásul ötletesen és változatosan komponálták: van egy rész, amelyben a kamera felváltva mutatja, ahogy Daredevil és Fisk külön-külön szétvernek valakit – egyikük egy sorozatgyilkost, másikuk egy férfit, aki (állítólag) megbántotta őt. Bár teljesen különbözőek, a vágások megmutatják, mennyire hasonlóak – és mégis mennyire mások. Az ilyen filmes eszközökkel a sorozat többet mond, anélkül hogy a néző fejét beleverné az üzenetbe.

Hosszú történetmesélés, kiváló színészekkel

A történetvezetés példás: lineárisan haladunk A pontból B-be, miközben rövidebb mellékszálak is fűszerezik az utat. Kifejezetten jó ötlet, hogy a sorozat egy fiktív hírműsorral, a The BB Report-tal is dolgozik, amely időről időre felbukkan, és a műsorvezető BB (Genneya Walton) maga is szerepet kap pár részben. A kevés hibát, amit felfedeztem, leginkább a sorozat drasztikus vágásainak tudom be: például az ötödik epizód történetszála jobban is illeszkedhetett volna a fokozatosan széteső város narratívájába – de még így is megvan a maga bája.

Ami a színészeket illeti: mindenki csúcsformában tért vissza. Charlie Cox és Vincent D’Onofrio annyira természetesen lépnek újra a szerepeikbe, mintha tegnap fejezték volna be az előző évadot. Az új karakterek közül Margarita Levieva remek Heather Glenn, Matt terapeutája és egyben barátnője, aki nem igazán ért egyet az önbíráskodással; Michael Gandolfini pedig emlékezeteset alakít Daniel Blake-ként, Fisk új tanítványaként, aki bármit megtenne a mentoráért. Nem akarok túl sokat elárulni, ezért csak ennyit mondok: nézd meg ezt a sorozatot. Eszméletlenül jó szórakozás.

-Herpai Gergely „BadSector”-