SOROZATKRITIKA – A tavalyi Úriemberek sikere után Guy Ritchie mintha a brit Taylor Sheridanné akarna válni. Miután eddig főleg mozifilmeket forgatott, most már egyre több tévés projektbe is belevág. Jön az Úriemberek második évada a Netflixre, a Prime Video-ra pedig a Young Sherlock (ami – ki hinné – semmilyen kapcsolatban nincs a Downey Jr.-fémjelezte Sherlock-mozikkal), és ott van a Gengsztervilág is.

Az új széria nem fukarkodik a nagy nevekkel: Tom Hardy, Pierce Brosnan, Helen Mirren és Paddy Considine is feltűnik benne. A Paramount+ (vagyis a Sheridan-univerzum bázisa) streameli majd, és az is érdekes, hogy a Gengsztervilág eredetileg a Ray Donovan előzménysorozatának indult, de végül egy vadonatúj, modern alvilági sztorivá alakították át. Teljesen logikus, hogy Ritchie most a tévé felé fordult – elvégre Sheridan is kőkemény sikereket ért el ezzel a formátummal. A Gengsztervilág esetében Ritchie a Top Boy alkotójával, Ronan Bennett-tel állt össze, hogy egy ismerős, mégis izgalmas gengszterszériát hozzanak tető alá London utcáin.

Miről szól a Gengsztervilág?

A Gengsztervilág első két része Harry Da Souza (Hardy) történetét mutatja be, aki a Harrigan bűnszervezet problémamegoldója. Már évek óta hűségesen dolgozik Conrad (Brosnan) és felesége, Maeve (Mirren) keze alá, miközben gondoskodik róla, hogy a konkurencia ne okozzon gondot. Harrynek ez csak egy meló – még ha emiatt meg is romlott a kapcsolata a feleségével, Jannel (Joanne Froggatt) –, de egy dolog biztos: amit csinál, azt nagyon érzi.

Az igazi káosz akkor kezdődik, amikor Conrad unokája, Eddie (Anson Boon) verekedésbe keveredik a rivális maffiafőnök, Richie Stevenson (Geoff Bell) fiával. Harry ekkor indul el a városban, hogy elsimítsa a balhét, mielőtt kitörne egy totális bandaháború. Ahogy rohan a megoldásért, mi is egyre mélyebben belelátunk a Harrigan-család működésébe – Conrad és fia, Kevin (Paddy Considine) sem mindig ők hozzák meg a legkeményebb döntéseket.

Ha láttál már valaha egyetlen londoni gengsztereposzt, azonnal érezni fogod, hogy a Gengsztervilág nem éppen forradalmi darab. Ritchie az első két részben nagyon is otthonosan mozog ebben a világban, mintha az Úriemberek folytatását forgatta volna – csak sokkal sötétebb, koszosabb tónusban. És bár nincs benne semmi eget rengető újdonság, mégis élvezet nézni, mert a stáblista tele van nagyágyúkkal.

Tom Hardy a Gengsztervilág aduásza

Elképesztő belegondolni, hogy Hardy és Ritchie utoljára a 2008-as Spíler óta nem dolgoztak együtt. Hardy kemény, szikár kiállása tökéletesen illik Ritchie stílusos maffiavilágához. A Gengsztervilág ugyan kicsit visszafogottabb stílusban készült, mint amit Ritchie-től megszoktunk, de még így is filmszerű az élmény – pláne ha tudjuk, hogy a forgatás alig négy hónapja indult. Hardy abszolút telitalálat a cinikus, de profi fixerszerepben, aki a mi szemünk és fülünk ebben a sötét világban. Harry persze közel sem egy erkölcsös hős, de Hardy sármja miatt mégis könnyű drukkolni neki. Az utóbbi időben leginkább Eddie Brockként láthattuk a Venom filmekben, így igazi felüdülés újra brit gengszterként látni, egy másik oldalról megmutatva a bűn világát.

Akárcsak a Ray Donovan, a Gengsztervilág is a „fixer” karakterét helyezi a középpontba. Ez ugyan nem új a műfajban, de már az elején világossá teszi: ez a sztori nem egy „alulról a csúcsra” eposz. A Harrigan família már most London bűnvilágának csúcsán áll, Harry küldetése pedig csak annyi, hogy ez így is maradjon. A legütősebb pillanatok akkor jönnek, amikor Harry a Stevenson-család tagjaival találkozik – Ritchie és Bennett ezeket a jeleneteket mesterien tekerik a maximumra.

A Harrigan-birtok fényűző villájától a szutykos klubok hátsó szobáiig a Gengsztervilág hangulata egyszerűen beszippant. Bár a sorozat komolyabban veszi magát, mint az Úriemberek, sosem lesz öncélúan komor vagy unalmas. Ha bírod a sötét hangulatú gengsztertörténeteket, itt biztosan találsz majd izgalmas perceket. Sajnos viszont a Gengsztervilág sem ússza meg a modern sorozatok egyik legidegesítőbb hibáját: a legtöbb jelenet indokolatlanul sötét, amitől a legjobb akciók is veszítenek az erejükből. Érthető, hogy nem akarták a tűzpárbajokat nappali fényben leforgatni, de a túlzott sötétség sokszor inkább idegesítő, mint izgalmas.

A Gengsztervilág bizonyítja: Ritchie a tévében is otthon van

Még a legelvakultabb Ritchie-rajongók is tudják, hogy a filmográfiája hullámzó – vannak kiemelkedő darabjai, és vannak, amikre alig emlékszünk. Az utóbbi filmjei, mint a tavalyi The Ministry of Ungentlemanly Warfare, szórakoztatók ugyan, de nem hagytak mély nyomot. Bár továbbra is ontja a mozifilmeket – 2019 óta szinte minden évben kijön egy-két újjal –, a Gengsztervilág remekül mutatja meg, hogy a tévé világa is nagyon fekszik neki. Ez a széria ugyan nem pörög olyan ezerrel, mint a legjobb filmjei, és a tipikus Ritchie-szarkazmus is visszafogottabb, de minden képkockán ott van a keze nyoma. Az első két rész ugyan lassan indít, de a háttérben fokozatosan épülő bandaháború szépen felpörgeti a tempót.

Az igazi varázslat azonban akkor jön el, amikor Brosnan és Mirren egyszerre vannak a képernyőn. Ők ketten pont azt hozzák, amit várunk tőlük, mégis gyorsan meginog a bizalmunk irántuk. A szerepeik elsőre talán elbűvölőek, de hamar rájövünk: ezek a karakterek cseppet sem jó emberek, és a kapcsolataik – legyen szó Harryről, a családtagjaikról vagy a saját partnereikről – folyamatosan új kérdéseket vetnek fel.

Alvilági játszmák brit módra

Ahogy Taylor Sheridan a Yellowstone és a Tulsa King sorozatokkal bizonyította, úgy Guy Ritchie is nagyon érzi, hogyan kell olyan tévésorozatot készíteni, ami hosszú távon is odaszögezi a nézőt a kanapéhoz. A Gengsztervilág nem találja fel újra a gengszter-szériák műfaját, de épp elég csavart, intrikát és karizmatikus alakítást kínál, hogy minden új epizódra izgatottan várjunk.

-Herpai Gergely „BadSector”-