FILMKRITIKA – A K.O. pillanatok alatt felküzdötte magát a magyar Netflix top 10 élére, Cyril Gane MMA-sztár debütálása pedig vérfrissítést hozott a francia akciómozik világába. Ez a 90 perces lendületes bunyófilm nem csak a sportfanatikusoknak, de a krimi és az akció kedvelőinek is könnyen lecsúszik. Marseille sötét utcáit és a francia alvilágot idéző sztori hamar magába szippant, bár azért nem mentes a sablonoktól sem. Az viszont első percektől egyértelmű, hogy Gane nem csak a ketrecben állja meg a helyét, hanem a vásznon is képes dominálni

.

Ha egy MMA-harcost állítasz a film élére, nagyjából lehet sejteni, mire számíthatsz – nem kertel a K.O. sem, amelyben Cyril Gane, a UFC nehézsúlyú harcosa, egy az egyben önmagát alakítja, csak épp Bastien néven. Már a nyitójelenetben egyértelművé teszik: ez a mozi a hús-vér adrenalinról, a tömény ütéssorozatokról és a túlélésről szól. Aki finom lélektani drámára vagy komoly karakterábrázolásra vágyik, most rossz helyen kopogtat, de akcióból, francia hangulatból és kemény bunyókból nincs hiány.

Amikor egy ütés mindent megváltoztat

Bastien nem kicsit magányos hős: miután egy végzetes összecsapásban, a ringben véletlenül kiüti ellenfelét, Enzo-t, minden kapcsolatot megszakít a világgal. Vidéken bujkál, kétkezi munkából él, és mindent megtesz, hogy elkerülje az embereket. Ez a remetesors viszont hamar véget ér, amikor Enzo özvegye felbukkan, és megkéri Bastient, hogy segítsen megtalálni közös fiukat, Léo-t (Maleaume Paquin), aki időközben Marseille bandaháborúinak sűrűjébe keveredett.

Bastien ugyan megfogadta, hogy többé nem emel kezet senkire, de a bűntudat és a felelősség végül visszarántja az akcióba. A nyomozás közben összetalálkozik Kenza-val (Alice Belaïdi), egy szabályokat nagy ívben kerülő, kőkemény zsarunővel, aki a saját személyes tragédiáját próbálja feldolgozni – ráadásul gondolkodás nélkül engedi be a vizsgálatába ezt a két lábon járó, dühkitörésekkel kezelő MMA-szörnyeteget. A páros annyira abszurd, hogy néha már komikus, ahogy együtt próbálnak rendet tenni a városban.

Bunyó gyorsítva, klisék maxra tekerve – de ezért működik!

A K.O. szinte végig turbó fokozaton pörög: a feszes 90 perc alatt nincs idő érzelmes lélekelemzésre vagy hosszú felvezetésre. Bastien pacifista fogadalmának feladása, Kenza határokat nem ismerő akciói, Léo gyászfeldolgozása – mindezek olyan tempóban mennek végbe, mintha egy gyorsított lejátszást néznénk. Ez hagyományos filmélményként talán keveset ad, de pont ettől lesz pörgős, sőt, helyenként önironikusan szórakoztató. Nem is titkolja a film: itt az elsődleges cél a bunyó és a látvány.

És valóban, a K.O. két nagy akciójelenete magasan kiemelkedik: az egyik egy neonfényes éjszakai klubban, ahol a koreográfia akár egy francia John Wick is lehetne, a másik egy kaotikus rendőrségi összecsapás, amelynek tűzfegyveres részletei kevésbé ütnek, de amikor Gane rákapcsol, azt kár lenne kihagyni. Antoine Blossier rendező végig ügyel arra, hogy a bunyók átláthatók, felesleges effektek nélküli, valódi test-test elleni küzdelmek maradjanak – szerencsére nem rontja el gyorsvágásokkal vagy CGI-cunamival.

Cyril Gane élőben is elképesztő: brutális fizikum, mégis meglepő mozgékonyság, az akciójelenetekben pedig néha még magát is kifigurázza. A koreográfia végig jól kiaknázza ezt, és a rendező olykor humorral is ráerősít a „nagy, de gyors” kontrasztra. Aki csak egy ütős, pörgős MMA-akcióra vágyik, most biztos nem csalódik.

Je suis francia MMA?

Nem a K.O. az első próbálkozás a francia streaming-piacon, hogy MMA-sztárokat tegyenek a főszerepbe: a The Cage például már megmutatta, mennyire működik, ha a sportot és a drámát sikerül egyensúlyba hozni. De jelen esetben sokkal közelebb áll az olyan, egyszerűbb akciófilmekhez, mint az Ad Vitam vagy az Exterritorial – alapvetően egyszerű, de profin kivitelezett bunyófilm, ami főleg a keményvonalas UFC-rajongóknak szól, a többieknek pedig egy laza estére lehet jó választás.

Ne várjunk világmegváltó drámát, de akcióból, adrenalintól duzzadó bunyóból, francia gettóhangulatból nincs hiány. A K.O. ma már a magyar Netflix toplistájának stabil szereplője, és ha csak egy estére akarod kikapcsolni az agyad, Cyril Gane és a francia bunyóbrigád most pontosan azt adja, amire számíthatsz.

-Herpai Gergely „BadSector”-