SOROZATKRITIKA – Jane Harper világhírű ausztrál krimi regényéből készült ez a hatrészes adaptáció, amely a gyászt, bűntudatot és az eltemetett titkokat boncolgatja. Nem csupán egy szokványos bűnügyi rejtélyről van szó: a sorozat a veszteség feldolgozhatatlanságát és a megrekedt anyák szenvedését teszi középpontba. Bár a történet csavarokban és szándékos rossz irányba terelésben („vörös heringekbe”) bővelkedik, a fájdalom és a múlttal való szembenézés teszi igazán emlékezetessé ezt az adaptációt.

A vihar túlélői a világhírű Jane Harper regényének tévés feldolgozása, amelyet Tony Ayres készített – ugyanaz a showrunner, aki tíz éve A pofon című sorozattal a családi dinamika legsötétebb mélységeit járta be, és akinek a nevéhez köthető a 2020-as Stateless – Hontalanul is. Ayres nem ijed meg attól, hogy a legsúlyosabb emberi fájdalmakat tárja a nézők elé. A vihar túlélői papíron ugyan bűnügyi történet, valójában viszont a gyászról és a pusztító bűntudatról szól, ahogyan csak kevesen mernek beszélni róla a képernyőn.

Élet és halál hullámai Evelyn Bay partján

Ayres egy interjúban megjegyezte: ma már nem lenne mersze olyan lassan indítani egy drámát, mint tette azt A pofon esetében; a mai nézőt azonnal meg kell ragadni. Ezért indul a sztori egy éjszakai vihar kellős közepén: egy tinédzser fiú, Kieran (Ned Morgan) majdnem vízbe fullad egy sziklás barlangban, miközben bátyja, Finn (Remy Kidd) és annak barátja, Toby (Talon Hooper) próbálja kimenteni – de a csónak végül felborul, és csak Kieran éli túl az incidenst. Vágás: temetés – Finn és Toby halála örökre rányomja a bélyegét a városra.

A történet 15 évvel később folytatódik: a már felnőtt Kieran (Charlie Vickers) hosszú önkéntes száműzetés után visszatér szülővárosába, Evelyn Bay-be feleségével, Miával (Yerin Ha) és újszülött gyermekükkel, a család első unokájával. Apja, Brian (Damien Garvey) már demenciával küzd, és néha Finnnek nézi Kierant, az anyja, Verity (Robyn Malcolm) pedig – aki egykor a fiú kórházi ágya mellett szinte gyilkosként bánt vele – most a gondoskodásba menekül, miközben nem tudja elengedni a múltat. A levegőt szinte harapni lehet a kimondatlan sérelmektől és a meg nem bocsátott bűnöktől.

Senki sem menekül a kisváros haragjától

Evelyn Bay-ben nem lehet elbújni: itt mindenki ismer mindenkit, és mindenki tudja, ki mire képes, vagy inkább mire tartják alkalmasnak. A helyi pub tulajdonosa, Julian (Martin Sacks), Toby apja, gyásza és dühe sosem csillapodik, és fiában, Liam-ben (Julian Weeks) is tovább él ez a keserű örökség. A cselekmény akkor vesz új lendületet, amikor a tenger partra sodorja egy fiatal nő, Bronte (Shannon Berry) holttestét – ő egyébként éppen a tizenöt évvel ezelőtti rejtélyes harmadik áldozat, Gabby Birch (Eloise Rothfield) eltűnését kutatta. Bronte meggyilkolása – amelyhez valószínűleg szexuális bűncselekmény is kapcsolódik – és Gabby ügyének újranyitása a várost újra pokoli zűrzavarba taszítja. A nyomozás során egymást érik a gyanúsítottak, a hamis nyomok, a visszavont tanúvallomások, az elhallgatott igazságok. A lakók között régóta fortyogó sérelmek, elfojtott traumák, zsarolás, bűntudat és féltékenység mérgezik tovább a légkört – mindez egyre sötétebb és reménytelenebb jövőt fest Kieran és családja elé.

Gyász, bűntudat, megtörhetetlen anyák

A vihar túlélői igazi ereje abban rejlik, ahogyan a nyers gyászt, a megkeseredett haragot és az anyai fájdalmat ábrázolja: három asszony – Finn, Bronte és Gabby édesanyja – örökre megváltozik gyermeke elvesztése miatt. Arcukon ott az örökös hiány és bűntudat, amely kísértetként nehezedik Evelyn Bay-re és minden ott élőre. Ez az, ami kiemeli a sorozatot a tucatkrimik közül: a szenvedés szinte tapintható.

A sorozat legnagyobb erőssége a fojtogató hangulat, a szereplők tragédiáinak aprólékos bemutatása. Bár a krimi szál időnként elvész a súlyos dráma mögött, ugyanakkor éppen ezért valódi, szívszorítónak az sztori egésze. Egy biztos: A vihar túlélői nem hagyja hidegen a nézőt.

– Herpai Gergely „BadSector” –