TESZT – Hiába állt a projekt élére Leslie Benzies, a Rockstar North egykori elnöke és a Grand Theft Auto legendás producere, a Build a Rocket Boy ezúttal nem csodát, hanem egy optimalizálatlan, kódhulladéknak is alig nevezhető játékot tett le az asztalra, amely jelen állapotában simán pályázik az év egyik legnagyobb bukásának címére. Csak remélni tudjuk, hogy a kiadót, az IO Interactive-ot nem rántja magával ez a szinte garantált csőd, mert jelenleg ezt a játékot másként egyszerűen nem lehet értékelni.

A megjelenés előtt távozó két vezető, illetve a „lejáratókampányra” való panaszkodás: csak nem igazat mondtak a vészmadárkodók?

Jason Diaz (volt, de átesett a földön)

Ez a játék egy egyjátékos, külső nézetes, történetközpontú akció-kaland, amelyben a közeljövő Redrock városában irányíthatjuk a volt elit katonát, akinek idegi implantátuma, a MindsEye, folyamatosan életét meghatározó küldetések emlékképeivel bombázza őt. Maga a történet kidolgozottsága sajnos csak a felejthető kategóriát üti meg, ennek ellenére a játék erőszakosan próbálja lenyomni a torkunkon: nincs lehetőségünk elkerülni vagy figyelmen kívül hagyni. A párbeszédek gyengék, a színészi előadás sem emel sokat az élményen, a tempó kiszámíthatatlanul ingadozik, a karakterek többsége pedig meglehetősen unalmas.

A játék harcrendszere jelentősen a fedezékhasználatra épít, így a GTA-klónok világától eltér, inkább a Cyberpunk 2077-hez hasonlítható ebből a szempontból – sőt, a 2003-as Kill.Switch még ehhez képest is összeszedettebbnek tűnt. A játékmenet struktúrája sem erős: a küldetések szinte egymást követik, a városban pedig alig akad tennivaló. Gyalogosan haladni ráadásul egyenesen rémálom, mert a karakter tempója ilyenkor szinte vállalhatatlanul lelassul.

A sebesség egyébként is fájó pont: a játék nem csupán néha akad be, hanem teljes egészében katasztrofális teljesítményt nyújt – még PlayStation 5 Pro-n is nevetségesen rosszul fut, annak ellenére, hogy az Unreal Engine 5 hajtja. A hibák száma is bőven meghaladja a tűréshatárt; ha csak a bugokról írnék, már azzal is simán kitölthetném a karakterszámot. Pedig akadnak pozitívumok is: a látványvilág, ha nem is kiemelkedő, de legalább elfogadható.

A fejlesztők alaposan felhypeolták a játékot, ebben kétségkívül következetesek voltak. Maga a történet alapkoncepciója is érdekes lehetne: lényegében Las Vegas újraértelmezéséről van szó, ahol a szerencsejátékot és a kaszinókat betiltották, a polgármester pedig inkább a technológiai fejlődésbe fektetett. Mindezek ellenére a város kihaltnak és élettelennek hat, amin a hangeffektek sem javítanak – sőt, inkább csak rontanak az összképen.

Bár a karaktermodellek látványra egész jók, maguk a szereplők személyiség szempontjából vérszegények. Főhősünk, Jacob Diaz, alacsony beosztású biztonsági őrként kezdi újra az életét a Silva Corp nevű, a város legnagyobb hadiipari vállalatánál, oldalán pedig ott van Seb, aki egyszerre harcostárs és bajtárs – mindkét értelemben. Ha ugyanis Seb meghal, a küldetés azonnal véget ér, nem egyszer pedig maga a szituáció inkább nevetséges, mint tragikus. A karakterek sajnos annyira sablonosak, hogy kár is lenne részletezni a személyiségüket. Ami viszont igazán szembetűnő, hogy az előadás időnként annyira katasztrofális, hogy a szereplők képtelenek hiteles érzelmeket közvetíteni, ami összességében inkább nevetségessé, mint komollyá teszi a játék hangulatát – és ezzel a problémák sora még nem is ér véget.

In medias bug

A játék felütése azzal indul, hogy Jacobot a hadseregben látjuk szolgálni, mindenféle kontextus vagy háttér nélkül. Ez a megoldás annyira nevetséges, hogy utoljára talán a 2013-as Ride to Hell: Retribution tudott ekkora baklövést elkövetni. Azután a történet hirtelen a jelenbe ugrik, és Jacob új munkahelyének első napján találjuk magunkat. Ez az in medias res kezdés 2012-ben még működött a Spec Ops: The Line-ban, de ott legalább Walker mentális összeomlásának közepébe csöppentünk. Itt viszont az akció szinte követhetetlenül és néha túlságosan is töményen pörög tovább, miközben a fedezékháború annyira leegyszerűsített, hogy nem nyújt semmilyen emlékezetes élményt.

A fegyverek és maga a harcrendszer is csalódást keltő: egyik fegyver sem érződik igazán „ütősnek”, visszarúgásról szó sem lehet, így a lövöldözés szinte teljesen súlytalan, a realizmusnak pedig nyoma sincs. Lopakodás? Az egyáltalán nem létezik. Helyette kapunk egy szív-tüdő újraélesztős minijátékot, amely még a 2023-as Quantum Error szintjét sem éri el (amúgy Teamkill Media, PC-re és Xbox Series-re mikor érkezik már a játék?). És ha elrontjuk ezt a minijátékot – nem „ha”, hanem amikor –, akkor a teljes küldetést kezdhetjük elölről, természetesen elnyomhatatlan átvezető jelenetekkel fűszerezve.

Konzolon legfeljebb (!) 30 FPS-sel fut a játék (igen, még PlayStation 5 Pro-n is!), optimalizálásról pedig ne is álmodjunk: rendszeresen összeomlik, az NPC-k mozgása hibáktól hemzseg, van, amelyik eltorzul, mások csak bambán ácsorognak, miközben a fejlesztő Build A Rocket Boy egy véget nem érő, dinamikus játékmenetet ígért. Ha a játék összeomlik, az tényleg végtelen élményt jelent? Nietzsche minden bizonnyal sikítva menekülne ettől az élménytől – főleg, ha pszichológiai síkra terelnénk a témát.

És mindez nem egy 20 vagy 30 dolláros játékban történik, hanem egy teljes árú, 60 dolláros címről beszélünk – magyarul 24 ezer forintról. Ennek ellenére inkább tűnik egy olcsó, tízdolláros asset flipnek, csak ebben a „flip” leginkább a középső ujjunk, az „et” pedig legyen inkább a tárgyrag, és akkor ki is adja a játék valódi értékelését: ass…

Az év Gollumja

A MindsEye tőlem csak azért kap 4,5 pontot, mert vizuálisan nem kifejezetten rossz, és a történet kiindulópontja valóban érdekesnek tűnik – de nagyjából itt véget is érnek a pozitívumok. Ezek nélkül a játék simán megérdemelne egy 3/10-es értékelést. Jelen állapotában az egész egy óriási kabaré, amin tényleg csak nevetni lehet. A játékmenet lapos, üres, és semmi emlékezeteset nem kínál. Talán egy év múlva érdemes lesz ismét elővenni, hátha történik némi javulás, de jelenleg egyértelműen az év antijátéka, a legnagyobb bukás – hasonlóan ahhoz, ahogy két éve a The Lord of the Rings: Gollum is annak bizonyult. Ha a sors úgy hozza, egy hét múlva a Gex Trilogy is megkapja a maga vitriolos kritikáját, ugyanis azt olyan szinten sikerült elrontani, hogy még a Nintendo Switch 2-n sem fut – pedig mindössze három PS1-es játékról van szó.

-V-

Fejlesztő: Build A Rocket Boy
Kiadó: IO Interactive
Műfaj: glitch
Megjelenés: 2025. június 10.