SOROZATKRITIKA – A Netflix legújabb sikerszériája, a Havenport valamiért a magyar toplista élén trónol, pedig bizony nem lett egy nagy durranás. Kevin Williamson hozza a kötelező kliséket, a családi bűnözésbe oltott déli melodrámát, de hogy ebből mennyi marad meg az első rész után bárkiben is, az már más kérdés. Egy tengerparti család, ahol mindenki mindenkit átver, mindenki bűnös és mindenki saját szerencsétlenségének kovácsa – na, pont erre vártunk, nem igaz? Spoiler: nem.

Kevin Williamson a tini drámák, meta-horrorok és vámpíros melodrámák nagymestere, most a Havenport sorozatban teszi fel a koronát a diszfunkcionális családok bűnügyi szappanoperáira. Bár Észak-Karolina a háttér, ezúttal a helyi színt legfeljebb a pácolt hal adja hozzá – a lényeg a család tagjainak ügyeskedésein, botladozásain, és a folyamatos drogcsempészeti balhékon van. Már az első jelenetektől látszik: itt mindenki menti a saját irháját, miközben egyre mélyebbre csúszik a mocsárba.

Szappanopera vérrel, könnyel, kokainnal

Havenportban a Buckley família tagjai messze nem A Keresztapa Corleonéi, de a bajkeverés mintha örökletes lenne. Papíron halászhajók, menő étterem, felkapott partszakasz – a valóságban viszont mindenki a túlélésért trükközik. A családfő, Harlan (Holt McCallany) a régi kokainos időkön mereng, miközben inkább az italhoz és a félrelépésekhez menekül, felesége, Belle (Maria Bello) pedig csendben tűri a férfi önsorsrontását. Közben Belle és fiuk, Cane (Jake Weary), az egykori iskolai sztár titokban bérel hajókat pancser drogfutároknak, hogy valahogy összekaparják a pénzt a hitelekre. De amikor a dolgok eldurvulnak, mindenki egyre mélyebbre süllyed: Cane kelletlenül, Harlan szinte élvezettel bukik a bűn világába – végre újra van ürügy ordítani és „keményíteni” a fiát. Csakhogy ő valójában egy unott, kiégett zsarnok, aki már saját magának is csak árnyéka.

Senki sem ártatlan, mindenki sáros valamiben

„Majdnem mindenben jó vagyok” – mondja Cane régi szerelmének, Jenna-nak (Humberly González), aki váratlanul bukkan fel a városban, és felkavarja az állóvizet, még ha Cane-nek van is felesége (Peyton – Danielle Campbell) meg gyereke. „Majdnem jó fiú, majdnem jó férj, majdnem jó apa, majdnem jó fiú… csak épp sosem elég.” (Jenna, aki Atlantában újságíró, Cade-től ezt hallja: „Olvastam néhány cikkedet online. Jó író vagy!”) A család másik oldala, Bree (Melissa Benoist) jelenleg ugyan nem bűnözik, de pár éve felgyújtotta a házat, ezért a fiát, Diller-t (Brady Hepner) csak felügyelettel láthatja – nem mintha Diller látni akarná az anyját. „Senki sem sérült meg”, mondja Bree. „Fizikailag”, vágja rá a fiú. Bree ma már józanságra törekszik, gyűlésekre jár, az étteremben dolgozik, de valahogy mindig közel akar kerülni az irodához is – nyilvánvalóan mindenki hátsó szándékkal jár.

A család körül ott kering Gerardo Celasco túlspilázott DEA-ügynökként (Marcus Sanchez), Michael Gaston mint veszélyes seriff (Clyde Porter), Harlan régi ellenségéből lett „barátja”, akit fűt az irigység, illetve Rafael L. Silva Shawn-ként, az új pultos, aki mixerként annyira béna, hogy mindenki rögtön gyanakszik. És persze Topher Grace is jön majd, de csak később bukkan fel.

Krimiklisék mindenhol

Williamson maga is ebben a közegben nőtt fel, a családi halászat ismerős lehetne, de a sorozat inkább bármelyik tengerparti krimiklisével operál, helyi karakterek, háttér vagy valódi halászélet helyett inkább bűnözői manőverek, hirtelen fordulatok és magánéleti botrányok követik egymást. A figurák sokszor csak papírmasé attitűdök, egyik sem nő igazán nagyra – legalábbis az első három epizód alapján, amit a kritikusok láthattak. Egyedül Belle (Maria Bello) tud emberi maradni, Bree pedig azért szimpatikus, mert a fia gyűlölete ellenére is próbál újraépíteni mindent. Peytont, az egyetlen viszonylag normális szereplőt már most küldeném világgá a gyerekével, de biztos, hogy nem ő lesz az, aki lelép.

Lehet, hogy a Havenport sablonosabb, mint egy gyorsfagyasztott pizza, de pont elég pörgés és botrány jut minden epizódba, hogy a néző simán végignézze: na, ezt hogyan keverik még el jobban? Ez az a típusú sorozat, amiben az is „elég jó”, ha csak simán nem unod – néha a „majdnem elég jó” is elég a Netflix csúcsához.

-Herpai Gergely „BadSector”-