MOZI HÍREK – Lalo Schifrin, a legendás zeneszerző, akinek a nevéhez a világszerte ismert Mission: Impossible főcímzene és számos más filmsláger fűződik, elhunyt. A Variety információi szerint a Grammy-díjas argentin művész 2024. június 26-án, csütörtökön hunyt el, halálát tüdőgyulladás szövődményei okozták. Egy korszak meghatározó zeneszerzője távozott, aki örökre beírta magát a filmművészet történetébe. A Mission Impossible-ön kívül olyan legendás krimikhez, kaland- és akciófilmekhez írt még zenéket, mint az Alain Delon-féle A macskák, Clint Eastwood Magnum ereje és a Steve McQueen-féle Bullitt, vagy a Starsky és Hutch sorozat.
Az argentin származású zongorista és zeneszerző valódi úttörő volt, aki elsőként ötvözött különféle zenei stílusokat film- és televíziós zenéiben, amelyek a rocktól a jazzig minden műfajt felöleltek. Schifrin kiemelkedő munkái közé tartozik, hogy zeneszerzőként, illetve a zenei részleg tagjaként dolgozott a Bullitt (1968), az Amityville Horror (1979), a Here’s Lucy (1971), a The Beverly Hillbillies (1993), a Money Talks (1997), valamint a Rush Hour filmsorozat (1998–2007) zenéjén, és természetesen még sok száz más alkotáson is. 93 éves volt.
A Mission: Impossible főcímdala korábbi sikerei révén születhetett meg, hiszen ezek miatt kapott elismerést, és ezért hívta meg Bruce Geller producer a sorozat forgatására. Maga Schifrin így emlékezett vissza a SoundTrack Festnek adott interjúban: „Először fogalmam sem volt, miről szól a projekt, mert még forgatókönyvet sem kaptam, amit elolvashattam volna, hogy tudjam, miről van szó… Minden nagyon lassan ment, mindent más sorrendben csináltak, és persze forgatókönyv nélkül, amikor valamelyik karakter mondott valamit, semmit sem értettem. Amikor végül mindent összeillesztettek, akkor értettem meg, miről is szól az egész.”
Már a Mission: Impossible előtt is Grammy-díjakat nyert
Schifrin 1932. június 21-én született Buenos Airesben, Argentínában, és már egészen fiatalon zongorázni kezdett. Lalo zeneszerzést tanult Juan Carlos Paznál és a híres francia zeneszerzőnél, Olivier Messiaennél. Apja, Luis Schifrin, évtizedekig vezette a Teatro Colón zenekarának második hegedű szólamát, ami Lalo egyik első zenei élménye volt. Schifrin korábban elárulta, hogy apja ellenezte, hogy zenész legyen, inkább azt szerette volna, hogy orvos vagy jogász váljon belőle.
„Nos, amikor befejeztem a középiskolát Buenos Airesben, apám nem akarta, hogy zenész legyek; nem akarta, hogy zenei pályát folytassak, mert tudta, mennyire nehéz ott érvényesülni. Ezért, még ha keményen is hangzik, megtiltotta, hogy tovább tanuljak zenét. Azt szerette volna, hogy diplomám legyen, például jogászként vagy orvosként. Ellenálltam, de végül jogi egyetemre kellett mennem. Ott négy évet tanultam, a teljes diploma megszerzése hat év lett volna, de én csak négyet végeztem el.”
Miután 1956-ban hazatért, Schifrin saját jazz-zenekart alapított, és az 1950-es évek közepétől az 1960-as évek elejéig tovább fejlesztette zenei tudását, miközben filmekhez, tévéhez és rádióhoz is komponált. Végül, hogy a zene mellett döntött, meghozta a gyümölcsét, hiszen 1962-ben a Verve Records leszerződtette előadóként és hangszerelőként. Lalo még abban az évben elnyerte első Grammy-díját Jimmy Smith orgonistával közösen, „The Cat” című munkájáért. Három évvel később, 1965-ben, megszerezte második Grammy-díját a „Jazz Suite on the Mass Texts” című művéért.
Forrás: Variety
