A Deus Ex alkotói szerint egyáltalán nem állt szándékukban politikai állásfoglalást tenni, amikor elkészítették minden idők egyik leginkább politikai játékát. „Az, hogy szerintem mi a helyes jövő az emberiség számára, lényegtelen. Minden a játékos döntésein múlik” – mondta Warren Spector projektvezető.
A Deus Ex volt az első játék, amely igazán megmutatta számomra, hogy a videojátékok komoly témákról is szólhatnak. Mai napig emlékszem az NSF katonáinak párbeszédére a Szabadság-szigeten, ahol arról vitatkoznak, hogy az embereket egyszerűen verziószámokra és funkcionalitásra redukálják. Ez óriási felismerés volt egy olyan kölyöknek, aki addig csak Raymant vagy Quake 2-t játszott.
Ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy bár a Deus Ex kétségtelenül minden idők egyik legnagyobb klasszikusa, a politikai mondanivalója finoman szólva is zavaros. Fő szövetségeseink az NSF tagjai, akik gyakorlatilag amerikai félkatonai milícia figurák. Akikkel összefognak? A Silhouette, amely egyértelműen a francia marxista értelmiségi csoport, a Situationist International mintájára épül.
Különös párosítás, és mindeközben a háttérben milliárdosok mozgatják a szálakat, mint valami Sith nagyurak – egyszer egymás ellenségei, másszor szövetségesei, aszerint, hogy épp mit tudnak kicsikarni a másiktól. Ez a rész legalább elég életszerű.
A Deus Ex vezetője, Warren Spector gyakran emlékeztet rá, hogy nem egyedül, egy barlangban csinálta a játékot, és a 25. évforduló alkalmából is visszaköszönt. De talán nem is meglepő, hogy a játék politikája kicsit kaotikus: a PC Gamer újságírója, Robert Zak interjújában a fejlesztők elmondták, hogy őket nem is igazán foglalkoztatta a politika. „Huszonévesen biztosan nem gondolkodtam ilyeneken” – mondta Ricardo Bare tervező (aki később a Dishonored technikai vezetője lett). „Egyszerűen csak örültem, hogy részt vehetek egy ilyen játékban. Imádtam a lövöldözős játékokat, az RPG-ket, és végre összeolvad a két világ.”
Warren Spectornek legalább voltak gondolatai a politikáról, de azt mondta, nem akarta saját véleményét ráerőltetni a játékra. „Azt gondolom, ha valaki üzenetet akar közvetíteni, írjon könyvet vagy forgasson filmet – mondta Spector. – Hogy én mit gondolok a világról, annak a Deus Exben nincs helye. Szerintem mi a helyes jövő az emberiség számára? Lényegtelen. A játék csak arról szól, mit gondol és dönt a játékos.”
Spector azt mondja, nem akarta „megmondani, milyen a világ állapota”, hanem inkább azt szerette volna, ha a játékosok saját döntéseiken keresztül látják a következményeket – ezt szolgálják a különböző választható befejezések is, ahol vagy a szuper-AI Heliosnak adhatjuk át a világot, vagy egy új sötét korszakot hozhatunk el, vagy visszaadhatjuk a hatalmat az Illuminatinak (az Invisible War folytatásban végül mindhárom végkifejletet vegyítették a hivatalos kánonban).
Megértem Spector szándékát, de nem vagyok biztos benne, hogy valóban ki lehet zárni egy fejlesztő világnézetét abból, amit készít. A fejlesztői csapat politikája, értékrendje mindig visszaköszön abban a világban, amit teremtenek, és abban, hogy milyen választási lehetőségeket engednek a játékosnak. A Deus Ex – szerintem – alapvetően liberális játék, még akkor is, ha a szereplők és frakciók radikálisnak tűnnek. A játék szellemiségét talán legjobban JC Denton örökzöld mondata fejezi ki: „Ha az igazságszolgáltatás cserben hagy minket, tényleg a rettegés világában élünk.” De ha így is van, Spector szándéka nem ez volt.
Forrás: PC Gamer
