FILMKRITIKA – Bár a Netflix friss akciófilmje, A halhatatlan gárda 2. jelenleg vezeti a magyar top 10-et, minden, amitől a 2020-as első rész működött, mostanra darabokra hullott. Az alkotók mintha elfelejtették volna, miért szerettük az eredeti filmet: a karakterek varázsa, az újszerűség helyett most mindenki céltalanul sodródik, az új rész pedig minden korábbinál nagyobb zűrzavarban landol. Charlize Theron hiába tesz meg mindent, most még ő sem tudja megmenteni a streamingóriás legújabb filmjét a középszerűségtől.

Még a COVID legsötétebb hónapjaiban is több szufla volt A halhatatlan gárda-ban, mint a Netflix szokványos futószalagos ál-blockbustereiben. 2020 júliusában – amikor az otthonlét már elviselhetetlenné vált, és minden „nagy” élmény aranyat ért – ez a film sztárokat, egzotikus helyszíneket, és egy komplett franchise-ra kihegyezett koncepciót kínált, mégis hitelesebb maradt a hasonló próbálkozásoknál. Nem véletlenül lett a Netflix egyik legsikeresebb premierje: milliók menekültek el benne a valóság elől.

A Netflix-mókuskerék: újabb kihűlt franchise

Ahogy azonban a legtöbb Netflix-gyártású film esetében, az első rész kulturális lenyomata elenyésző volt: egy-két hétvége alatt ledaráltuk, majd pont olyan gyorsan elfelejtettük. A folytatás – ahogy az lenni szokott – elkerülhetetlen, de valójában teljesen felesleges volt. A Netflix 2021 elején bólintott rá a második részre, ami végül csak 2022-ben állt forgó kamerák elé, aztán három évig hevert a vágóasztalon – nem csoda, hogy a végeredmény is minden porcikájában viseli a sietség és a bizonytalanság jegyeit. A hosszú kihagyás már önmagában is rányomja a bélyegét a folytatásra: aki nem frissítette fel az első rész történéseit, most a Netflix „emlékeztető” videóira szorul.

Ráadásul ez nem egyszerű akciófilm: Greg Rucka képregényére épülő mitológia, amiben annyi csavar és magyarázat van, hogy az ember szinte a Wikipédián keresgéli az összefoglalót, csak hogy képben maradjon. Valóban ilyen agyzsibbasztó, túlbonyolított kaland kell egy nyári popcornmozi helyett?

Theron küzd, de csak sodródik

Ami még menti a filmet a teljes érdektelenségtől, az Charlize Theron – egy színésznő, akit sosem látunk eleget, ráadásul gyakran nem abban a szerepben, amire igazán vágyunk. Theron, aki Jason Reitman bűnös módon elfeledett Pszichoszingli című filmjében a 2010-es évek egyik legjobb karakterét hozta, mostanában beéri középszerű franchise-munkákkal (utolsó igazán jelentős szerepe a 2019-es, #MeToo-témájú Botrány volt – amely akár horrorfilmnek is elmenne). Most ismét Andy bőrébe bújik, aki az első rész végén elvesztette halhatatlanságát – ez a fordulat elvileg plusz feszültséget adhatna az akcióknak, de ebből most semmit sem érzünk. A történetbe visszatér egy évszázadok óta száműzött bajtárs (Ngô Thanh Vân), valamint egy emberekkel össze nem férő halhatatlan (Uma Thurman), hogy újra mozgásba lendítsék Andyt és csapatát.

Most, amikor egy feszes 97 perces játékidő igazi áldásnak tűnne (már csak a 125 perces első rész után is), A halhatatlan gárda 2. inkább pánikszerű rohanás, zagyva cselekménnyel és vázlatos karakterekkel – a franchise végóráit láthatjuk. A múlt héten mozikban is elhasaló M3GAN 2.0 is hasonlóan bukott, jelezve a stúdióknak: ma már a gyorsaság és az egyszerűség a siker kulcsa, mert a nézők villámgyorsan elfelejtenek mindent. Az alkotók is mintha elfelejtették volna, mitől működött az első rész: Gina Prince-Bythewood helyett Victoria Mahoney ül a rendezői székbe, az akciójelenetek minősége esik, az első film úttörő queer-romantikája pedig szinte nyom nélkül eltűnik. Ott Marwan Kenzari és Luca Marinelli karaktereinek szerelme még egy emlékezetes csókban csúcsosodott ki – most mindössze futólag ér össze a homlokuk. Andy és egykori partnere (a képregényben nyíltan melegek) kapcsolata is inkább „régi barátságként” jelenik meg – így a film a Pride-hónap végére egy antiklimaxot produkál.

Ki emlékszik rá jövőre?

Theron még akkor is becsülettel küzd, ha a forgatókönyv sem segíti, de most nem csak őt, hanem a visszatérő Chiwetel Ejiofort és a főgonosz szerepében szinte statiszta szintre süllyesztett Thurman-t is teljesen elpazarolja a film. Az utolsó jelenet egy nagyobb Thurman-szerepet vetít előre a harmadik részben, ám – és itt a csattanó – A halhatatlan gárda 3. elkészültét hivatalosan még nem jelentették be. Ez nem csak a nézőket, de a sztorit is meglepetésként éri: nemcsak mellékszálak maradnak lógva, de maga a fő cselekmény is félbemarad. Így születik egy újabb franchise, ami – mint A beavatott (angolul: Divergent) – örökre befejezetlen lehet. Talán ez is jelzi, hogy eljárt felette az idő…

– Herpai Gergely „BadSector” –