SOROZATKRITIKA – A Netflix hosszú alvás után most végre felébredt, és újra megnyitotta előttünk az Álmok Birodalmát: itt a Sandman: Az álmok fejedelme folytatása. A misztikum, a dráma és a látványosság most is garantált, de a rendkívül látványos sorozat ezúttal nemcsak a szemünket kényezteti, hanem az idegeinket is próbára teszi. A történet ugyan sűrűn hömpölyög és néha megtorpan, de a Végtelenek univerzumát soha nem láttuk még ennyire élőnek és rétegzettnek. Vajon megéri kivárni a végső nagy összecsapást, vagy jobb lett volna aludni hagyni az egészet?

Hosszú hallgatás után visszatértünk az Álmok Birodalmába. A Netflixen futó Sandman: Az álmok fejedelme – Neil Gaiman ikonikus képregényének adaptációja – első évadával már letette a névjegyét, ám a folytatás körül sokáig csak találgatások voltak. Csak 2022 végén derült ki, hogy lesz második évad, de az örömöt beárnyékolta a hír: 2025 januárjában hivatalossá vált, hogy ezzel le is zárul a sorozat története. Az időzítés sem volt szerencsés – épp egy héttel azután jött a döntés, hogy Neil Gaiman ellen komoly szexuális zaklatásos és nemi erőszakos vádak merültek fel, bár Allan Heinberg showrunner váltig állítja: a két évados szerkezet már rég a tervek között volt. Bárhogy is, az utolsó fejezet most indul, és ha valamit el lehet mondani, az az, hogy ez a világ még mindig tele van meglepetésekkel. Az új epizódok káprázatos látványvilággal, karakterközpontú történetvezetéssel és gazdag mitológiával csábítanak, de a tempó és a szerkesztés helyenként döcögőssé válik – ettől lesz a második évad egyszerre varázslatos és kicsit szétcsúszott élmény.

Álmok, démonok, családi csatározások: az univerzum tétje egyre nagyobb

Az első évad tíz része Álom (Tom Sturridge) százéves fogságból való szabadulásával indított, ahogy visszaszerezte birodalmát, összefogta a kiszabadult álmokat és lidérceket, sőt, szemtől szemben került Lucifer Morningstar-ral (Gwendoline Christie) is, miközben az emberi világban szerzett tapasztalatai őt is átformálták. A második évad első epizódjaiban Álom testvére, Végzet (Adrian Lester) hívja össze a Végtelenek családját – Halál (Kirby), Vágy (Mason Alexander Park), Kétségbeesés (Donna Preston), Delírium (Esmé Creed-Miles) is helyet kapnak az asztalnál, míg a rejtélyes Pusztulás/A Hazatérő (Barry Sloane) továbbra is hiányzik. A nagy családi tanácskozásra azért kerül sor, mert Végzet találkozik a Sors Hölgyekkel, akik sötét, viharos korszakot jósolnak. Eközben Álom próbál jóvátenni múltbéli hibákat: kiszabadítaná régi szerelmét, Nada-t (Deborah Oyelade) a Pokolból, uralkodót keres az alvilágnak, és nekivág a rég eltűnt bátyja felkutatásának is.

Álom önmagával és múltjával küzd, miközben új szintre lép a Végtelenek mítosza

Álom – Tom Sturridge bravúros alakításában – most minden eddiginél összetettebb figurává válik: vívódik, önvizsgálatot tart, és lassan eljut oda, hogy felelősséget vállaljon saját hibáiért. A karakterek közötti érzelmi dráma ezúttal is erős: a Nada kiszabadításáért folytatott küzdelem, a családi viszályok, és a bűntudat mind-mind új árnyalatokat adnak a sorozatnak. Gwendoline Christie kifogástalanul alakítja a megtört, mégis félelmetes Lucifer-t, míg Esmé Creed-Miles vibráló energiát hoz Delírium szerepében. Mason Alexander Park és Kirby Howell-Baptiste minden jelenetükben új lendületet adnak a történetnek.

A második évad két fő szála – a Pokol örökösének kiválasztása és a Végtelenek családi múltjának feltárása – elképesztő lehetőségeket rejt: démonok, tündérek, északi istenek, sőt, egész mitológiai panteonok kelnek életre, a karakterek múltja pedig eddig nem látott mélységbe nyílik. Mindez látványos, szellemes és gyakran megdöbbentő jelenetekhez vezet, de az évad szerkezete mégis kissé darabosabb az elsőnél, és az új epizódok tempója is lelassul, több teret engedve a filozofikus elmélkedésnek. Az első kötet azonban így is egy feszült cliffhangerrel ér véget, amely gyökeresen felforgathatja Álom és a világegyetem sorsát. Bár a végkifejlet még várat magára, már most is érezni: az igazi nagy összecsapás csak most kezdődik. Ez a felvonás nem a Sandman: Az álmok fejedelme legjobb órája, de minden adottsága megvan ahhoz, hogy előkészítse a legendás finálét.

A tipikus Netflix-„kettévágás”: ördögi trükk vagy okos húzás?

A Netflix az utóbbi időben igazi mestere lett a két részre bontott évadoknak – gondoljunk csak a Bridgerton családra, a Stranger Things-re vagy az Outer Banks-re. Ez a módszer egyszerre fokozza az izgalmat és próbára teszi a nézők türelmét, miközben a sorozatokat még mindig lehet darálni, csak egy kis várakozással. Ugyanakkor a kettévágott történet írói szemmel sem egyszerű vállalkozás: igazán ütős félidős lezárást ritkán sikerül úgy megírni, hogy ne lógjon ki a lóláb – a Sandman: Az álmok fejedelme második évada is ezzel küzd. Az első kötet egyértelműen a másodikra épít, de közben bőven akad benne emlékezetes jelenet és karakterpillanat. Most már tényleg csak abban bízhatunk, hogy Neil Gaiman eposzának záró felvonása is olyan maradandó lesz, mint amilyet a rajongók megérdemelnek.

-Herpai Gergely „BadSector”-