TESZT – A RoboCop: Rogue City – Unfinished Business egyszerre folytatás és önálló bővítmény, amely szinte tökéletes ár-érték arányt képvisel. Akár játszottál már a RoboCop: Rogue City alapjátékkal, akár nem, az Unfinished Business egy nyolcórás, pénztárcabarát cím, ami kimondottan a 2023-as előd legjobb részeire fókuszál, hogy egy rövid, de nagyon ütős kampányt szállítson. A kompromisszum az, hogy az Unfinished Business bizonyos szempontból könnyedebb sztorielemekkel bír, és jobban támaszkodik a harci modellre, ami egyesek számára a végére kissé egyhangúvá válhat, de még azoknak is, akik már jól ismerik a Teyon által megalkotott kiváló RoboCop-szimulátort, az Unfinished Business elég újdonságot kínál ahhoz, hogy izgalmas maradjon.

Új fegyverekkel lehet játszadozni, új ellenségtípusok jelennek meg, teljesen új képességfák és Auto-9 fejlesztő áramkörök kaptak helyet, valamint olyan önálló küldetések sora, amelyek azonnal kitűnnek a RoboCop IP történetében. Az Unfinished Business fő története egy meglehetősen sablonos bosszútörténet, amelynek a vége kiszámítható, de az odáig vezető út, és az, hogy láthatjuk RoboCop/Alex Murphy múltját az antagonistával, pont az a pozitívum, ami miatt a játék gyengébb történet- és karaktervezetése megbocsátható. És mindezek mellett még nem is beszéltünk arról a végső power fantasy-ról, amit az Unfinished Business kínál, amikor a játékos RoboCop OCP-s elődjének, az ED-209-nek a bőrébe bújhat.

Az akció közepébe hajítanak – Egy perc nyugtom sincs!

Az Unfinished Businessre jellemző, hogy ha a Rogue City megfelel a RoboCop 3-nak, akkor az Unfinished Business olyan, mintha a RoboCop és Alex Garland Dreddje egy filmben találkozna. Egy rövid, lényegre törő sztorialapozás után, amelyben RoboCop Metro West körzetét zsoldosok támadják meg, a játék azonnal a sűrűjébe dob: szabad kezet kapsz az OmniTower zárt világában. Az OmniTower egy hatalmas, OCP által épített felhőkarcoló Új-Detroit szívében, amely kívül esik a rendőrségi joghatóságon. Mivel RoboCop technikailag OCP-eszköz, egy kis mozgástérrel bír, hogy egy egyszemélyes (gépszörnyes) bosszúhadjáratra induljon. Ráadásul a Metro West elleni támadás célpontja az a berendezés volt, ami RoboCop megfigyeléséért és irányításáért felel, így egy további rejtély kerül a történetbe azzal kapcsolatban, kik lehetnek ezek a zsoldosok, és mit terveznek RoboCoppal, ha sikerül megszerezniük az irányítást felette.

Ezekre a kérdésekre idővel választ kapsz, de előtte lehetőséged lesz megtapasztalni az Unfinished Business igazi vonzerejét: visszabújsz RoboCop páncéljába, és egész szobákat söpörsz ki bűnözőktől. A Teyon már az alapjátékban is tökéletesen eltalálta, milyen érzés RoboCopnak lenni, és bölcsen nem változtattak túl sokat ezen a formulán az Unfinished Business-ben sem. Sőt, valójában az Unfinished Business még inkább a harcot helyezi a középpontba, és már az elején padlógázzal indít, ritkán lassít le.

Csak néhány új fegyvert tudsz felszedni a földre hullott ellenfelektől, de ahogyan a RoboCop: Rogue City-ben is, egyik sem vetekszik az Auto-9 erejével és pontosságával. A Teyon ismét kiváló munkát végzett az egyik legikonikusabb sci-fi fegyver megjelenítésében, és annyira jó vele játszani, hogy szinte nehéz igazolni, miért vennél fel bármi mást – leszámítva azokat a speciális helyzeteket, amikor muszáj letépni egy felszerelt nehézgéppuskát vagy elvenni egy ellenség minigun-ját. Mire eljutsz az Unfinished Business kampányának feléig, lényegében már mindent láttál, amit újdonságként hoz az elődjéhez képest, de az alap játékmenet ereje, és az Unfinished Business rövidebb hossza miatt az élmény sosem fárad el igazán.

Murphy visszatér – ED-209-zé válni: ilyen az igazi FPS-power fantasy

Az Unfinished Business egyik titkos fegyvere, hogy sosem válik unalmassá – amikor már úgy érzed, mindent láttál, jönnek az új Alex Murphy és ED-209 küldetések. RoboCop és az Unfinished Business antagonistája közös múltat osztanak meg, így visszaemlékezésekben Murphy-ként is játszhatsz, amikor még csak egyszerű zsaru volt Detroitban, és ha ezek a küldetések valamit bizonyítanak, az az, hogy a Teyonnak tényleg kéne egy feszültebb, lassabb tempójú taktikai lövöldét is készítenie. Murphy nem rendelkezik célzókomputerrel vagy páncélzattal, de az okos életerő-visszatöltő megoldás, illetve hogy csak a szabványos rendőrségi pisztoly áll rendelkezésedre, ezek a korlátok igazából javítanak is az FPS-élményen ezekben a szegmensekben. Ez érezhetően megváltoztatja az Unfinished Business általános ritmusát anélkül, hogy idegenül hatna, és őszintén szólva, szívesen játszottam volna még többet Alex Murphyként.

Ugyanez mondható el az ED-209 küldetésekről is, amelyek még a RoboCop-ként játszásnál is abszurdabb, túlzóbb power fantasy-t kínálnak. ED-209 gyakorlatilag legyőzhetetlen (leszámítva a lépcsőket), és minden fegyveréhez végtelen lőszer tartozik: rakétavető és Vulcan ágyú. Amíg a játékos ügyesen menedzseli mindkét fegyver cooldown-ját, sosem fogy ki a lőszerből, folyamatosan utat vág az OmniTower egy olyan részén, amelyet ED-209 úgy szed szét, mintha papírból lenne. ED emellett saját magát is képes gyógyítani (ez is cooldownos), és érdekes csavar a háttértörténeten, hogy ezúttal igazságosztóként irányíthatjuk ezt a két lábon járó tankot, ahelyett, hogy ellenségként kellene szembeszállni vele – bár azért arra is akad példa.

Rövid, de velős FPS

A Rogue City-ben váratlan csavart jelentett az RPG-s küldetések, elágazó párbeszédek és képességfák bevonása egy alapvetően egyszerű FPS-be. Bár ezek az elemek az Unfinished Business-ben is megvannak, jóval visszafogottabbak, hogy ne zavarják meg a játék fő vonzerejét, a harcot. Sajnos ez azzal jár, hogy az Unfinished Business sztorija a Rogue City-hez képest kissé gyengébb. A Teyon dicséretes munkát végzett, amikor a RoboCop első két filmjének filozófiai dilemmáit, tudat és emlékek túlvilági továbbélését, élet-halál kérdéseit, a kibernetikus átalakítás morális-etikai dilemmáit, valamint a társadalmi kritikát (korlátlan vállalati kapzsiság, városromlás, rendőrállam veszélyei) mind becsempészte a Rogue City-be. Az Unfinished Business végül ezeknek a nagy dobásoknak a többségét elengedi, akár jó, akár rossz irányba, és inkább kisebb, karakterközpontú pillanatokra cseréli, amelyek már nem sokat tesznek hozzá a nagy egészhez.

Így az Unfinished Business ugyan egy percről percre pörgő FPS-élmény, ami a zsáner legkielégítőbb és legnyersebb harcát szállítja, mindezt az előd egyediségének egy részének elvesztése árán. Hogy ez előny vagy hátrány, az attól függ, mennyire tartottad fontosnak a Rogue City ezen elemeit, és szerinted hozzátettek-e az élményhez. Ha pedig csak egy új Teyon-féle RoboCop játék brutális FPS-harcára vágysz, akkor az Unfinished Business semmiképp nem fog csalódást okozni.

Nyolc óra, pörgős FPS – Meglepően önálló mellékszál

Alig több mint 8 órás játékidővel az Unfinished Business jogosan viselheti a „fél-folytatás” és önálló cím címkét, hiszen sokkal többet nyújt, mint egy átlagos DLC, miközben csak harmad annyi időbe telik végigjátszani, mint a Rogue City-t. Ez a rövidebb hossz, valamint az újítások, amiket a már amúgy is remek harci homokozóhoz ad, a RoboCop: Rogue City – Unfinished Business-t könnyed ajánlattá teszi mind az újoncok, mind a sorozat veteránjai számára. Akár játszottál a RoboCop: Rogue City-vel, akár nem, az Unfinished Business garantáltan szórakoztató pillanatokat nyújt a pörgős játékmenetével, és méltó folytatása lett az utóbbi évek egyik legmeglepőbb FPS-játékának.

-Herpai Gergely „BadSector”-

Köszönjük a játék kódját a Magnew Kft.-nek!

Fejlesztő: Teyon
Kiadó: Nacon
Műfaj: FPS, akció
Megjelenési dátum: 2024. június 27.