FILMKRITIKA – Ma, kedden, a Cinema City Westend egyik bágyasztó délelőtti sajtóvetítésén (nem volt túl jó a légkondi a teremben…) néztük végig a Marvel legújabb próbálkozását, ahol a kezdeti várakozás ellenére már az első percekben világossá vált: a Fantasztikus 4-es visszatérése nem váltja meg a szuperhős-filmek világát. Matt Shakman rendező látványos retró-futurisztikus univerzuma, a színészgárda és Michael Giacchino zenéje ellenére ez a film legfeljebb tisztességes iparosmunka lett, de igazi Marvel-szintű csodát nem szállít. Bár akadnak emlékezetes pillanatok – különösen Vanessa Kirby Sue Stormja –, összességében a történetvezetés, a karakterfejlődés és a nagy etikai kérdések elnagyoltsága miatt a Fantasztikus 4-es újraindítása most csak félsikert jelent.

„Megvédünk benneteket!” – veti oda Pedro Pascal Reed Richardsa a sajtó éhes gyülekezetének, miközben a Fantasztikus Négyes egy elbaltázott galaktikus bevetésből tér haza. Bár eredetileg Galactus, a világfaló fenyegetéséről beszél, a mondat könnyen érthető a Marvel Moziverzum egészére is, amely vészesen közelít saját „ítéletnapjához” – pontosan úgy, ahogy a nézők is egyre inkább érzik: most vagy minden, vagy semmi.

Marvel-elvárások kereszttüzében

Az Amerika Kapitány: Új Világrend és a Thunderbolts csalódást keltő fogadtatása után A Fantasztikus 4-es: Első lépések is óriási elvárások árnyékában indult. Az első percek meglepően magabiztosak: a Föld-828 alternatív valóságában a négyes története úgy hat, mintha mindig is ott lett volna, távol a Marvel „Szent Idővonalától.” Az eredettörténet csak egy lendületes montázsban kap helyet, utána pedig a szereplők első négy évének legnagyobb hőstetteit is egyfajta Marvel-hangulatú összefoglalóban mutatják – részletezés, mélység helyett tempó és látvány.

Matt Shakman, aki a WandaVisiont is rendezte, színes, retró-futurisztikus Marvel-univerzumot teremt: a Mad Men stílusos 60-as évei találkoznak a Jetson család utópisztikus technikájával. Amikor a világ gyorsan felépül, Reed Richards szembesül a legföldönkívülibb problémával: Sue Storm bejelenti, hogy gyermeket vár. Franklin Richards neve a Marvel-rajongóknak sokat mond – a négyes csapat most akár ötre is bővülhet, ráadásul a fiú sorsa bőven túlmutat egy szimpla családi bővülésen.

Galaktikus fenyegetés árnyékában

Természetesen sejthető, hogy nem csupán családi vacsorák és babakelengyék várnak a hősökre: Julia Garner Ezüst Utazója, Shalla-Bal, gyorsan bejelenti Galactus (Ralph Ineson) érkezését. A bolygófaló szerencsére most nem CGI-felhő, hanem Ineson karakteres hangjával és jelenlétével fenyeget, bár szokatlanul keveset szólal meg. A tét óriási: ha a Fantasztikus Négyes nem cselekszik, a Föld hamar a világevő martalékává válhat. Pedro Pascal valóban zseniális Reed Richards szerepében, aki az apaság gondolatától is egyre kevésbé bír magával. Moss-Bachrach Lénye emberi és szerethető, Joseph Quinn Johnny Stormja pedig ugyan szellemes, de nem tudja túlszárnyalni Chris Evans karizmatikus Fáklyáját.

Sue Storm igazi Marvel-ikon lesz

Az igazi meglepetést Vanessa Kirby okozza: Sue Storm nem csak a higgadt, támogató társ, hanem egy valódi világvezető, stratégiai géniusz és született vezéregyéniség. Az anyaság csak még nagyobb lendületet ad karakterének, Kirby pedig olyan vehemenciával alakítja a szerepet, hogy Sue Storm rögtön az MCU élvonalába ugrik. A csapat végül egy lehetetlen választás elé kerül, miután egy katasztrofális Galactus-tárgyalás után már nem csak saját magukért, de a Földért is felelősséget kell vállalniuk. Kár, hogy a film ezen pontján a morális dilemmák inkább csak látszólagosak, Reed pedig inkább laborban agyal, mint valódi vezetőként cselekszik. A cselekmény itt megreked: menekülés, időhúzás – épp akkor, amikor a Bosszúállók jövőbeli vezérétől valami többet várnánk.

Személyes konfliktusok, elszalasztott lehetőségek

A film akkor él igazán, amikor hőseink magánéleti, emberi konfliktusai kerülnek előtérbe – például Reed bénázása a jogosítvánnyal –, de amikor a világ megmentése kerül fókuszba, a tét elveszti az erejét. A Marvel-univerzum 37. filmjénél már csak kevesen éreznek katarzist egy újabb világvége kapcsán, még ha az összefüggések hiánya most üdítően hat is a sokat látott rajongók számára. Galactus végre tényleg fenyegető, viszont Shalla-Bal karaktere csupán unalmas, háttérbe szorult expozíciós eszköz marad, akit a film utolsó harmada maga sem tud hova tenni.

Marvel-formula: látvány, zene, nosztalgia – forradalom nélkül

Ha kicsit hátrébb lépünk: a Fantasztikus 4-es: Első lépések egy korrekt, de semmiképp sem kiemelkedő Marvel-kaland. A harmadik felvonás már túlságosan egyszerű, a sztori sablonos fordulatokkal zárul, a befejezés hiányérzetet hagy. A film legnagyobb mentőöve Vanessa Kirby és Pedro Pascal kettőse, Michael Giacchino már-már himnikus zenéje, valamint Shakman és Farahani, akik Marvel-képregényhez méltó New Yorkot varázsoltak a vászonra – Jack Kirby örökségének tisztelgése. Fantasztikus? Csak részben. A Marvel jelenlegi állapotában egy korrekt iparosmunka is nagy szó – most ennyi jutott.

-Herpai Gergely „BadSector”-