FILMKRITIKA – Ha valaha is kíváncsi voltál rá, hogyan fagyasztja le Ice Cube H. G. Wells klasszikus világvégét, ráadásul egy olcsó webkamerás Teams-híváson keresztül, családi közhelyek és reklámblokkok között, az Amazon Prime legújabb Világok harca feldolgozása pont neked szól. Itt nincsenek monumentális látványosságok, csak recsegő videórészletek, gyenge minőségű megfigyelőkamerák képei, és mindenre ugyanaz a válasz: rendelj valamit Prime-on! Ez a film inkább tűnik hosszúra nyújtott reklámnak, mint valódi sci-fi inváziónak, ahol az idegenek is futárral érkeznek.

1938-ban Orson Welles rádiójátéka igazi pánikot keltett Amerikában: az emberek tényleg elhitték, hogy a marslakók leszálltak, mert a híradót élő adásként tálalták. Most, 2024-ben viszont már az is csoda, ha a néző nem alszik el egy olyan új adaptáción, ahol a világ pusztulása Ice Cube egyetlen monitorán zajlik. Ő itt a „mindent látó” elemző, aki mindenhez hozzáfér – kivéve egy normális forgatókönyvhöz. Itt az apokalipszis néhány akadozó webkamerás képre és korlátozott Teams-hívásra szűkül, miközben a néző nem az idegenek, hanem az unalom ellen küzd.

Ice Cube Will Radford szerepében hivatalosan a belbiztonság szakértője, de gyakorlatilag csak a saját családja fölött őrködik: a terhes lányát, Faith-et állandóan kioktatja az étrendje miatt, fiát, Dave-et pedig a videojáték-függőségéért szidja. Az emberiség sorsa? Kb. annyira fontos számára, mint egy vacsora menü vagy a legújabb győzelem egy játékban. Ha akciót, izgalmat vagy hőstettet várnál tőle, jobban jársz, ha átkapcsolsz valami másra.

Nem az én műszakomban, haver!

Timur Bekmambetov A keresés című filmje után ez a teljes egészében monitoron játszódó alkotás leginkább azt a benyomást kelti, mintha ctrl+c, ctrl+v-vel rakták volna össze – Rich Lee, az Eminem-videók szakembere sem tudott életet lehelni belé. Pedig akár izgalmas is lehetne, ha az Amazon nem árasztaná el a mindennapjainkat, de még Prime-előfizetés mellett is végig kell ülni két perc reklámot, hogy utána másfél órán keresztül burkolt Amazon-marketinget nézhessünk, egy kis gyenge CGI-jal fűszerezve.

Ice Cube karaktere elvileg a Belbiztonsági Minisztériumnál dolgozik, de inkább úgy néz ki, mintha egy apokaliptikus A hivatal paródiába csöppent volna. Látványos monitorfalak mögött ül, de munkatársak nincsenek – Will inkább a lánya vacsoráját és a fia újabb videojáték-sikerét követi figyelemmel, világmegmentés helyett főleg családi felügyeletet gyakorol.

Káosz a számítógép előtt, családi műsor a háttérben

A nap szokványosan indul: Will egy Disruptor nevű hackert próbál elkapni, aki azzal fenyegetőzik, hogy leleplezi a kormány titkos adatgyűjtési projektjét. Főnökével (Clark Gregg) és a terepen dolgozó kolléganővel (Andrea Savage) Teams-hívásokban egyeztet, miközben próbálja bemérni a hacker helyét, és élőben figyeli az akciót. A vágók (Charles Ancelle és Jake York) úgy váltogatják a képernyőablakokat, mintha egy e-sport bajnokságot néznénk, Ice Cube pedig odavágja a kötelezőt: Not on my watch! – magyarul: Nem az én műszakom alatt, haver!

Ice Cube elég furcsa választás ehhez a szerephez: vagy mogorva, vagy éppen robbanásközeli állapotban van – egyikből sem lesz hiteles digitális felügyelő. Okosabbnak próbálják láttatni azzal, hogy szemüveget adnak rá (a jól bevált hollywoodi trükk), de a végeredmény inkább egy laza Ving Rhames Mission: Impossible-ból, csak még több káromkodással. Az egész megfigyelősdi inkább arról szól, hogy online lehet a család mindennapjait felügyelni: hűtő-tartalmat csekkolni, a gyerek számítógépébe belesni és időnként lecsapni egy-két szókimondó beszólást.

Világvége: telefonos közvetítésben

Ha ennek a Világok harca adaptációnak van tanulsága, az biztosan nem az idegenekről vagy adatbiztonságról szól, hanem arról, hogyan lehet túltolni a szülői kontrollt: Will már rég felnőtt gyerekei életét is teljesen kézben akarja tartani, és csak egy világkatasztrófa képes rávenni, hogy végre elengedje őket.

Aztán húsz perc elteltével beköszönt az apokalipszis: meteorok csapódnak be, a város lángba borul, mindenki menekül – vagy legalábbis azok, akik hajlandóak a telefonjukkal rögzíteni a történéseket. NASA-szakértő Sandra Salas (Eva Longoria) előre szól, hogy baj közeleg, de Will csak morog: Én embereket figyelek, nem az időjárást. Az egész pusztítás YouTube-minőségű pixeles videókban és archív felvételekben jelenik meg, amelyek katonákat mutatnak, ahogy rakétákat töltögetnek, vagy épp repülőgépből ugranak ki. Talán a leglátványosabb pillanat, amikor az első meteor szétreped és előbújik belőle egy háromlábú, villogó lézeres harci gép – de aztán minden visszatér a szobai unatkozáshoz.

Katasztrófa csak rendelésre

Will munkaköre eleve elég homályos, de ilyen világvége közepén azért többet várnánk tőle, mint hogy csak a családját próbálja megóvni, miközben a fél bolygó a képernyőn kívül pusztul el. Sőt, még Faith Prime-futár barátját (Devon Bostick) is menteni akarja – aki ráadásul folyamatosan Öregem-nek hívja, amitől Will vérnyomása az egekbe szökik.

Az ilyen katasztrófafilmekben mindig a család számít igazán, de Kenneth A. Golde és Mark Hyman (Vejedre ütök) forgatókönyve annyira lapos, hogy a Radford család sorsán kevesen fognak izgulni. Az sem tesz hozzá sokat, hogy Faith az idegen invázió közepén kezd vajúdni – Will eközben csak a lánya pulzusát figyeli a monitoron, miközben az elnökkel is tárgyal. A csúcspont az, ha valaki végignézi odáig, hogy a Prime-futár kimondja: Most tényleg rendelj hivatalosan Amazonról, hogy a drón beinduljon! Van ugyan néhány kreatív poén (például a számítógépes vírus az idegenek ellen), de az egész film csak azért lehet emlékezetes, mert egyszer tényleg elhangzik Ice Cube szájából: Menjetek vissza a bolygótokra, rohadékok! Vajon az Amazon visszatérítést adna az elvesztegetett időre is?

-Herpai Gergely „BadSector”-