SOROZATKRITIKA – Az Apple TV Plus legújabb történelmi sorozata, a A hadvezér, nem siet sehová: lassú, feszült tempóban bontja ki a 18. századi Hawaii királyságok és az érkező európai hódítók találkozásának drámáját. Jason Momoa nemcsak a főszereplő, hanem társalkotó is, aki szívügyének tekinti Ka’iana harcos történetének vászonra vitelét – hol magával ragadó, hol túlzóan pátoszos stílusban. A sorozat tele van szenvedéllyel, gazdag részletekkel, és olyan világot tár elénk, amely ritkán kerül a reflektorfénybe. Nem mindennapi utazás ez, hanem egy grandiózus történelmi tabló, amit érezhetően szívvel-lélekkel alkottak meg.

A tényeken alapuló, lassan hömpölygő történelmi dráma a háború és szerelem metszéspontján játszódik, Hawaii prekoloniális korszakában. A pénteken debütáló A hadvezér főszerepében Jason Momoa alakítja a 18. század végének egyik legendás harcosát, Ka’ianát, aki egy szigetvilág szövetségeinek, intrikáinak és az európai gyarmatosítók érkezésének kereszttüzében találja magát. A projekt nyilvánvalóan szívügye Momoának, és mint sok hasonlóan személyes alkotás, néha túlfeszíti a húrt, túlzsúfolttá vagy szinte áhítatosan ünnepélyessé válva – bár ebben az esetben a pátosz a témához illik. A lelkesedés viszont minden képkockán érződik, és a történetvilág kellően egyedi ahhoz, hogy végig lekösse a figyelmet.

Hawaii, ahogy a popkultúra megálmodta – és Momoa személyes kötődése

Hawaii jóval az állammá válása előtt a popkultúra egyik kedvenc egzotikus célpontja volt: ukulelék, acélgitárok, Elvis Presley Blue Hawaii és Paradise, Hawaiian Style című filmjei, az Aloha from Hawaii via Satellite koncert. A Brady család is itt nyaralt, és Dennis, a komisz is megfordult a szigeteken egy régi képregényben. Magnum P.I., Hawaii Five-0, The White Lotus első évada – és persze a Hawaiian Punch, a trópusi ízkavalkád, ami 1934 óta legalább 14 változatban kapható. Tiki bárok, kertvárosi luau-partik, Disney-féle Enchanted Tiki Room, ahol a madarak szavakat trilláznak, a virágok pedig dúdolnak – a Dole támogatásával. És a sor hosszan folytatható.

Jason Momoa Honoluluban született, Iowában nőtt fel, majd főiskolásként visszatért a szigetekre. A képernyőre a Baywatch Hawaii révén került, majd jött a North Shore című hawaii hotel-dráma, aztán az Stargate Atlantis négy évada, Conan, a barbár, Aquaman, valamint két Saturday Night Live-epizód házigazdájaként is feltűnt. (Nemrég pedig Ozzy Osbourne búcsúkoncertjén, a Back to the Beginning-en.) Nem meglepő, hogy a szuperhősök és fantasyk után most szeretett volna visszanyúlni saját gyökereihez, és a hawaii történelem egy szeletét méltósággal ábrázolni. A A hadvezér a részletekig aprólékosan kidolgozott – bár a nézőnek nem árt jegyzetelni, hogy követni tudja a szigetek és törzsek közötti politikai manővereket. A történet szövevénye néha még így is zavarba ejtő, hiszen egy szigeten belül is több, egymással hadakozó körzet él.

A párhuzam a Sógunnal szinte adja magát: feliratos, hawaii nyelvű párbeszédek, kívülről érkező idegenek, ambiciózus uralkodók és belső hatalmi harcok. Bizonyos elemei a Trónok harcát idézik, hiszen Momoának volt már tapasztalata, amikor Khal Drogót alakította két évadon át. A nyitány pedig akár a A Gyűrűk Ura stílusában is készülhetett volna: egy narrátor felvázolja a legendát – a megjövendölt király véget vet az örök háborúknak –, és bemutatja Kaua’i, Hawai’i, Maui és O’ahu szigeteinek királyságait, melyeket „ravasz főnökök és hatalmas istenek” választanak el egymástól.

Ka’iana – a háborútól menekülő, mégis csatába sodródó harcos

A főszereplő, Ka’iana maui hadvezér, aki hátat fordít a harcnak, és Kaua’in telepszik le testvéreivel, Nahi’val (Siua Ikale’o) és Namakéval (Te Kohe Tuhaka), valamint párjaikkal, Kupuohival (Te Ao o Hinepehinga) és Hekével (Mainei Kinimaka). A növényekből épült házak, a kézműves ruhák és a szemtelen helyi kölykök világa idilli – de ahogy egy western visszavonult pisztolyhőse, Ka’iana sem kerülheti el a sorsát. (A szezon végére tényleg fegyvert ragad.)

„Egy hadvezér, aki menekül a háború elől – te ellentmondások főnöke vagy” – vágja oda Kaʻahumanu (Luciane Buchanan), a fiatal maui nemes, akit apja (Moses Goods) politikai házasságba kényszerítene Kamehamehával (Kaina Makua). Kamehameha a „háború istenének” őrzője – ez a katonai talizmán a történet egyik fő mozgatórugója –, bár ő maga inkább a béke híve lenne. Csakhogy az őrült uralkodók, mint Kahekili király (Temuera Morrison) és Keoua (Cliff Curtis), valamint a hódításra éhes fehér kalózok miatt a béke messze van.

A valóságos Ka’ianát egykor úgy írták le, mint „közel kétméteres, Herkules-természetű férfit” – Momoa gyakorlatilag kézre álló szerep. A A hadvezér sok szempontból újabb szuperhősi alakítás tőle, csak ezúttal több érzelmi réteggel. A legjobb harcos messze a környéken, képes lándzsát elkapni a fejével, cápán lovagolni (még ha elkábított cápán is), és olyan tekintetet vetni, amitől az ellenség is megroggyan. De közben családi viszályokkal, szerelmi bonyodalmakkal és meggyőzhetetlen politikai szövetségesekkel is meg kell birkóznia.

Világjáró harcos és társadalmi üzenetek

Ka’iana útja a brit flotta hajójára, Alaszkába, majd a spanyol Kelet-Indiába is elvezeti, ahol megismeri a lőfegyvereket – amelyeket ígéretes eszköznek tart – és megtanul angolul. John Young (Benjamin Hoetjes), egy hajótörött tengerész tanítja ezt vissza Hawai’in, és hamarosan sok szereplő vált át angolra, még ha ennek nincs is különösebb logikai oka. A gyarmatosítók és az őslakosok találkozásának történetében a rasszizmus nyíltan jelen van – „Nem tekintenek titeket embernek” – mondja Tony (James Udom), egy fekete férfi, aki váratlan szövetségese lesz Ka’ianának. A jelenetben még a szó szoros értelmében vett „nyelvleckére” is sor kerül.

Momoa és társalkotója, Thomas Paʻa Sibbett figyelt arra, hogy a tesztoszterontól túlfűtött világba női karakterek is belépjenek, és ne csupán statisztaként: Kupuohi például egykor hadvezérnő volt, Heke pedig tanulni akar harcolni. Kapunk néhány bölcs gondolatot is, mint például: „A férfiak egész életükben harcosnak készülnek, de jobban félnek a tévedéstől, mint a haláltól.” Vannak meleg karakterek is, mindenféle magyarázkodás nélkül.

A színészgárda meggyőző – kedvelhető, amikor kell, ellenszenves, amikor kell –, a tempó sokszor lírai, a látvány pedig lélegzetelállító, leszámítva néhány gyengébb CGI-pillanatot, mint például a vulkánkitörés. (Igen, van vulkán.) A vörös fényben úszó orgiajelenet – a gonoszság filmes toposzaként – talán kissé fölösleges, de csak egy van belőle. Hans Zimmer és James Everingham zenéje hollywoodi hatásvadászattal kíséri a képsorokat, a sorozat pedig néha giccsbe hajlik – de a giccs itt gyakran a szeretet másik neve.

-Herpai Gergely „BadSector”-