FILMKRITIKA – Csizmadia Attila és Topolánszky Tamás Yvan dokumentumfilmje, a Fesztiválország zenés, nosztalgikus körutazás: negyven év fesztiválőrületét sűríti egyetlen, lüktető élménnyé, archív kincsekkel és emblematikus szereplőkkel idézve fel a szabadság ünnepét.

A Fesztiválország nézése közben szinte azonnal ránk ül a „fesztiválmásnap” jóleső űrje és a nyár iránti sóvárgás. A film visszaránt a hajnalig húzódó koncertek, poros kempingek és spontán örömkitörések világába, ahol a technika háttérbe húzódik: a lényeg a színpad fénye, a pogózó tömeg és a szabad ég alatti együttlét. A rendezők – Csizmadia Attila (főrendező) és Topolánszky Tamás Yvan (társrendező) – egy teljes nyarat végigturnéztak a legnagyobb hazai fesztiválokon, hogy a reflektorfény és a kulisszák mögötti pillanatok is a vászonra kerüljenek. Az eredmény energikus, jó ritmusérzékkel vágott zenés doksi, ami nem időrendi leltárt ír, hanem fesztivál-életérzést ad át.

A hőskor legendái és a mai sztárok egy vásznon

Már a nyitó percek beszippantanak: villannak a legendás koncertpillanatok, és megszólal Müller Péter Sziámi – az alternatív szcéna jelképes figurája, a Sziget egyik szellemi alapítója –, aki felidézi a rendszerváltás környéki szikrát. Innen indul a Diáksziget 1993-as története az óbudai réten, amiből idővel nemzetközi brand, a Sziget Fesztivál nőtt ki. A film végigveszi a hazai fesztiválkultúra mérföldköveit: a Sziget indulása mellett a soproni VOLT, a kapolcsi Művészetek Völgye és a zamárdi Balaton Sound születését és felfutását is. Mind egy-egy példája annak, hogyan lett egy generáció kreatív lázadásából hiteles, országos kulturális mozgalom.

A középső harmad a megszólalóké: a hazai fesztiválélet motorjai – Gerendai Károly, Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István és Müller Péter Sziámi – személyes történeteken át mesélnek arról, miként lett a tiszta szenvedélyből országos „mozgatórugó”. És nem csak a szervezői nézőpont kap hangot: több generáció kedvenc előadói – Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Carson Coma, a Blahalouisiana, Дeva, a Quimby vagy Beton.Hofi – is saját legendás fesztiválmomentumaikat idézik fel. Ezek nem puszta backstage-anekdoták: kirajzolják, mit jelentett régen és mit jelent ma a fesztivál a zenészeknek és a közönségnek.

Szabadságélmény, generációk között átadva

A film legnagyobb erénye, hogy a szórakoztató felszín alatt következetesen gondolkodtat. Végigvonul rajta a szabadság motívuma: a ’90-es évektől máig a fesztivál a személyes és közösségi „felszabadulás” jelképe. A rendezők azt kérdezik: mit jelentett ez a rendszerváltás utáni fiatalságnak, és mit jelent a Z generációnak? Miért járnak vissza a húszasok, és mi tartja meg a negyvenes-ötvenes törzsközönséget? A Fesztiválország hidat ver generációk közé: amikor régi felvételeken felcsendül egy Kaláka-dal vagy Európa Kiadó-emlékképek peregnek, az idősebbek nosztalgiája találkozik a fiatalok kíváncsiságával. Közben a jelen trendjei – az elektronikus zene térnyerése, a fesztiválok iparággá válása – is szóba kerülnek. Látjuk, miként lett a hippi-ideálból profi üzlet: a film nem csinál úgy, mintha ez nem hozott volna kompromisszumokat, és rámutat arra is, mit örökölt ebből az új generáció. Mindezt nem szájbarágva, hanem a „mutasd, ne mondd” elvét követve: archív és friss anyagok váltják egymást, minimális narrációval, hagyva, hogy a képek és a megszólalások meséljenek.

Kihagyott ziccerek és teljes fesztivál-feeling

Negyven év történéseit egy filmbe sűríteni eleve lehetetlen vállalás, így óhatatlanul maradnak fehér foltok. A Fesztiválország tudatosan a legnagyobb eseményekre fókuszál, ezért nem vállalja a „mindent bele” teljességét. Felmerülhet, miért nem kap nagyobb hangsúlyt például a VeszprémFest, az EFOTT vagy a Campus, de másfél órába kényszerűen szelektálni kell. Igaz, néhány kisebb, de fontos fesztivál csak érintőlegesen bukkan fel, mégis összefogottnak hat az egész: a fő csapásirány sosem vész el. A dinamikus vágás és az okosan felépített ív miatt az anyag nem kapkodó és nem felszínes. Ráadásul a gigaesemények mellett jut pár villanás alternatív tereknek is – az Ozora trance-világa, a Paloznaki Jazzpiknik idillje, a Bánkitó és a Fekete Zaj undergroundja – hogy érződjön: a paletta bővebb, mi pedig reprezentatív metszetet kapunk.

Hangulatban a film verhetetlen. A koncertsávok hangja moziteremben is átüt – a szék szinte belerezdül egy-egy basszusdropba vagy rockhimnuszba. A látvány ugyanolyan erős: gyönyörű drónképek pásztázzák az éjszakai, kivilágított helyszíneket, majd intimebb beállításoknál egy backstage-ölelés vagy egy sátorozó mosolya mond el többet ezer szónál. A vágás ritmusa végig ráül a zenei lüktetésre, a film szó szerint „eltáncoltatja” velünk ezt a kilencven percet. A végére azon kapjuk magunkat, hogy azonnal mennénk a következő fesztiválra – vagy legalább még egyszer megnéznénk a filmet. A Fesztiválország pontosan azt adja, amit ígér: a szabadság ünnepét, amit minden fesztivál magában hordoz.

Örökség és élmény – összegzés

A Fesztiválország egyszerre szórakoztató történeti áttekintés és átélhető élménycsomag a magyar fesztiválkultúráról. Csizmadia Attila és Topolánszky Tamás Yvan filmje felvillantja az aranykort és a jelen kihívásait is, végig biztos kézzel, hiteles hangon. Az egyetlen hiányérzet abból fakad, hogy ez a téma bőven elbírna még egy részt – de amit kapunk, így is majdnem telitalálat. A Fesztiválország azon doksik közé tartozik, amelyeket már első nézés közben újraélnénk. A blockbuster-dömpingben ritka felüdülés egy ennyire szívből jövő, intelligens hazai dokumentumfilm, amely emlékeztet: a zene és a közös ünneplés ereje generációkat köt össze.

A Fesztiválország című zenés dokumentumfilm írója és rendezője Csizmadia Attila, társrendezője Topolánszky Tamás Yvan, producerei a Magasságok és mélységek és a Véletlenül írtam egy könyvet című filmeket is jegyző Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan, kreatív producere Csizmadia Attila. A független egész estés mozifilm a hazai fesztiválok szakmai közreműködésének jóvoltából, egy lelkes fesztiválszponzori közösség (Telekom, MasterCard, Heineken, Soproni, E.ON, Wolt, Decathlon, Dreher, Pilsner, Kare) együttműködésével és a filmszakmai adóvisszatérítés igénybevételével készült a Halluci-Nation és a JUNO11 Pictures koprodukciójában. Az alkotás operatőrei Németh Viktor és Topolánszky Tamás Yvan, vágója Márton Dániel, a hangutómunkáért Péterffy Máté felelt. A trailer vágója Bedő Barna. A film 2025. szeptember 18-án kerül országszerte a mozikba a JUNO11 Distribution – eletedmozija.hu – forgalmazásában.

– Herpai Gergely “BadSector” –