TESZT – A hivatalos Forma–1-es licenc a Codemasters kezében van, de ez sosem tartotta vissza az indie-fejlesztőket attól, hogy a saját elképzelésük szerint dolgozzák fel a száguldó cirkuszt. Tavaly a New Star GP idézte meg a klasszikus Sega-árkádok hangulatát, idén viszont a Formula Legends gördül a rajtrácsra. Ez az újonc nem fél attól, hogy a vérkomoly profi sportot cuki, chibi-stílusú formába öntse, miközben igyekszik megtartani az F1 kompetitív lényegét. Meglepő módon a kísérlet nagy része működik is.

Mivel a Formula Legends nem rendelkezik FIA-licenccel, hivatalos pilóták, csapatok és pályák sincsenek. Ehelyett egy mezőny áll rajthoz, amely erősen hajaz a valóságra: Daniel Ricciardo helyett Danny Ricchiordi, Lewis Hamilton helyett Luis Hammerton száguld a pályán. És ha ez nem lenne elég, ott van Batteri Voltas, Charlie Lacreme, vagy éppen a személyes kedvenc, Hans Troll – pusztán azért, mert garantáltan az idegeire menne Lance Strollnak… vagy inkább az apjának. A játék rögtön az elején jelzi: itt a humor és a paródia legalább olyan fontos, mint maga a verseny.

A Formula Legends végigvezeti a játékost a Forma–1 történetén, igaz, egy kicsit eltorzított lencsén át. A sztori mód a hatvanas években indul, majd korszakról korszakra haladva futamokat kínál, így átélhetjük az adott éra autóinak jellegzetességeit, a technológia fejlődését és a pályák változásait. Bár hivatalos pályanevek nincsenek, a pályák elég közel állnak a valóságos társaikhoz ahhoz, hogy felismerjük Spa-Francorchamps legendás kanyarjait vagy Monza ikonikus egyenesét. Persze ez mindig csak „ihletés”, és gyakran tükrözik is az aszfaltcsíkokat, nehogy a licenc­tulajdonosok nagyon csúnyán nézzenek rájuk. Így teljesen autentikus másolat helyett inkább egy szellemes „kóstolót” kapunk a sportból.

Retró árkád, modern csavarral

A Formula Legends apró, de roppant stílusos F1-autói elképesztően aranyosak, de vezetni őket nem sokkal könnyebb, mint a valódi szörnyetegeket. Ha Easy fokozaton játszunk, és bekapcsoljuk a fékezési és tapadássegédeket, akkor szinte repülünk a mezőny mellett, és a játék teljesen barátságos belépési ponttá válik. Normál nehézségen viszont minden megváltozik: itt a pályaismeret és a fékpontok betartása létfontosságú. A Hard fokozat nem akkora ugrás, de hibátlan vezetés nélkül esélyünk sincs a dobogóra.

Az AI sem könnyíti meg a dolgunkat. Azt mondani, hogy „agresszívak”, enyhe kifejezés lenne: egyáltalán nem érdekli őket, kié a kanyar. Szerencsére a sérülések egy egyszerű életerő-sávban testesülnek meg, így nem kell minden apró koccanás után a boxba cammogni. Az viszont igaz, hogy nem mindig okosak: gyakran rohannak ki a pályáról a legváratlanabb pillanatokban – bár ha belegondolunk Logan Sargeant tavalyi szezonjába, talán ez mégiscsak realisztikus.

A vezetési élmény kifejezetten szórakoztató. Ez egy árkádjáték, és az autók inkább érződnek játékszernek, mint igazi, szárnyas F1-gépeknek. Amint viszont ráérzel a ritmusra, a kanyarok bevétele szinte ösztönössé válik. Nem lehet szimulátoros mentalitással közelíteni hozzá: aki így tesz, az pórul jár. A Formula Legends a mókáról és a laza száguldásról szól, nem a száz százalékban élethű fizikai modellezésről.

Apró részletek, nagyobb élmény

Bár a Formula Legends elsősorban árkád játék, akadnak benne szép utalások a realizmusra. A gumiválasztás és a kopás kezelése, a boxkiállások mind részei a játéknak. A kiállások ráadásul mini-játék formájában történnek: gombnyomásokkal kell szerelni, tankolni, majd az analóg karokat püfölve visszaengedni az autót a pályára. Ez feszültséget és adrenalint ad, különösen szoros futamokban. A korszakok megidézése is ügyes: a hatvanas évek futamain szépiafilter és sátras boxok várnak, a modern korban pedig BRS – ami persze „nem DRS” – dobja fel az élményt.

A játék azonban hamar jelzi a korlátait: ez egy kisebb léptékű indie-projekt. Nincs többjátékos mód, sem helyi, sem online, ami nagy kár, hiszen egy árkád autóverseny igazi sava-borsa a haverok elleni csatározás. A pályák száma mindössze tizennégy, és bár mindegyik többféle változatban elérhető, így is kevésnek érződik, különösen egy mai, 24 futamos szezonhoz szokott F1-rajongónak. A mezőny is mindössze 14 autóból áll, a bajnokság pedig maximum ennyi futamot enged. Ez még működhet, ha nosztalgikus retró-szezont szeretnénk, de kevés, ha a mai Forma–1 dinamikáját keressük. Többszezonos karriermód vagy pilótacserék? Ezeket itt elfelejthetjük. A Formula Legends nem erre vállalkozott: ez egy indie szerelemprojekt, és épp ettől különbözik minden más autós játéktól a piacon.

Technikai teljesítmény

PS5-ön a Formula Legends jól fut, letisztult, éles látvánnyal, ami kiemeli a bájos art designt. Van némi pop-in, de olyan távoli objektumoknál, hogy közben úgyis a versenyívre koncentrálunk. A Switch-verzió sajnos gyengén sikerült: alacsony felbontás, zavaró pop-in és az analóg ravaszok hiánya miatt sokszor élvezhetetlen a vezetés. PC-n, PS5-ön és Xboxon viszont korrekt az élmény, és csak remélhetjük, hogy a Switch 2-re érkezik egy javított port.

A kockás zászló után

A Formula Legends egy szeretetteljes indie-szerelmeslevél a Forma–1-hez. A sportág rajongói aligha tudnak ellenállni a hangulatának és a humorának. De fontos tudni: ez egy kisebb léptékű árkád játék, amelyhez érdemes reális elvárásokkal közelíteni. Megkapjuk a mókás pilótaneveket, az árkádos, élvezetes vezetési élményt és a nosztalgikus időutazást – cserébe viszont le kell mondani a többjátékos módról, a húszfős mezőnyről és a teljes szezonélményről.

-Herpai Gergely “BadSector”-

Fejlesztő: 3DClouds
Kiadó: 3DClouds
Műfaj: Árkádracer
Megjelenési dátum: 2025. szeptember 18.