TESZT – A PlayStation aranykorában, amikor a japán szerepjátékok sorra döntötték meg az elvárásokat és új mércét állítottak a műfajban, a Square Enix nemcsak bátor volt, hanem forradalmi is. Az eredeti Final Fantasy Tactics mély, intrikákkal teli történetével, elképesztően összetett harcrendszerével és úttörő játékmenetével vált legendává, amelynek hatása a mai napig érződik olyan címeken, mint a Metaphor: Refantazio vagy a Triangle Strategy. Most, közel harminc évvel később az The Ivalice Chronicles új életet lehel ebbe az ikonikus klasszikusba, miközben bebizonyítja, hogy a nosztalgia és az innováció kéz a kézben is járhatnak. Amikor még a GameStarnál voltam szerkesztő, úgy húsz éve, akkor játszottam vele először GBA Advance-on.

A PS1-éra az RPG-rajongók aranykora volt: a Chrono Cross, a Xenogears vagy a Final Fantasy VII egymást túllicitálva próbálták lenyűgözni a közönséget. A Square Enix ekkoriban sorra szállította a korszakalkotó címeket, kreatív kockázatokat vállalt és bátran feszegette a műfaj határait. Ebben a merész és újdonságokra éhes légkörben született meg az eredeti Final Fantasy Tactics, amely nemcsak megteremtette a modern taktikai JRPG alapjait, hanem azóta is etalonnak számít.

Ez a kompromisszumot nem ismerő, vérbeli stratégiai szerepjáték világszerte legendává vált a lenyűgöző fantasy narratívája, az akkoriban forradalminak számító kasztrendszere és mély, körökre osztott játékmenete miatt. Az öröksége ma is él: DNS-e ott lüktet a Metaphor: Refantazio és a Triangle Strategy szövetében. Pontosan ez teszi az Final Fantasy Tactics: The Ivalice Chronicles-t különlegessé: egyszerre őrzi a taktikai RPG-k ősforrását és kínál új, friss élményt. Az viszont, hogy mennyire élvezed, számos tényezőtől függ – így nehéz egyértelműen ajánlani mindenkinek.

Régi iskola, új köntösben

Még ebben az alaposan felújított, csillogóra polírozott változatában sem válik az Final Fantasy Tactics olyan közönségkedvencé, mint a Clair Obscur vagy akár az eredeti Final Fantasy VII. A Square Enix viszont elképesztő munkát végzett: sikerült megőriznie az eredeti esszenciát, miközben bőven tett hozzá friss, hasznos újításokat. Az Ivalice Chronicles inkább klasszikus remaster, mint teljes remake – ez pedig egyszerre jó hír a játéktörténelem rajongóinak és a retrofanatikusoknak, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a játék megőrizte klasszikus, PS1-es ízét – a maga előnyeivel és hátrányaival együtt. Szerencsére a Final Fantasy Tactics mindmáig az egyik legjobb, legprecízebben összerakott taktikai RPG, amit valaha kiadtak.

Hogy egy remaster mennyire talál be a közönségnél, sok mindentől függ – leginkább attól, hogy mennyire érzi valaki „szükségesnek” az újrakiadást. Ha annak idején már végigjátszottad az eredetit és úgy érzed, semmi szükség egy új verzióra, itt az ideje újragondolni ezt az álláspontot: az Ivalice Chronicles szinte minden téren jelentős előrelépést jelent az elődjéhez képest.

Ráadásul ez a kiadás valójában két játékot is tartalmaz: a felújított változat mellett megtalálható benne az eredeti (a 2007-es War of the Lions kiadás alapján), és az oda-vissza váltás során látványosan kiderül, mennyit ad hozzá az új verzió az élményhez. A játékmenet alapjai változatlanok maradtak, viszont rengeteg kényelmi funkcióval bővült, többek között:

– Teljesen megújult, letisztultabb, informatívabb kezelőfelület

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire forradalmiak ezek a változtatások. Az eredeti Final Fantasy Tactics ma már szinte „kínszenvedésnek” hat: nem lehetett átpörgetni a hosszú párbeszédeket, sem felgyorsítani a harcok passzív szakaszait, és ha elestél, kezdhetted az egész csatát az elejéről. Ezeket a gondokat az Ivalice Chronicles végre kiküszöböli: egyetlen gombnyomással felgyorsíthatod a játékmenetet, az ellenfelek körei pedig villámgyorsan lepörögnek. A csata közbeni automatikus mentés elsőre talán csalásnak tűnhet, de mivel egyszerre csak három kör menthető, nem lehet bárhol visszalépni. Ez ugyan néha „save-scummolásra” ösztönöz, például egy alacsony találati esélyű támadás előtt, de bőven megéri – többé nem kell hosszú, fárasztó csatákat újrajátszani egy apró figyelmetlenség miatt.

A felhasználói felület is hatalmas fejlődésen ment keresztül: a Tactical View funkció például igazi áldás, hiszen sokkal gördülékenyebbé teszi a navigációt és a stratégiai tervezést. Az akciómenük már nem takarják ki a képernyő nagy részét, így gyorsabban dönthetsz, miközben az oldalsávon látható támadási sorrend új stratégiai lehetőségeket nyit meg anélkül, hogy megváltoztatná a játékmenet DNS-ét.

Az Final Fantasy Tactics: The Ivalice Chronicles összességében sokkal szebb látványvilágot kínál. Megőrizte az eredeti bájos 2D sprite-okat és 3D csatatereket, de most már nagyobb felbontásban, részletesebb kidolgozással. Az eredmény egy élesebb, modernebb megjelenés, amely hű marad az eredeti stílushoz. A teljes szinkronhang pedig remekül sikerült, és még epikusabbá teszi az amúgy is grandiózus történetet. Biztos vagyok benne, hogy az eredeti rajongói imádni fogják az Ivalice Chronicles-t – az újoncok viszont talán óvatosabban közelítsenek hozzá.

Klasszikus zsenialitás, apró ráncokkal

Bár az Ivalice Chronicles hűségesen követi az eredeti játék szellemiségét, fontos megjegyezni, hogy nem simították el teljesen az éleit. A Square Enix láthatóan ragaszkodott ahhoz, hogy az alapélmény változatlan maradjon, ez viszont azt is jelenti, hogy bizonyos elemek nem mindenkinek fognak tetszeni. Például a játék továbbra is kifejezetten grindolós – ahogy az a ’90-es évek JRPG-itől megszokott volt –, így a modern, gyorsabb tempójú játékokhoz szokott játékosok számára ez fárasztó lehet. A tanulási görbe is meredek, és a játék nem mindig magyarázza el egyértelműen a mechanikáit. A hardcore rajongók valószínűleg nem is akarnák másképp, de mindenki másnak érdemes ezzel előre számolni.

A történet viszont mind a mai napig kiemelkedő: Shakespeare-i mélységű sztori, amely olyan témákat feszeget, mint a társadalmi osztályok közötti szakadék, a születési jog vagy a nőgyűlölet – mindezt egy AAA játékhoz képest szokatlan érettséggel és árnyaltsággal. Időnként persze kissé vontatottnak tűnhet, így ha nem vagy oda a hosszú párbeszédekért, a gyorsítógomb lesz a legjobb barátod.

A harcrendszer és az RPG-fejlődés szintén remek. A csaták megtervezése és sikeres kivitelezése euforikus élményt nyújt, a különböző kasztokkal, képesség-kombinációkkal és felszerelésekkel való kísérletezés pedig elképesztően szórakoztató. Igaz, a játékmenet kissé „ódivatú” a modern címekhez – például a Baldur’s Gate 3-hoz vagy a Fire Emblem: Three Houses-hoz – képest, de ez sokak számára épp a frissessége miatt lehet vonzó.

A klasszikus újjászületése

Az Final Fantasy Tactics: The Ivalice Chronicles tökéletes példája annak, hogyan kell jól megvalósítani egy remastert. Finom érzékkel nyúl az 1998-as klasszikushoz, látványosabbá, magával ragadóbbá és kevésbé frusztrálóvá téve azt, miközben megtartja a legfontosabb alapjait. Hogy ezek az alapok hogyan állják meg a helyüket a mai körökre osztott RPG-k mellett, az valószínűleg sok vitát szül majd a következő hónapokban – de az eredeti rajongói biztosan imádni fogják. Az újoncok is sok örömöt lelhetnek benne, ha nyitottan és türelmesen közelítenek hozzá.

-Herpai Gergely „BadSector”-

Fejlesztő: Square Enix
Kiadó: Square Enix
Műfaj: Taktikai JRPG
Megjelenési dátum: 2025. szeptember 4.