TESZT – Egy városépítős, amely nagyjából akkor lép ki a korai hozzáférésből, amikor ez a cikk kikerül. A Crate Entertainment több éven át érlelt játékában minden kéznél van: nyersanyag, kraft, kereskedelem, fogyasztás, sőt, harc is. Akár az időjárás, akár más veszélyek tépázzák a települést, jó vezetővel minden a felszínen maradhat.

Ez a city builder nem az a fajta, ahol órákon át a menükben bolyongsz, hogy rájöjj, mi micsoda. A belépési küszöb alacsony, a rendszerek viszont szépen egymásba kapaszkodnak.

A világ végén

Nem véletlen a cím: ez bizony a legvégső határ – nem az űr, Star Trek-módra, hanem az ismeretlen vadon. Tizenhat nyersanyaggal (a méztől a fáig), tizenkilencféle étellel (halászattal, vadászattal együtt) és harminckét kraftolható tárggyal gazdálkodhatsz. Épületből több mint százkilencven vár felhúzásra, és az 1.0-s verzióval érkező, száznegyven fölötti techfa szemmel láthatóan rásegít a fejlődésre. Templomot emelsz és ereklyét találsz? Máris formálhatod a lakók vallását. Ha a termeléshez kötődő épületeket húzod, hatékonyabbak lesznek, jobb javakat adnak. Farm nélkül persze nincs város: tizenkét növényfajta, mindegyik saját növekedési profillal, kerítéssel védhető parcellákkal. Vetésforgóval őrzöd a termékenységet, közben a betegségekre, hőhullámra és fagyra is figyelsz. A lakók valós időben élik a mindennapjaikat, ezért az úthálózat, a közlekedési eszközök és a raktárak fejlesztése nem luxus, hanem alap – különben rád rohad az élelem.

A pályák véletlenszerűek, a nehézség finoman hangolható: a betegségeket kikapcsolhatod, pacifista módban nincs harc, raider fokozaton viszont a puszta túlélés a tét. A kereskedelem sem hiányzik: abból érdemes gyártani, amihez helyben van erőforrás, a hiányt pedig feldolgozott javak cseréjével pótolni. Tiszta víz nélkül megbetegszenek, zöldség–gyümölcs hiányában is romlik a közegészség. Ruházat és cipő sem árt – senki nem kér a fagyásból vagy a tetanuszból, a patkányok pedig még bubópestist is hozhatnak. A Steam Workshop-integráció a moddolhatóság ígéretével toldja meg a hosszú távú értéket.

A mi kis falunk

Akinek élvezet a mikromenedzsment, itt lubickolni fog. A grafika nem mutogatja magát, de teszi a dolgát; az UI átlátható, a játékmenetet pedig egy enyhe tower defense-csavar fűszerezi. Az épületek dizájnja szerethető, a kihívás jutalmazó, a hangulat stabil, a lakók napi rutinja részletezett. A térkép mérete viszont visszafogott, és kevés a beépített tipp – a végjátékban lesz pár „most ez meg honnan jött?” pillanat. A gazdálkodási rész néhol alulmagyarázott, és bár sokféle erőforrás létezik, nem mindből találsz bőséget; ez időnként frusztrálhat. Aztán arra eszmélsz, hogy eltelt három óra – és észre sem vetted. Ez a fajta „időrablás” a jó játékok ismertetőjegye: a szórakoztatás számít, nem a blockbuster-költségvetés. A változó évszakok és a hangdizájn is hozzák a szintet; az 1.0 további épületekkel, hidakkal, szabályokkal és techfával pakolja meg a csomagot.

Este van már nyóc óra, ég a virág a bótba

A Farthest Frontier simán elbírt volna egy 8/10-et, de a kisebb hiányosságai lefaragnak belőle – 7,5/10 így is bőven jár. Kellemes, tartalmas élmény, és nem 60–80, hanem 35 euró környéke. Jót tett neki az évekig tartó early access: a közösség visszajelzései miatt a rajt nem félkész, hanem többnyire kifinomult. Akinek az Anno széria kedves, mindenképp tegyen vele próbát.

-V- 

Fejlesztő: Crate Entertainment
Kiadó: Crate Entertainment
Megjelenési dátum: 2025. október 23.
Műfaj: városépítés, tower defense