TECH TESZT – A Huawei MatePad 12 X PaperMatte Edition az a fajta táblagép, amit elsőre a matt, papírhatású kijelzője és a rajzolásra kihegyezett marketingje ad el, nem a benchmarkgrafikonok. A Huawei Magyarországtól kapott tesztkészülék nagyjából 250 ezer forintos hazai árcédulával érkezik, billentyűzetes tokkal, M-Pencil támogatással és egy jó adag „PC-szintű produktivitás” ígéretével. A mindennapokban viszont gyorsan kiderül, hogy a vas és a kijelző simán hozzák a kategóriát, miközben az alkalmazáskínálat és a Google-szolgáltatások hiánya továbbra is az a kompromisszum, amit minden vásárlónak külön kell lenyelnie.

A Huawei az elmúlt években nem mindig jó okból került a hírekbe, de közben csendben gyártja tovább azokat a mobil eszközöket, amelyek minőségben simán ott vannak a nagyok mellett, csak a szoftveres ökoszisztémájuk más szabályok szerint működik. A MatePad 12 X PaperMatte Edition nagyjából a belépő iPad-ek árszintjén mozog, cserébe olyan tükröződéscsökkentett kijelzőt kapunk, amely olvasásra, streamingre és rajzolásra is kényelmes. A billentyűzetes tok és az érintőtoll mélyen be van drótozva a HarmonyOS-be, a csatlakozásról pedig a Huawei új Nearlink protokollja gondoskodik, amely a gyakorlatban láthatóan gyors és stabil. Összességében a MatePad 12 X jó tabletélményt ad, de aki nagyon ragaszkodik bizonyos iOS- vagy Android-alkalmazásokhoz, annak érdemes előre megnéznie, ezekből mi érhető el vagy kerülőúton pótolható.

Főbb specifikációk, mielőtt belemélyednénk

Huawei MatePad 12 X PaperMatte Edition – főbb adatok:

• Chipkészlet: Kirin T90A
• RAM: 8 vagy 12 GB
• Tárhely: 256 GB
• Operációs rendszer: HarmonyOS 4.2 (Android 12-alapú)
• Kijelző: 12 hüvelykes LCD, 2800 x 1840, 144 Hz
• Hátlapi kamerák: 12 MP széles, 8 MP ultraszéles
• Csatlakozók/kommunikáció: Nearlink, Wi-Fi 6, Bluetooth 5.2, USB 3.1 Type-C
• Akkumulátor: 10 100 mAh
• Méretek: 270 x 183 x 6 mm
• Tömeg: 555 g

Papírhatású kijelző, ismerős forma, új rádiós trükkök

Az első néhány perc használatnál azon kaptuk magunkat, hogy reflexből az iPadOS-es „felfelé húzom és bezárom” gesztust próbáljuk előadni a MatePad 12 X-en, ami nem csak fáradt beidegződés, hanem annak a jele is, mennyire ismerős az egész forma. A keret kicsit kerekebb, a képarány karcsúbb, mint egy iPadnél, de a hangszórók, a gombok, sőt, még a billentyűzetcsatlakozó is hasonló helyen van, így az egész készüléknek van egy halvány „de ja vu Apple” utóíze. A lényeg viszont az előlapon van: egy matt felületű LCD, amely kifejezetten olvasásra és tartalomfogyasztásra lett hangolva.

A panel nem olyan érdesen szemcsés, mint egy Kindle Paperwhite, de a tükröződés jóval visszafogottabb, mint egy fényes OLED-en, így erősebb fényben sem válik azonnal tükörré a kijelző. Kézben fogva kellemesen kiegyensúlyozott, nem az a karcolásra csábítóan vékony fajta, amit tok nélkül félve merünk használni, viszont elég lapos és könnyű ahhoz, hogy kanapén, ágyban, buszon is kényelmes legyen. A hosszanti oldalakra került sztereó hangszórók filmnézéshez és videózáshoz is jól jönnek, jack csatlakozót viszont ne keressünk rajta, itt már egyértelműen a vezeték nélküli fülesek korszakában járunk.

A tesztkészülék dobozában mágneses billentyűzetes tok érkezett, amely Nearlinken keresztül kapcsolódik a tablethez. A Huawei új, Bluetooth-alternatívának szánt megoldása rövid hatótávú, alacsony energiaigényű vezeték nélküli kapcsolatot ígér, amely energiatakarékos módban is nagyjából 12 Mbps sebességre képes, ami a klasszikus Bluetooth tempójának többszöröse. Alap üzemmódban papíron akár 1,2 Gbps-ig is felmehet az adatátvitel, ami egy billentyűzethez persze túlzásnak tűnik, de ha egyszer majd eszközök között akarunk nagy fájlokat dobálni felhő nélkül, jól jöhet. Ehhez persze az kell, hogy más gyártók is ráálljanak a Nearlinkre, márpedig a MatePad 12 X az első olyan eszköz nálunk, amely ezt használja, szóval még bizony bőven az út elején járunk.

Az M-Pencil érintőtoll szintén Nearlinken kommunikál a tablettel, és mágnesesen a felső élre pattan fel, nagyjából úgy, ahogy az Apple Pencil egy iPadre. A szoftver azonnal jelzi, ha rossz pozícióba rakjuk, majd felismeri, párosítja és egy rövid útmutatón keresztül végigvezet a kézírás és rajzolás alapfogásain. Az egész folyamat gördülékeny, a toll használata természetes érzetű, a matt bevonat pedig pont annyit fogja meg a hegyet, hogy ne legyen „üvegen csúszkálós” érzés.

Normál esetben egy tablet akkus üzemidejét úgy mérjük, hogy bezárjuk egy szekrénybe, és addig futtatunk rajta irodai feladatokat és videóhívásokat szimuláló tesztet, amíg le nem merül. A HarmonyOS ezt a konkrét, Google Play-alapú tesztappot nem futtatta, de a mindennapi használat alapján így is könnyű volt belőni, mire képes. Vegyes használattal – olvasás, böngészés, rajzolás, némi játék – simán hozza a „reggel lehúzom a töltőről, estig nem aggódom miatta” szintet, a 10 100 mAh-s akkupakk láthatóan nem véletlenül ilyen nagy.

Appbolt, kerülőutak és egy meglepően jó rajzfüzet

A Huawei szoftveres problémája továbbra sem tűnt el, legfeljebb átalakult: a készülékeire nem kerülhet rá natívan a Google Play Store, miközben az alap egy még mindig Android-alapú rendszer. Kerülőutak persze vannak, a Huawei AppGalleryben is találunk egy rakás appot, de olyan nagy nevek, mint a Chrome (helyette ott az Opera vagy az Edge, irodai fronton pedig az Office 365, Teams, Outlook), a Netflix vagy a Kindle hiányoznak, ezekhez APK-ból telepítésre vagy mindenféle kerülőmegoldásra van szükség. Cserébe viszont alig találkozunk azzal a túltolt AI-őrülettel, ami más mobil operációs rendszereken már a jegyzettömbig mindent átitat, így akinek ebből elege van, itt kicsit fellélegezhet.

Az appkínálat tehát kompromisszumos, cserébe a Huawei a MatePad 12 X-re saját rajzprogramot is ad GoPaint néven, amely első ránézésre a ProCreate-hez hasonló felépítést követ. A kész alkotások PSD-ként, JPG-ként vagy PNG-ként is exportálhatók, így simán továbbvihetők más platformokra is. Ha mindezt összerakjuk a harmadik generációs M-Pencillel – amely a gyártó szerint az első olyan tablet-toll, amely 10 ezer feletti nyomásszintet tud megkülönböztetni – egy nagyon szerethető rajzfüzetet kapunk, ahol a matt kijelzőborítás miatt a toll hegye sokkal természetesebben fog, mint a fényes üvegeken.

Mindez azt is jelenti, hogy a szokásos teljesítménymérő alkalmazások közül jó pár nem érhető el natív módon. A Geekbenchet és a PCMarkot ugyan rá tudtuk varázsolni a táblagépre, de néhány teszt nem futott le, így az eredmények helyett itt inkább az összkép számít. A Geekbenchben mért CPU-pontszám nagyjából a Samsung drágább Galaxy Tab modelljeinek felét hozza, viszont valamivel a Kindle Fire Max 11 fölé pozicionálja a készüléket, ami olcsóbb, de szoftveresen hasonlóan korlátozott világ.

Középkategóriás vas, papírhatású kijelző, hazai árcédula

Brutális teljesítményt egy ilyen, árban középre belőtt Android-szerű táblagéptől eleve nem érdemes várni, főleg úgy, hogy a kijelző karaktere inkább fogyasztásra, mint professzionális tartalomgyártásra van kihegyezve. Átlagos használatnál azonban a rendszer fürgén reagál, az opcionális 8 vagy 12 GB RAM bőven elég több párhuzamos apphoz és nagyobb dokumentumok megnyitásához is. A válaszidő nem csúcsmobil-szintű, de sem rajzolásnál, sem böngészésnél, sem jegyzetelésnél nem éreztük úgy, hogy a hardver tartana vissza.

A Kirin T90A nyolcmagos lapka, amely a szokásos felosztást követi: egy kiemelten gyors „prime” mag, három szintén erős nagy mag és négy energiatakarékos, kisebb mag szolgálja ki a különböző terhelési szinteket. Ezek Arm Cortex A-510 magok, amelyeket 2021-ben mutattak be, és több Snapdragon, Dimensity, sőt, a Google Tensor G3 esetében is találkozhattunk velük. A MatePad 12 X-ben dolgozó rendszerchip tehát papíron sem a mezőny leggyorsabbja, de a mindennapi feladatoknál nem sokkal marad el a frissebb riválisoktól.

Itthon a Huawei MatePad 12 X PaperMatte Edition körülbelül 249 990 forintért érhető el a Huawei hivatalos online boltjában billentyűzettel együtt, ami nagyjából a középkategória felső sávjába pozicionálja a készüléket. A különféle Amazon-, Kindle- és belépő Android-tabletek ehhez képest olcsóbbak, az alap iPad valamivel alacsonyabban indul, míg a Galaxy Tabok és az iPad Prók bőven felfelé húzzák a plafont. Ha a csomagot mágneses billentyűzettel és M-Pencillel együtt nézzük, egy elég komplett rendszert kapunk, amely a rajzolástól a jegyzetelésen át a tartalomfogyasztásig sok feladatot lefed, és az árát sem érezzük elszálltnak – amennyiben együtt tudunk élni a szoftveres korlátokkal.

Jó társ a nappaliban, de nem mindenkinek való

A matt kijelző és a korrekt teljesítmény kombinációja egy olyan tabletet eredményez, amelyet könnyű nagyon sokféle feladatra befogni, főleg ha a telefon kijelzője már kicsinek tűnik olvasáshoz vagy filmnézéshez. Jegyzetelni, streamelni, böngészni, digitális magazinokat lapozni, rajzolni vagy egyszerűbb játékokkal játszani mind kellemes rajta, és gyorsan azon kaphatjuk magunkat, hogy a kanapén heverve automatikusan ezért nyúlunk. A MatePad 12 X így egy tipikus „jó, ha kéznél van” eszközzé válik, amelynek a papírhatású kijelzője valóban hozzáad az élményhez, nem csak marketingfogás. A nagy, de nem verhetetlen kompromisszum továbbra is az, hogy a Google Play Áruház hivatalosan nincs jelen, így aki nem szeret APK-kkal és alternatív appboltokkal zsonglőrködni, annak ez a modell már első ránézésre kieshet a kosárból.

-Herpai Gergely BadSector-