MOZI HÍREK – Egyre erősebbek azok a pletykák, amelyek szerint Scarlett Johansson a Marvel színes multiverzumából Matt Reeves sötétebb, földhözragadtabb Gothamjébe igazolhat, méghozzá egy olyan szerepben, amelynek köszönhetően a kultikus, animációs Batman: A rém álarca akár élőszereplős formában is visszatérhet. Ha a találgatások beigazolódnak, a The Batman 2 nemcsak egy újabb folytatás lenne, hanem egy generációkat meghatározó történet fájdalmasan romantikus újraértelmezése is.

Az egész lavina egy Nexus Points által bedobott információmorzsával indult, miszerint Scarlett Johansson a Marvelből a DC-s The Batman világába válthat. Még ha a Warner Bros. egyáltalán nem is erősítette meg a hírt, az, hogy a sztori reggelre olyan oldalakra is felkerült, mint a Variety, elég volt ahhoz, hogy a rajongói fantázia azonnal beinduljon. Innentől már csak idő kérdése volt, hogy elkezdjenek találgatni, kit játszhat a színésznő, és milyen képregényes történetet húzhatnak rá Matt Reeves sötét, nyers Gothamjére.

A találgatások skálája már most elképesztően széles. Vannak, akik Talia al Ghulra tippelnek, mások egy újfajta Harley Quinnre esküsznek, megint mások pedig teljesen eredeti, kifejezetten ehhez az univerzumhoz kitalált karakterre számítanak. Az egyik legnépszerűbb rajongói elmélet szerint Johansson akár Poison Ivy is lehetne, a gothami ökoterrorista, akit sokan még mindig Uma Thurman 1997-es, Batman és Robin című filmjéből őriznek az emlékezetükben. A gondolat nem teljesen légből kapott: Johanssonnak bőven van tapasztalata erkölcsileg szürke, összetett figurák megformálásában, és érdekes kontrasztot adna a Reeves-féle, földközeli hangvétel mellé.

Ugyanakkor már jó ideje kering egy másik irány, amely szerint a folytatás Jeph Loeb és Jim Lee híres Hush sztoriját venné alapul. Ez a történet egy új ellenfélről szól, aki a gothami bűnözőket és a médiát is mesterien manipulálja, miközben Batman múltjával játszik. Izgalmas alapanyag lenne, de egyrészt rendkívül zsúfolt és szövevényes, másrészt nehéz elképzelni, hogyan lehetne Johansson karakterét elegánsan beilleszteni anélkül, hogy túlbonyolított fordulatokkal terheljék túl a filmet. Éppen ezért sokak – köztük jómagam is – inkább annak a teóriának drukkolnak, amely a rajongók által egyik legjobbnak tartott Batman-történethez, a Batman: A rém álarca élőszereplős adaptációjához vezethetne.

Batman: A rém álarca, az elfeledett mestermű

Az 1993-ban bemutatott Batman: A rém álarca eredetileg a legendás Batman: A rajzfilmsorozat mozifilmes kiterjesztéseként készült, és már akkor megmutatta, mennyivel mélyebbre lehet ásni a Sötét Lovag lelkében, mint amit a korábbi, nagyvásznas kalandok többsége vállalt. A premierje azonban nem éppen ideális időpontban történt: olyan címekkel került egy mezőnybe, mint a Schindler listája vagy a Philadelphia, miközben a mozikat akkoriban még Tim Burton élőszereplős Batman-filmjei uralták. Nem csoda, hogy pénzügyileg elhasalt, az utókor azonban teljesen másként bánt vele.

Ahogy telt az idő, a film lassan kultstátuszba emelkedett, és ma már kritikusok és rajongók egyaránt úgy tekintenek rá, mint a Nolan-korszak előtti egyik legjobb Batman-adaptációra. A történet középpontjában Batman vizsgálata áll: Gotham utcáin új, maszkos igazságosztó, a titokzatos Phantasm jelenik meg, aki módszeresen leszámol a szervezett bűnözés kulcsfiguráival. Ezzel párhuzamosan Bruce Wayne ismét találkozik egykori nagy szerelmével, Andrea Beaumonttal, ami arra kényszeríti, hogy újragondolja, van-e számára hely a boldogságra épülő civil életben, vagy végérvényesen a város védelmének kell szentelnie magát.

A cselekmény jelentős része flashbackeken keresztül bontakozik ki, amelyek Bruce korai éveit, az első, még esetlen lépéseit mutatják be a bűnözés elleni háborúja során. A film rendkívül érzékenyen ábrázolja azt a pillanatot, amikor egy megtört, gyászoló fiatalemberből ténylegesen megszületik Batman. Ez a megközelítés kiválóan passzolna a Reeves-féle idővonalhoz, ahol a The Batman még egy tapasztalatlanabb, dühöt és tehetetlenséget magában hordozó igazságosztót mutatott, és bőven maradt tér a múlt feltárására.

A Sötét Lovag pszichológiája és tragédiája

A Batman: A rém álarca különlegessége nem csupán a noirba hajló krimicselekményben rejlik, hanem abban is, ahogyan Bruce Wayne pszichológiáját bontja ki. A film legfontosabb kérdése, hogy vajon képes lehet-e Bruce valaha is normális, boldog életre, vagy minden út oda vezet, hogy a szülei halála miatti bűntudat és ígérete örökre csapdában tartsa. Nem a kikezdhetetlen, már-már embertelen ikon áll a középpontban, hanem egy esendő, kételyekkel teli férfi, aki egyszerre próbál megfelelni saját ígéreteinek és a szívének.

Ez az érzelmi hangsúly illeszkedik ahhoz a realista, pszichológiai megközelítéshez, amelyet Matt Reeves is követ a Pattinson-féle The Batman univerzumban. A filmben Kevin Conroy, mint Batman hangja, és Dana Delany, mint Andrea Beaumont, árnyalt, rétegezett alakításokat nyújtanak. Mark Hamill Jokere pedig a gonosz, őrült humor és a valódi fenyegetés hátborzongató elegyével válik etalonná, amelyhez a későbbi, animációs és filmes megjelenítéseket is gyakran hasonlítják.

Mindezt egy erősen art deco ihletésű, időtlen Gotham képi világa fogja keretbe, Shirley Walker sötét, gótikus hangulatú zenéjével kiegészítve. A film egyszerre tiszteleg a klasszikus képregények előtt, és építkezik olyan történetek hatásából, mint a Batman: Year One vagy a Batman: Year Two. Az eredmény egy olyan város, amely egyszerre tűnik nosztalgikusan retro és ijesztően valóságos pokolgödörnek, ahol szinte tapintható a korrupció és a reménytelenség.

Hol kaphat szerepet Scarlett Johansson?

Ha a Warner Bros. és Matt Reeves valóban a Batman: A rém álarca élőszereplős újraértelmezését fontolgatják, Scarlett Johansson számára szinte adja magát Andrea Beaumont figurája. Ő az a nő, aki egyedülálló módon képes lenne megmutatni, mi maradt Bruce Wayne-ből a maszk alatt, miközben saját traumáit és titkait is magával hozza. Az a kettősség, amelyben egy régi szerelem, egy lehetséges jövő és egy sötét igazságszolgáltató is megfér egy karakterben, ideális terep lenne Johanssonnak.

Az eredeti film kevesebb mint nyolcvan percben képes több idősíkon mesélni, párhuzamos történetvonalakat kibontani és közben látványos akciójeleneteket szállítani. Bruce Timm és Eric Radomski rendezése, valamint Alan Burnett forgatókönyve olyan sűrű, mégis feszes narratívát teremtett, amelyhez hasonló intenzitást élőszereplős filmben csak évekkel később láttunk. Egy gondosan átdolgozott adaptáció a mozivásznon még tovább mélyíthetné ezt a drámát, miközben a Pattinson-féle Batman karakterívét is logikusan továbbépítené.

Amíg azonban sem a stúdió, sem a rendező nem mond ki semmit hivatalosan, a rajongók leginkább azt tehetik, hogy újranézik a Batman: A rém álarca című filmet, amely jelenleg a Max kínálatában is elérhető. Egyszerre kapunk egy fájdalmasan szép, tragikus szerelmi történetet és egy olyan Batman-portrét, amelynek fényében egészen másként tudjuk elképzelni, milyen lenne Scarlett Johansson és Robert Pattinson közös Gothamje egy élőszereplős, Phantasm-inspirálta folytatásban.

Forrás: 3djuegos