TESZT – Félretéve az 1%-os társadalmi célú reklámot 2007-ből, ritkaságszámba megy az eredeti Telltale összeomlása óta, hogy epizodikus játék jelenjen meg. És milyen jó lett – nem kizárt, hogy ez az év egyik legjobb játéka lett, ahol elég sok alkalommal azon töprenghetünk, hogy mi történt volna, ha az adott pillanatban másik döntést hoztunk volna. Ebből következik, hogy bizony az újrajátszhatóság is jó a nyolc epizódnak.

Itt ki kell emelni, hogy a nyolc epizód már megjelent, úgyhogy a teljes egészről kerekedett ki vélemény ötezer-pártíz karakterben.

Mire a hype?

Ahogy jöttek ki az epizódok, úgy lett egyre több és több játékosa, megérdemelten. Már a legelején egy ügyes tutorialt kapunk, amikor Mecha Man Shroud rejtekhelyére behatol. Eközben megtanuljuk a QTE-ket és a döntéshozatalt. Persze hősünk belebukik, így alteregója nélkül, Robertként kell helyt állnia, ugyanis felszerelése tönkre is ment. Egy másik hős, Blonde Blazer felkeresi, hogy csatlakozzon az SDN-hez, ami lényegében hőselőfizetést takar. Robert most már nem közvetlenül, hanem diszpécserként fog küzdeni, és meg kell szabnunk, hogy miként kezeljük a tagbaszakadt csapatot.

Lesz azért egy kis játékmenet diszpécserként: Torrance térképén látjuk, ahogy jönnek a segélyhívások, és a megfelelő hőst kell kiküldenünk. Minél jobb a választásunk, annál nagyobb eséllyel jár sikerrel, így szintet léphetnek, ami tulajdonságaik javítására használható skillpontot jelent. Ront ez a része a játékmenetnek az élményen? Nem. Ezzel tűnik ki éppenséggel az AdHoc sikerműve a Telltale játékai közül, és ez még a hősök önálló történeteibe is remekül kapcsolódnak. Később szabotálni fogják egymást, ami aztán alaposan kihívás elé fogja állítani a játékost.

Itt azért ki kell térni a hackelésre. Ez is a játék része, de talán ez kicsit visszafogta az eredményét, mert mintha túl sok termékben bukkanna ez fel. Puzzle-kből nincs hiány, és idővel ezek eléggé bonyolultak lesznek, viszont továbbra is olyan érzésünk lehet, hogy a hackelés bizony kilóg valamelyest a világból. Pozitívumként erősen kiegyensúlyozza ezt a történet. A kiindulópont szokásos, de ezúttal az a változás, hogy ezúttal a csapatnak mi leszünk a hajtóereje, és nekünk is lesz egy történetszálunk, ami, ha akarjuk, ha nem, előre fog haladni game over nélkül. Minden döntésünk görgetni fogja előre a sztorit.

Ez bizony garantálja, hogy legalább kétszer vigyük végig a játékot (és meg is érdemli ezt, ez kétségtelen). Alaposan megváltozhat minden, ha elmondjuk-e a csapatnak, hogy igen, korábban mi voltunk Mecha Man avagy sem, és erre Flambae-nek (nem) lesz reakciója. Mindegyik epizódnak van egy-egy saját történetszála azon túl, ami átível a nyolc részen. Egy dolog biztosan megmarad a kaland során: a humor. Képes realizmus felé hajlani, képes erőszakos lenni, de eközben kacagtatni is tud, és mindezt anélkül, hogy valami mást utánozna, vagy hogy erőltetné. Ha sitcomnak érezzük, nem véletlen: kissé tényleg olyan érzést kelthet…

Mentor, ami nem tor

A Dispatch elvárása egyszerű, ám eközben ugyanolyan bonyolult is: mentorként kellene tevékenykednünk. Ezzel bizony Robertre is hatással leszünk, és ebből jön, hogy elmélkedni fogunk azon, hogy mit (és mit nem) tettünk. Emiatt pedig lehet, hogy nem fog feltűnni néhány dolog (itt jön kapóra az újrajátszhatóság). Talán az sem, hogy a szinkronmunka fantasztikus lett! Egyáltalán nem érződött olyannak, hogy a karakterhez nem passzolt a hang, és személyesnek is hatott.

Az animációk esetében is csak két felfelé mutató hüvelykujjal tudnánk a lehető leggyorsabban definiálni véleményünket (és az AdHoc korábban mondta is, hogy emiatt nem volt olcsó a játék fejlesztése… de talán már profitot termelt a játék nekik), és a karakterek dizájnja is ugyanúgy tökéletes lett, legyen szó a denevérről vagy a macskának beöltözött figuráról. Talán Shroud és a rosszfiúk csapata egy kis plusz figyelmet kaphatott volna, mert itt mintha kicsit hátrébb léptek volna a figyelem és kidolgozottság tekintetében.

Minderről pedig biztosan már megy a diskurzus az interneten. Erre pont kiváló a Dispatch: felkelti a közönség érdeklődését, és az hajlandó is egymással megosztani érzéseit és tapasztalatait. Az AdHoc megcsinálta, hogy napjaink gyűlölködő világában szeretettel teli gondolatokat keltsen játékosaiban. És mindezt a mesterséges intelligencia bárminemű használata nélkül érte el a stúdió; erre az AAA stúdiók egyre nagyobb százaléka (minden bizonnyal kiadói utasításra) nem képes.

Az év végének slágere

A Dispatch szó nélkül kap egy 9/10-et. Ez egy mestermű, és olyan mértékben fogy, hogy a fejlesztőknek már a folytatáson kell törniük a fejüket. És ez a stúdió első játéka!? Nehéz a szuperlatívuszokon kívül definiálni a játékot, de ez egyszerűen egy jól összerakott, minőségi munka, ami bemutatja, hogy igenis van élet a 60-70-80 eurós, egyre inkább a live service-be hajló tucattermékeken túl. A Telltale játékait kedvelőknek ez kötelező vétel. PlayStation 5-ön és PC-n is kiválóan fut. Pont. Csak gratulálni tudunk a fejlesztőknek.

-V-

Fejlesztő: AdHoc Studio
Kiadó: AdHoc Studio
Megjelenési dátum: 2025. november 12.
Műfaj: indie akció-kaland