TECH TESZT – A HONOR 400 Pro pont azt a rést célozza, ahol a „félmilliós” csúcsmodellek már túlzásnak érződnek, de kompromisszumokhoz sincs kedved. Brutálisan fényes AMOLED kijelzőt, csúcskategóriás Snapdragon 8 Gen 3 chipsetet, combos kamerákat és meglepően használható AI-trükköket gyúr egybe egy látványos üveg–fém házban. Papíron minden adott egy gamer- és power user-álomtelefonhoz, a kérdés csak az, hogy a gyakorlatban is hozza-e azt a pluszt, amit a nagy nevek árnyékában ígér.

A HONOR 400 Pro egyértelműen az „elérhető zászlóshajó” szerepére pályázik: itthon nagyjából 300 ezer forint környékén mozog, ezért cserébe csúcshardvert, 12 GB RAM-ot, 512 GB villámgyors UFS 4.0 tárhelyet, 5000 nit körüli AMOLED panelt és egy 200 megapixeles főkamerát kapsz. A készülék IP68/IP69 védettséget kapott, vagyis por, víz és erősebb vízsugár ellen is védett, a gyártó pedig külön hangsúlyozza az SGS által tanúsított ütésállóságot. A szilícium–karbon akkumulátor kb. 5300 mAh-s kapacitása papíron is bőkezű, amit 100 wattos vezetékes és gyors vezeték nélküli töltés támogat. A HONOR a 400 Pro-val látványosan azt üzeni: nem kell lemondanod a csúcskategóriás fícsörökről csak azért, mert nem egy „ultra prémium” árkategóriát célozol.

Mindehhez MagicOS 9.0 társul Android 15 alapon, hosszú távú – akár hat évig ígért – frissítési támogatással, rengeteg extra gesztussal, AI-funkcióval és szolgáltatással. Ez elsőre kicsit soknak tűnhet, de egy-két nap használat után látszik, hogy a HONOR nagyon tudatosan próbálja megkülönböztetni magát a megszokott, kissé unalmas stock Android-világtól. A 400 Pro tehát nem csak nyers erőt kínál, hanem karaktert is – még ha ez néha kissé túlzsúfolt felületet is jelent.

Üveg, fém, csillogás – dizájn és fogás

Már első kézbevételkor látszik, hogy a HONOR 400 Pro nem spórolt az anyaghasználaton: ívelt üveg hátlap, matt alumíniumkeret, magasfényű részletek, amelyek pont annyira csillognak, hogy prémium hatást keltsenek, de ne csússzanak át giccsbe. A 8,1 milliméteres vastagság és a nagyjából 205 grammos tömeg mellé kellemesen „szélesebb” képarány társul, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy két kézzel írni kifejezetten kényelmes rajta, egykezes használatnál viszont már jobban érzed, hogy ez bizony egy méretes vas. A hátlap matt felülete szépen ellenáll az ujjlenyomatoknak, viszont sima felületen hajlamos megindulni, tok nélkül nem szívesen hagyod magára az asztalon.

A hátoldal domináns eleme a háromkamerás modul, amely fényes üvegbe foglalva, egy jellegzetes, fémesen csillogó szegéllyel áll ki a hátlapból. Pozitívum, hogy nem próbálja egy az egyben másolni a konkurensek dizájnját, van saját karaktere, negatívum viszont, hogy a kiemelkedő kamera-sziget miatt a telefon billeg, ha leteszed az asztalra. Oldalt a gombok jó helyre kerültek, a bekapcsoló és a hangerőszabályzó jól kitapintható, a rezgőmotor kellemesen feszes, „flagship-szintű” haptikával dolgozik. Összességében a 400 Pro megjelenése és ergonomiája simán felér a nála drágább csúcsmodellekével – egyedül a csúszósság és a kiálló kameramodul az, amire rá kell segíteni egy tok formájában.

Brutális fényerő, gyors panel – kijelző és hangzás

A frontot egy 6,7 hüvelykes AMOLED panel uralja, 2800×1280 pixeles, 1,5K-s felbontással, 120 Hz-es frissítéssel. A gyártó 5000 nites csúcsfényerőt ígér, a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy kültéren, tűző napsütésben is gond nélkül olvasható a kijelző, HDR-tartalomnál pedig tényleg olyan fényes highlightokat kapsz, amitől egy mobil kijelzőjéhez képest is komolyan felhúzod a szemöldököd. A színek erősek, de nem túltoltan neonhatásúak, a panel natívan széles színtér-lefedettséget kínál, és több színprofil közül választhatsz, ha inkább természetesebb tónusokra vágysz filmnézéshez.

A 120 Hz-es képfrissítés garantálja a vajpuha görgetést, a menük és animációk fluiditását, játékoknál pedig kifejezetten érezhető, ha támogatják a magasabb fps-t. LTPO-t viszont nem kapunk, vagyis a panel nem tud 1 Hz-ig lemenni és dinamikusan ugrálni a frissítésben a tartalom és a fogyasztás függvényében – ez egy olyan extra, amit néhány drágább rivális már tud. HDR-ben viszont a Netflix és az Amazon Prime Video is natívan támogatott, így azonnal megkapod a magas dinamikatartományt a legnépszerűbb streaming appokban, nincs fura „nem támogatott” kombináció.

Érdekesség a „mozgásbetegség” ellen bevetett trükk: a frontkamera és a kijelző mögé rejtett érzékelők segítségével a telefon finoman mozgatja a képet, amikor te magad mozogsz – például járműben vagy sétálás közben olvasol –, ezzel csökkentve a szédülés, hányinger érzetét. Ez nem egy kötelezően bekapcsolandó funkció, de aki hajlamos rosszul lenni buszon/ vonaton telefonozás közben, annak ez egy nagyon kellemes, „okos” extra lehet. A szemkímélő módok és a PWM-dimmelés is sokat segítenek azon, hogy este, sötétben se legyen fárasztó a panel nézése.

A sztereó hangszórópár hangos, játékra és YouTube-ozásra bőven elég, a térhatás és a dinamika viszont nem éri el a kifejezetten audio-fókuszú csúcsmodellek szintjét. A közép- és magas tartomány tiszta, a basszus jelen van, de csodát nem érdemes várni – egy jobb soundbar vagy vezeték nélküli füles még mindig sokat dob a filmélményen. Gamer szemmel nézve viszont a hangerő és a sztereó elrendezés abszolút rendben van, nem fogod úgy érezni, hogy „suttog” a telefon.

200 megapixel, portrévarázs és AI – a kamera

Hátul egy háromkamerás rendszer dolgozik: a 200 megapixeles főkamera optikai stabilizálással érkezik, mellé egy 50 megapixeles, 3× optikai zoomot kínáló teleobjektív és egy 12 megapixeles ultraszéles modul társul. A fő szenzor alaphelyzetben pixelbinninget alkalmaz, így jóval kezelhetőbb méretű, mégis részletgazdag, 12–16 megapixeles fotók születnek. Jó fényviszonyoknál az eredmény kifejezetten látványos: élénk, de nem túlszaturált színek, sok részlet, meggyőző dinamikatartomány, a HONOR féle AI RAW feldolgozás pedig ügyesen húzza ki a részleteket az árnyékokból anélkül, hogy szétcsúszna a kép.

A 3×-os telefotó modul természetes perspektívát ad portrékhoz és közelebbi részletekhez, az optikai stabilizálás segít éles képeket lőni kézből is. 10–15× nagyításig a digitális zoom is szépen tartja magát, fölötte már inkább „AI-varázs”, mint valós részletesség, de közösségi médiába még így is bőven vállalható eredményt kapsz. Az ultraszéles kamera főleg városi terekhez, épületekhez és szűk belső terekhez jön jól, és dicséretes, hogy színben és kontrasztban elég közel marad a fő kamerához, nincs nagyon elütő karaktere.

Az előlapon egy 50 megapixeles kamera figyel, amely normál módban is meglepően részletes, kellemes bőrtónusú szelfiket készít, portrémódban pedig meggyőző háttérelmosást és kontúrkezelést hoz. 4K videóhívásokra és vlogolásra is simán elég – a részletek és a dinamika is rendben vannak, a stabilizálás is korrekt, ha nem futsz közben. Gyenge fényben ugyanakkor már jobban látszanak a kompromisszumok: a szoftver hajlamos túl erősen simítani a bőrt, emiatt kicsit „műanyagos” hatású arcokat kapsz, ha nem piszkálod a szépségfiltert.

Éjszaka a főkamerával meglepően sokszor tud látványos fotókat lőni a 400 Pro, még minimális megvilágítás mellett is – a hosszabb záridő és az AI feldolgozás sokat segít. Más helyzetekben viszont a csúcs Google és Samsung modellek még mindig egy fél lépéssel előtte járnak részletben és zajkezelésben, főleg, ha nagyon kontrasztos jelenetről van szó. A dedikált éjszakai mód gyorsan dolgozik, nem ken szét mindent, de csodát nem tesz: az eredmény általában nagyon korrekt, csak nem feltétlenül „referenciaszint”. Videóban a fő- és a telekamera is tud 4K/60 fps-t, jó stabilizálással és szép színekkel, 8K-t viszont nem kapunk – ezt a legtöbben nem is fogják hiányolni.

Snapdragon 8 Gen 3 – erőgép játékra és munkára

A motorháztető alatt a Qualcomm Snapdragon 8 Gen 3 dolgozik, 12 GB RAM és 512 GB UFS 4.0 tárhely társaságában. Ez a kombináció ma gyakorlatilag a „nem kell gondolkodni” kategória: a rendszer villámgyorsan reagál, az appok azonnal nyílnak, a multitasking sima ügy, még akkor is, ha párhuzamosan több nagy játék, böngészőlap és közösségi app fut. A HONOR több rétegű hűtőrendszert alkalmaz, erős terhelésnél (hosszabb 3D-s játék, benchmark) érezhetően melegszik a ház, de nem forrósodik elviselhetetlen szintre, és a teljesítmény sem zuhan be drasztikusan.

Játékoknál a 400 Pro tényleg elemében van: a népszerű mobil címek (Genshin Impact, Call of Duty: Mobile, PUBG, Wuthering Waves, Diablo Immortal stb.) magas grafikai beállítás mellett is stabil, magas fps-sel futnak, a 120 Hz-es panellel együtt ez egy nagyon sima, „konzolosan fluid” élményt ad. A Game Hub-ból finomhangolhatod a teljesítmény–fogyasztás arányt, felveheted a hívásokat lebegő ablakban, rögzítheted a játékmenetet – gamer szemmel az ökoszisztéma kifejezetten jól összerakott.

A szoftveres oldal már megosztóbb: a MagicOS 9.0 egy erősen átalakított, iOS-hez részben hasonló logikára épülő Android-felület, rengeteg saját ikonnal, widgettel, gesztussal és HONOR-appokkal. Pozitívum, hogy nagyon gördülékeny, a rendszer animációi simák, az appváltás gyors, és szinte mindent testre tudsz szabni, ha időt szánsz rá. Negatívum, hogy elsőre zsúfoltnak, már-már túlságosan „kínai gyártós” érzetűnek tűnhet, és érdemes egy fél napot rászánni a fölös appok kigyomlálására, értesítések, gesztusok finomhangolására. A hosszú távú, hatéves frissítési ígéret viszont komoly fegyvertény: ritka, hogy egy Android-telefon ennyi ideig kapjon rendszer- és biztonsági pakkokat.

AI-funkciók: nem csak marketing, valódi extra

A HONOR 400 Pro egyik fő „húzócímkéje” az AI – szerencsére nem csak üres buzzwordként, hanem valóban használható funkciók formájában. Az AI Image-to-Video például öt másodperces, animált klipeket készít egy sima fotóból: portréknál, családi képeknél vagy akár klasszikus festményeknél is nagyon látványos, ahogy életre kel a kép. Ehhez felhős feldolgozás kell, vagyis online kapcsolat nélkül nem működik, viszont az eredmény sokszor olyan, mintha egy mini videót forgattál volna, nem csak fotót lőttél. Hasonlóan látványos az AI „outpainting” funkció, amely a kép széleit továbbrajzolja, új környezetet, hátteret generálva a meglévő jelenet köré – kreatív posztokhoz, digitális art projektekhez zseniális játék.

A gyakorlatiasabb AI-eszközök közé tartozik az AI Eraser és az objektumeltávolítás, amikkel pillanatok alatt eltüntethetsz zavaró alakokat, reflektív foltokat vagy random belógó tárgyakat a képről. Ezek többnyire a készüléken, offline futnak, és olyan szinten tartanak már, hogy a legtöbb fotónál első ránézésre nem mondanád meg, hogy „meg lett buherálva”. Az AI Cutout segítségével személyeket vagy tárgyakat emelhetsz ki matricának, overlaynek, háttércsere alapnak, a Magic Portal pedig a képernyő tartalma alapján ajánl fel appokat vagy műveleteket – például automatikus cím–útvonal felismeréssel navigációra dob át.

Produktivitás fronton az AI Voice Summariser jegyzetel helyetted: hosszabb hangfelvételekből készít rövid, pontokba szedett összefoglalót, meetingeken, előadásokon vagy interjúknál ez óriási segítség tud lenni. Fontos tudni, hogy a leglátványosabb, generatív AI-funkciók (például image-to-video, outpainting) jelenleg „korlátozott ideig ingyenes” jelöléssel futnak, tehát hosszabb távon könnyen lehet, hogy valamilyen előfizetéshez vagy kreditalapú rendszerhez kötik őket. Most viszont még benne vannak az élményben, és tényleg hozzáadott értéket jelentenek, nem csak menübe rejtett demóextrák.

Üzemidő, töltés, mindennapi használat

A szilícium–karbon akkumulátor nagyjából 5300 mAh-s kapacitása papíron is erős, a gyakorlatban pedig hozza azt, amit egy modern csúcsmobiltól elvársz: 6–7 óra kijelzőidő még magas fényerővel, vegyes használat mellett, ami egy-másfél napot simán kiad normál tempójú mindennapokban. Ha sokat játszol, brutál fényerővel HDR-ben filmezel vagy folyamatosan mobilneten lógsz, értelemszerűen gyorsabban fogy, de még akkor sem érzed úgy, hogy délután kettőkor már pánikszerűen töltő után kell rohangálnod.

A 100 wattos vezetékes SuperCharge töltés az egyik nagy „quality of life” extra: kompatibilis töltővel tíz–tizenkét perc alatt 50% környékére húzhatod a telefont, nagyjából fél óra alatt pedig nulláról közel teljes töltöttségig jutsz. A vezeték nélküli töltés szintén gyors, így akár asztali dokkolóval is kényelmesen szinten tarthatod a mobilod napközben. A dobozban ugyan nem feltétlenül kapsz csúcsadaptert, de a 400 Pro jól együttműködik a gyártó saját gyorstöltőivel és több harmadik féltől származó PD/UFCS töltővel is.

A mindennapi használat során a HONOR 400 Pro végig egy stabil, gyors és magabiztos társ benyomását kelti: nincs idegesítő mikro-lag, nem omlanak össze az appok, a rádiós rész (mobilnet, Wi-Fi, Bluetooth, NFC) is teszi a dolgát, a hívásminőség jó. Aki nyitott a MagicOS világára, annak ez az egyik legsokoldalúbb, legkarakteresebb Android-alapú élmény jelenleg – aki viszont nagyon ragaszkodik a letisztított, stock jellegű felülethez, annak kell majd pár nap, mire megszokja ezt a „okos, de mindent is tudni akarok” mentalitást.

Érdemes megvenni?

A HONOR 400 Pro tipikusan az a telefon, amelyik nem csak specifikációs táblázatban erős, hanem a valós használatban is. A rendkívül fényes, látványos AMOLED kijelző, a csúcskategóriás Snapdragon 8 Gen 3 teljesítmény, a sokoldalú kamera-rendszer és a valóban használható AI-funkciók együtt olyan csomagot adnak, amely simán felveszi a versenyt a nagy márkák drágább riválisaival. Nincs minden téren verhetetlen előnye – éjszakai fotózásban például még mindig vannak nála jobbak –, de nincs igazi, ordító gyengesége sem.

Ha szeretsz fotózni, játszol, fontos a hosszú üzemidő, értékeled az AI-s extrákat, és nem akarsz félmillió forint környékére kimozdulni, a HONOR 400 Pro nagyon erős ajánlat. A csúszós hátlap és a kissé túlfűtött MagicOS mellett el lehet menni egy jó tok és egy kis beállítási türelem árán, cserébe kapsz egy olyan telefont, amelyik egyszerre gyors, látványos és okos. Nem forradalom, de pontosan az a fajta, okosan összerakott innováció, ami miatt jó érzés kézbe venni egy új kütyüt.

-Herpai Gergely „BadSector”-