MOZI HÍREK – A Stranger Things minőségének zuhanására sok rajongó talált egy kényelmetlennek tűnő magyarázatot: a sorozatot mintha eleve úgy írnák, hogy menjen a háttérben, akkor is követhető legyen, ha nem nézed. A Netflix nagy fináléja ezért kap most szokatlanul sok rossz kritikát, a közösségi médiát pedig ellepték a „mindent kimondunk” jelenetek. A nézők szerint nem az a kérdés, mi romlott el, hanem az, hogy kinek készült valójában ez az évad.
A régóta várt befejezés a várakozással ellentétben nem eufóriát hozott, hanem furcsa, egyre erősödő elégedetlenséget. A Netflix november 27-én tette közzé az ötödik évadot, és a kritikák egyik visszatérő eleme az, hogy a párbeszédek túlzottan leegyszerűsítettek, sokszor magyarázkodóak, mintha a sorozat folyamatosan „szájbarágna” mindent. A rajongók a minőségromlás okát keresve egyre gyakrabban ugyanabba az irányba mutatnak: a „casual viewing”, vagyis a laza, félfigyelmes nézés logikájába.
Hogy pontosan mi a bajuk? A közösségi oldalakat elárasztották azok a klipek, amelyek szerintük a forgatókönyvírás visszaesését bizonyítják: a szereplők újra és újra kimondják, mit csinálnak, mit éreznek, és miért. Több komment szerint a sorozat látványosan visszavesz a tempóból, hogy „hiper-részletes magyarázatot adjon arról, mi történik és mi fog történni”, így a nézőtől elveszi azt az örömöt, hogy maga rakja össze a történetet.
Nemcsak az írás kapja a pofonokat, hanem a technikai oldal is. Többen külön kiemelték az évadnyitót, ahol Will Byers egy teljesen digitális környezetben mozog, és ez olyan „uncanny valley” érzetet kelt, amiről sokan azt hitték, már rég túl vagyunk rajta. A fogadtatás számokban is látszik: a Rotten Tomatoes-on az évad épphogy 84%-ot hozott, ami a Stranger Things eddigi történetének legalacsonyabb értékelése.
Mi történhetett a háttérben? Egyes rajongók szerint a válasz egy 2025 januárjában megjelent, terjedelmes N+1 Magazine riportban bújik meg. Ebben több, a platformnak dolgozó forgatókönyvíró arról beszélt, hogy a Netflix vezetői rendszeresen kérik: „a karakterek hangosan mondják ki, mit csinálnak, hogy azok is könnyen követhessék a cselekményt, akik csak a háttérben futtatják a sorozatot”. Ezt a gyakorlatot a Netflix egy külön kategóriába sorolja, és „casual viewing”-ként kezeli.
Fontos, hogy ez nem kizárólag a Stranger Things problémája. Kutatások már korábban is azt mutatták, hogy a Netflix nagyon is tisztában van vele: rengetegen mobilon, közben mást csinálva néznek sorozatot. Európai producerek pedig már 2022-ben hasonló kérésekről számoltak be: olyan műsorok készüljenek, amelyek akkor is érthetők, ha nem kell folyamatosan a képernyőt nézni. Ez a gyakorlat a leíróbb dialógusok felé tolja a szöveget, hogy vizuális kapaszkodók nélkül is követhető legyen. Nem véletlen, hogy az Emily in Paris-t már korábban is „ambient television”-ként emlegették emiatt.
A Stranger Things így sokak szemében nem egy egyszeri kreatív botlásról szól, hanem arról, hogy a streamingplatformok hogyan gondolkodnak ma a tartalomgyártásról. A kérdés az, a Netflix csak bizonyos műsorokat igazít-e a háttérnézéshez, vagy ez az esztétika marad, sőt, továbbterjed.
A Stranger Things az elmúlt évtizedben rengeteg mindent jelképezett, de a fináléja lehet, hogy nem azt, amit az alkotók szerettek volna. A sorozat ahelyett, hogy ígért kulturális eseményként zárna, könnyen úgy maradhat meg, mint egy iparági korszakjel: a tartalom optimalizálása azoknak, akik paradox módon alig néznek oda. Tíz év után az ikonikus Netflix-sorozat végeredménye sokak szerint egy olyan termék lett, amelyet úgy terveztek, hogy figyelem nélkül is „működjön”.
Forrás: Xataka
