TESZT – Nem volt annyira rég, de annyi minden történt a való világban, hogy már évezredeknek tűnik, amióta először játszottam az eredeti játékkal, a felüdülést nyújtó Warhammer 40 000: Chaosgate-el. No persze nem 40 000 évnek, de elég régen volt már, amikor végre le tudtam győzni a Halálgárda primarcháját Mortariont, a pusztulás és járványok káoszistenének Nurgle-nek fertőzött kertjében. A jó és csavaros történet, a letarolt elda mestervilág, Vakir inkvizítor áldozata, illetve a 666. űrgárdista rend, a Szürke Lovagok felejthetetlen órákkal ajándékoztak meg. Bár a Steam méri, hogy ez pontosan mennyi idő is volt, ezt a házasságom érdekében inkább nem írom ide. Egy szó mint száz amikor hírét vettem, hogy Örök Szolgálat néven harci gépeket tartalmazó kiegészítő érkezik a játékhoz örömmel kaptam a lehetőségen.

 

 

Azonban mielőtt belefognánk, egy rövid kitérőt – szokás szerint – kérlek engedjetek meg nekem. A szellemi tulajdonára (intellectual property – IP), oly kényes Games Workshop filmek területén nagyon-nagyon óvatosan osztogatta eddig a jogokat. Hogy megtörjön a jég, ehhez egy Henry Cavill méretű sztárra és rajongóra volt szükség. Ez a becsülendő visszafogottság azonban sajnos nem volt jellemző a számítógépes játékok területén. Így az elmúlt években PC és mobil játékok sora született, amelyek az emberi birodalom és a 10 000 éve haldokló Istencsászár, valamint ellenfelei küzdelmét mutatták be. Sajnos rosszabbnál rosszabb megoldásokkal. A 8 bites számítógépek megoldásait felidéző rendkívül egyszerű, vagy éppen a Civilization egyes részeit teljesen kihagyó feldolgozások sokszor a páratlan grafikai megoldások ellenére is sekélyesek, vagy egyenesen botrányosan rosszak voltak. Ezen a területen különösen a mobiljátékok „remekeltek”. Magam már-már lassan feladtam a reményt, hogy egy Final Liberationhoz, vagy egy eredeti Chaosgate-hez hasonló játékkal játszhatok. Aztán jött a Daemonhunters, vagy az éppen nemrég tesztelt Darktide és újra visszatért a jó kedvem.

Szóval visszatérve a Daemonhunters kiegészítőhöz maga a koncepció is egy jó ötlet, és biztos volt már hasonló a játékfejlesztés történetében, mégis az eredeti sztorit egy mellékszállal kiegészítve egészen érdekes új irányokba vitte el az eredeti játékot. A háttértörténetet ismerőknek, már a cím is elég sokat elárult, ugyanis a „Szolgálat Örök!” felkiáltással szokták a súlyosan sérült űrgárdistákat a magyarra zseniálisan gyalogtanknak fordított, autónyi méretű kétlábú csatagépekbe, nos, hogy is mondjam csak? Szóval végleg bekötni. Ezek az ormótlan, eredetileg dreadnoughtoknak nevezett gépezetek vastag páncéljuknak és nehézfegyvereiknek, illetve a létfenntartó szarkofágba plántált harcosnak köszönhetően óriási pusztításra képesek. No de egy kicsit előreszaladtunk.

 

 

Akár új kampányt kezd a játékos, akár egy korábbit folytat, egyszer csak segélyhívás érkezik a Dyronan IV bolygóról, ahol egy szakasz Szürke Lovag került súlyos bajba. És az első meglepetés itt éri a hozzám hasonló egyszeri játékost. A játék ideje szerinti 471. nap után már egy elég jól felkészített csapatot indítottam útnak a felszínre. Némi nehézség árán el is küzdöttem magam a térképen szürkén villogó pöttyig, és nagy örömmel tapasztaltam, hogy a terepasztalon is elég sikeres Venerable dreadnought (Krask testvér) vár ott, bár a többi csatatestvérnek addigra már se híre se hamva. De sok időm nem maradt az új harcostársnak örülni, mert a játék elég gyorsan és brutálisan mutatta meg mennyivel megváltozott az új kiegészítőben. Azonnal megjelent ugyanis egy Helbrute, azaz a frissen megkapott saját gyalogtankom káosz változata, valamint egy lefordíthatatlan nevű Foetid Bloat Drone (büdösgázzal felfújt drón?). Ez utóbbi ráadásul egy új változatban, közelharci „fűnyíró” pengékkel kiegészítve. Ja és néhány káosz terminátor és űrgárdista körítésnek. Az eddig hatékonysági okokból – hm-hm lásd fent említett időmennyiség – „könnyű” fokozaton játszott Daemonhunters ekkor váltott át „pokoli” nehézségűre. Eddig a pillanatig a legritkább esetben fordult velem elő, hogy bármelyik lovagom elvesztette volna az összes életerejét (terepasztalos nyelven mondva az egyik woundját), azaz letérdelve átmenetileg harcképtelenné vált volna. Itt hamarosan nem azért küzdöttem, hogy ne kapjanak súlyos sebet. hanem hogy egyáltalán életben maradjanak. Hiába volt Krask testvér fedezékeket megsemmisítő rohama, a több célpontot lángbaborító nehéz lángszórója, vagy éppen plazma ágyúja hatékony, ha a létszámfölényben lévő ellenfelek is pont ugyanerre voltak képesek. Végül a gránátok mentették meg a napot. A folyamatosan fortyogó katlan fölött zajló csatában ugyanis többször sikerült elérnem, hogy akár teljes életerejű ellenfeleim a mélybe zuhanjanak egy-egy gránát robbanástól, így nem kellett azzal vesződnöm, hogy először a páncéljukat, aztán az életerejüket fogyasszam le. Szerencsére saját harcosaim ilyen esetben káromkodva visszamásztak a szakadékból.

Némi nehézség árán, de sikerült abszolválni a küldetést, azonban meglepődve tapasztaltam, hogy a hajóhoz kötött Ectar testvér üdvözlő szavai ellenére a dreadnoughtot nem tudtam bevetni a következő, igencsak nehéz küldetésben. Igaz cserébe kaptam egy techgárdistát, és a Gépistent, azaz az Omnissiást szolgáló Adeptus Mechanicus tech-papjai archeotechekkel hálálták meg segítségemet. Ezzel egy új erőforrás jelent meg a játékban és a görög phí betűvel jelölt ősi technológiát később a techgárdista és a bizonyos küldetésekben felbukkanó dreadnought fejlesztésére lehet felhasználni. Ez előbbi ugyan a Szürke Lovagok rendjének teljes jogú csatatestvére, de a gépek felügyelete miatt szoros kapcsolatot ápol az Adeptus Mechanicussal. Szintlépésével növekvő számú félig ember szervitorai, és a hátára szerelt gépkarok segítségével nemcsak a dreadnought javítására alkalmas, hanem önmagában is elég komoly harci tényezővé válik.

Persze nem lenne kiegyensúlyozott a játék, ha ezzel együtt nem jelennének meg új ellenfelek is, és itt bicsaklik meg először komolyan az új kiegészítő. De erről kicsit később. A már említett Helbrute, és a fűnyírós drón mellett egy új típusú káoszgárdista is megjelenik a csatamezőkön, akinek a hátára erősített harangja képes „elnémítani” lovagjainkat, így semmilyen pszí (will power alapú) képességet nem tudnak használni. Ez bizonyos esetekben érthető lenne, de például az apotekárius sem tud így gyógyítani, illetve az interceptor sem tudja használni a lényegét jelentő, hátára szerelt teleportáló eszközt. Ráadásul a technofágnak nevezett (technophage) új egységek többen is vannak egy-egy hullámban.

 

 

A kiegészítő utolsó újdonsága a korábban is használat csatabárkánkat, a Vészterhes Ítéletet bizonyos feltételek teljesülése után elkísérő Gladius osztályú űrfregatt. Az űrgárdista rendek flottáinak legkisebb kísérőhajója nem is tud több harcost a fedélzetére venni, mint egyetlen rajt, azaz ebben az esetben négy Szürke Lovagot, megjelenése mégis a játék egyik nagy hibáját küszöböli ki. Eddig ugyanis a meglehetősen nagy térképen „száguldozva” próbáltuk meg visszaszorítani a káosz fertőzést, inkább kevesebb mint több sikerrel. Most hogy a technofág fenyegetés miatt sokszor egyszerre nem három, hanem négy helyen is kellene lenni, a fregatt jelentette segítség lehetővé teszi, hogy egyszerre két fenyegetéssel szálljunk szembe. Azaz majdnem.

És akkor jöjjön itt a feketeleves. A fregatton elküldött csatatestvéreket ugyanis nem tudjuk irányítani, az általuk megvívott csatát nem tudjuk lejátszani, hanem a káosz cirkálókkal vívott űrcsatákhoz hasonlóan kapunk egy nagyjából random eredményt és annyi. Mivel az ellenfelek is jelentősen erősebbek, 400. nap felett már nincsenek káosz kultisták, hanem kizárólag káosz űrgárdisták, sőt terminátorok és az új harci gépek, az amúgy is kissé sántító engine hirtelen az ellenségünk lesz. Az hogy egy sima autogunnal, azaz a mai géppisztolyok jövőbeli megfelelőjével is lehetett sebezni az energiapáncélos emberfeletti erejű, génmanipulált űrgárdistákat, az úgy hagyján. De hogy az új kütyük megjelenésével a játék már szinte lehetetlenül nehézzé vált, még a legkönnyebb nehézségi fokon is, az azért már nincs annyira rendben. A harci gépek úgy rombolják az eddig nagy szerepet játszó fedezéket, mintha ott sem lenne, és még a terminátor páncélos harcosaink is úgy röpködnek a rohamaiktól, illetve nehézfegyvereik robbanásától, mintha szivacsból lennének, na az már eléggé lelombozó. Úgy tűnik a kiegészítő egy teljesen új játékstílust akar a játékosra erőltetni, és az egy dolog, hogy ezt még nem nagyon találtam meg, de úgy tűnik nem is nagyon lehet. Ráadásul a nehézségeket kezelni hivatott új karakterosztály, a techgárdista 1-es szintűként érkezik a 7-9 szintű többi karakter közé. Így eleinte nemhogy segíti, hanem kifejezetten akadályozza a 4 fős csapatot a jelentősen erősebb ellenfelekkel vívott csaták közben, amellett, hogy legtöbbször fő feladatát a gyalogtank dreadnought támogatását sem tudja ellátni, mert az nincs is ott velünk.

Szumma szummárum ez a megoldás előnyei ellenére sem igazán jött be, nyilván patch-ekkel korrigálható, de szerintem mindannyian jobban jártunk volna, ha nem ezzel a megoldással, hanem egy új szektorban, egy kötelezően újjá kezdett kampányban lett volna bevezetve az új karakterosztály. Így ez a DLC még alacsony ára mellett is csak egy erős közepes.

-UrsaMaior-

---

Kiadó: Complex Games

Fejlesztő: Frontier Foundry

Stílus: tactical RPG

Megjelenés: 2022. december 6.