FILMKRITIKA – Alaposan gondold meg, milyen altatódalt énekelsz a gyerekednek! Ez a tanulsága John R. Leonetti rendező legújabb horrorfilmjének, akinek az Annabelle filmeket is köszönhetjük. Az Altatódal az ősi bibliai legendák „gonosz” ősasszonya, a Paradicsomból kiűzött és boszorkánnyá vált Lilith (Kira Guloien) haragját szabadítja rá a friss szülőkre, Rachelre (Oona Chaplin, Charlie Chaplin unokája) és Johnra (Ramón Rodríguez, a Need for Speed filmben is láthattuk). Az alapsztori és a rendező személye is ígéretesnek hangzik, a színészek sem rosszak, de mégis van jó pár szempont, amelyek alapján ez az Altatódal sokszor hamisan szól.

A film elején a pár egy csomag babaholmit kap Rachel édesanyjától. Ezek Rachel húgáé, Viviané (Liane Balaban), aki különös körülmények között elvesztette a gyermekét és a férjét is. Hogy miért küldte őket az anyja, és miért használnák őket valójában, az élet egyik nagy rejtélye.

De használják őket, különösen egy régi könyvben talált éneket, ami úgy tűnik, az egyetlen dolog, ami megnyugtatja a kis Eli babát. Nem telik el sok idő, és máris hangokat hallanak és furcsa dolgokat látnak a babamonitoron, valamint a zuhany alatt.

Láttuk ezt már sokszor

Szülővé válni az ember életének egyik legijesztőbb és legstresszesebb része, és az Altatódal készítői megértik ezt, és a forgatókönyvbe beépítik az alváshiány, a szülés utáni testképproblémák és a gyermekünkkel való megterhelő félelem hatásait.

A probléma az, hogy a forgatókönyv elpazarolja őket olyan dolgokra, amelyeket már annyiszor láttunk. Elektronikai meghibásodás, egy kísérteties baba sírása az éjszakában, a villanyok kialszanak egy viharban a maximális jump scare potenciál érdekében, egy gonosz arc kikukucskál a szekrényből. Ezeket már annyiszor láttuk, hogy olyan, mintha a modern horrorfilmek Youtube-os összevágott jelenetei lennének. Leonetti lelkiismeretesen próbálkozik be ismét ezekkel a megszokott jump scare-ekkel és klisékkel, de ezen a ponton már elvesztették a sokkoló erejüket az olcsó ijesztgetésen túl.

Judaista, ősi motívumok

Akárcsak A virrasztás és Az áldozat, az Altatódal is inkább a judaizmust építi be a cselekménybe, mint a kereszténységet, ami néhány jelenetnek, például John Cohen rabbival (Alex Karzis, Fogva tartás, Orphan Black) folytatott konzultációjának frissességet kölcsönöz. De a másik két filmmel ellentétben ezt a témát az Altatódal nem nagyon viszi tovább. Ahelyett, hogy a cselekményt mélyen meggyökereztették volna a kabbala történetében, csak néhány nevet cseréltek le egy gyakran elmesélt történetben, ami nem elég innovatív, vagy legalább minimális szinten eredeti ahhoz, hogy frissnek érezzük a sztorit.

Kár érte, mert az Altatódalnak meggyőzően sötét, atmoszférikus hangulata van. Michael Galbraith operatőr rengeteget tud kihozni a lakásból, amelyben a film nagy része játszódik. A valószínűtlenül nagy és tágas szobákat a sötétség olyan kiadásává teszi, ahol bármi megbújhat, a folyosókat pedig előjátékká teszi a másik világhoz, ahová a film végül elkerülhetetlenül eljut.

A babák bénák, Lilith rendben van, de a sztori túlságosan kiszámítható

És ebben a sötétségben rejtőzik valami, Lilith saját torz gyermekei, akik az ő kegyenceiként szolgálnak. Elvileg tőlük kellene leginkább elborzadni, de a film CGI-je nem áll a helyzet magaslatán, így a torz csecsemők a közelében sem járnak félelmetességben Leonetti Annabelle babájához. Van egy jelenet egy babákkal teli szobában is, amelyek – akár a béna CGI, akár szintén gyenge filmes effektek miatt – annyira hasonlítanak olcsó gumibabákra, hogy nem tudtam megállni, hogy ne nevessek fel hangosan.

Ezt a bakit leszámítva azért az Altatódal vizuálisan kellően izgalmas, maga Lilith vén szipirtyó boszorkája is elég félelmetes, de a semmitmondó és kiszámítható történet, amely jócskán elmarad más hasonló filmekétől, sajnos így is lehúzza a filmet. Azt az érzést is erősíti, hogy az Annabelle egy véletlenül jól sikerült rém volt, Leonettinak pedig – aki a szintén elég tré Mortal Kombat: Annihilation című filmjével debütált rendezőként – érdemes lenne megfontolnia, hogy visszatérjen az operatőri pályára, ahol sokkal lenyűgözőbb munkákkal kápráztatta el a nagyérdeműt.

-BadSector-