SOROZATKRITIKA – A Vikingek: Valhalla a tavalyi év egyik legmeglepőbb Netflix-sorozata volt, amely a vikingek haldoklásának kegyetlen és gazdag újramesélésével robbant ki a blokkokból. A második évad célja, hogy fenntartsa ezt a lendületet, de mivel a világot Skandinávia partjaitól távolabbra terjeszti, ez a „kirándulás” más tájakra egyben azt is jelenti, hogy a történelmi sorozat veszít valamennyit abból a lázas intenzitásból, ami a kezdeti sikert jelentette.

Olaf Kattegatban történt győzelme után hőseink, Leif, Harald és Freydis – ismét – nagyon különböző utakon találják magukat. A második évad négy nagy helyszínen játszódik, és a Vikings Valhalla felfedezőbb hangvételéből leginkább Leif és Harald profitál. A bimbózó bromance, amely a feszültségtől pezseg, miután Harald szerelmével, Leif húgával: Freydisszel kezdett kalandozni, először a jeges Novgorodba tart, majd egy veszélyes és véres kalandra indul a Dnyeper folyón, amikor Harald megpróbál sereget gyűjteni, hogy Norvégia királyává válhasson.

Haraldnak a besenyők jutnak, Leifnek egy új szerelem

Veszélyekkel teli és egy barbár új csoport, a besenyők (török nyelvű nomád lovas nép, amely később beolvadt a magyarságba) által beárnyékolt utazásuk az évad kétségtelen csúcspontja. Ahogy a páros tengerjáró csoportja egyre nagyobb lesz, és rabszolga-kereskedők, kereskedők, harcosok és foglyok vegyes legénységéből áll, ez csak arra szolgál, hogy kiemelje azt az érzelmi magot, amely az első évad háborúkkal és inváziókkal teli vad hullámzásából fájdalmasan hiányzott.

Ez a sorozat elején jelentkezik is, hiszen a Liv elvesztése miatt még mindig gyászoló Leif új érzelmi kapcsolódást, majd szerelmet talál a tudós Mariamban. Kettejük kezdődő kapcsolata hatékony és rendezett módja annak, hogy mélyebbre ássunk az évad átfogó témájában, a látókörünk szélesítésében.

Ez nem jelenti azt, hogy a Valhalla nem nélkülözi a véres és akciódús pillanatokat. Annak ellenére, hogy a vártnál kevesebb nagy díszletet tartalmaz, a hangsúlyt a bensőségesebb karaktermunkára helyezi, ami egy kiemelkedő önálló epizódban csúcsosodik ki. A hajó legénységének kereszteződő dinamikája a forrásig forr, és számos érzelmi dobbanást fizet ki a szívdobogtató akció és a kíméletlen erőszak hátterében, ami a sorozat eddigi legjobb órájaként jelöli ki magát.

Freydis túl klisés lett, Emma pedig állandóan egy merényleten nyűglődik

Vikingek: Valhalla másik új helyszíne, Jomsborg kevésbé diadalmas. Az „új Uppsala” néven emlegetett Freydis a kalóz uralkodók barátságos karjaiban találja magát egy erőtlen és túlságosan hosszú ívben. A hit őrzőjének utazása nem csak egy egydimenziós gonosztevőnek köszönhetően, aki úgy érzi (és úgy is néz ki), mint egy Jamie Lannister-utánzat, nem kielégítő végkifejletig húzódik, hanem azt is felnagyítja, hogy a Vikingek: Valhalla folyamatosan visszaél az egyik legerősebb karakterével. Két évad után Freydis, a színész Frida Gustavsson minden igyekezete ellenére, még inkább egy két lábon járó, klisés archetípusnak tűnik, mint élő, lélegző karakternek.

Londonban Emma uralkodói pozíciója ugyan biztos, de a körülötte lévő udvar megváltozott. Míg a Valhalla korai, a La Manche-csatorna túloldalán, Angliában töltött ideje úgy hatott, mintha a Trónok harca legnagyobb slágertémáit csomagolták volna egy könyörtelen csomagba, addig a második évad szinte teljesen elveszi a lendületet és a politikai intrikát egy merénylet-összeesküvésért, amely rátelepedik az új évadra, és megfojtja az egyik legjobb karakter életét.

Godwin, az első évad egyik legösszeesküvőbb és legégetőbb ereje elvesztette az élét. Az őzikeszemű és látszólag szerelemtől elvakult egykori londoni machiavellista bábjátékos ebben az évadban egy fokkal unalmasabb lett – még akkor is, ha Emma leányának udvarlásában több van, mint ami látszik.

Ennek ellenére Godwin manipulációi és új szerelme közötti belső vívódása olyan érzelmi magasságokba jutnak, amelyeket a sorozat eddig nem mert megragadni, miközben egy utolsó, remek csavarral a sorozat visszatér a megfelelően összetett és izgalmas irányba.

Kattegat visszatér

A negyedik helyszín – a jól ismert Kattegat település – az a hely, ahol a Vikings: Valhalla 2. évadjának nyolc epizódja igazán „kirobbanhat”.

A dolgok ígéretesen indulnak, amikor „Villásszakállú” I. Svend érkezése miatt megalázott Olaf lehetetlen feladatot kap, hogy megvédje Olaf unokáját, Sveint. Ez a partnerség hamarosan összecsapott mellékszállá válik, sokkal érdekesebb lesz Olaf és a királynő kapcsolata.

A Vikingek: Valhalla egy igen jó második évad, de azért annyira nem, mint az előző. Bár a sorozat egyik nagy pozitívuma, hogy érdekes új kultúrákat és népeket mutat be, de a második évad túlságosan is elrugaszkodik a történelmi vonaltól és sokkal inkább a fantasy iránya lesz a jellemző. A cselekmény időnként tényleg nagyon színvonalas, máskor viszont túl sok az üresjárat, vagy a klisék, túlságosan fehér, vagy fekete karakterek tömkelege, akikből egyébként is túl sok van. Az első évadhoz képest érezhető a visszaesés, de még így is egy kellemes, szórakoztató, izgalmas, mesésebb történelmi sorozattal van dolgunk.

-BadSector-