TESZT – A Fire Emblem Engage egy újabb megbízható siker a Nintendo-exkluzív taktikai sorozatban, még ha nem is olyan nagy előrelépés, mint a korábbi részek.

Amikor egy olyan taktikai játékkal játszom, mint a Fire Emblem Engage, mindig ugyanazt a kritikus hibát követem el. Mindig van az a pillanat, amikor túlságosan elbizakodott leszek, és megpróbálom a lendületet úgy erőltetni, hogy halálos veszélybe sodrom az egyik csapatom. Ez történt velem az egyik késői történeti részben, amikor egy küldetést úgy kezdtem, hogy egy wyvern lovagló bölcset küldtem a csatatérre anélkül, hogy előbb felderítettem volna azt. Halálos nyílvesszővel találkoztam egy toronyból, amit észrevettem volna, ha megfontoltabban közelítek. Néha tudnod kell, hogy mikor kell visszalépni, még akkor is, ha úgy gondolod, hogy az előny a tiéd.

Mint egy mester stratéga, a Fire Emblem Engage megérti az ilyen típusú játékost. Ahelyett, hogy a 2018-as Fire Emblem: Three Houses sikerét követné a játékélmény megismétlésével, az új taktikai RPG inkább egy gyors átalakítás a régóta futó sorozat számára. Új rendszerekkel erősítette meg az alapvető harci és stratégiai elemet, például extra páncélzatot adva egy fejszével hadonászó lovagnak. Ez első pillantásra visszalépésnek tűnhet, de ez inkább egy oldalirányú lépés, amely biztosítja, hogy a sorozat biztonságosan megvívhassa a következő csatát.

A Fire Emblem Engage egy újabb erős taktikai élményt nyújt, amely még inkább élvezetes handheld módban. A játék története nem olyan magával ragadó, mint néhány közelmúltbeli rész, és a melléktevékenységek unalmassá válhatnak, de az emlékezetes karakterek és a nagyszerű vizuális világ egy újabb könnyű győzelmet biztosít egy Fire Emblem játékok hosszú sorában.

Sárkány kora

A korábbi részekhez hasonlóan a Fire Emblem Engage is egy nagyszabású, nemzetek közötti politikai feszültséggel és rengeteg lore-ral teli háborús történetet mesél el. Ez a mese Elyos kontinensén játszódik, amely közelgő katasztrófával néz szembe, mivel egy frakció a gonosz Fell Sárkányt akarja újra felébreszteni. Az ellenfél, egy kék-piros hajú ember, Alear (más néven az Isteni Sárkány) újraéled, hogy segítsen egyesíteni négy királyságot és békét teremteni Elyosban.

A narratíva egyenetlen lehet, de azt el kell ismernem, hogy ha bármelyik Fire Emblem-játék kapna saját anime-adaptációt, az Engage jó jelölt lenne. Alapszinten ez egy gyönyörűen megtervezett játék, amely erősen épít az élénk színekre és a személyiséggel teli harci animációkra. A korábbi kicsit szürkébb tónusokat sokkal hangsúlyosabb színpalettára cseréli, amely Elyos stilizáltabb tájakat ad, amelyekre mindig kellemes ránézni. Egy olyan év után, amikor a Switch-tulajdonosok úgy tűnt, hogy elegük van a konzol hardveres korlátaiból, az Engage ellenpontként működik, amely megmutatja, hogy a játékok még mindig kitűnhetnek a platformon, ha arra optimalizálják őket.

A Fire Emblem Engage hősei: Alear és Marth

A játékban ugyanakkor a legjobban a színes karakterekért rajongok, akik közül néhányan a sorozatot a legjátékosabb pillanataiban találkoztam. A szereplők közti beszélgetések ezúttal különösen élvezetesek, eklektikus részleteket tárnak fel minden egyes harcosról. Az egyik kedvenc ilyen „mikrotörténetem” egy olyan karakterről szól, aki nem tudja abbahagyni a monológot az edzések alatt, felbosszantva ezzel a vívópartnerét. Egy másik egy olyan nőről szól, aki annyira beleélte magát az erőnléti edzésbe, hogy a teáscsészéi is súlyzóként is működnek, hogy teázás közben se hagyja abba a kondizást – ez egy olyan rendszeresen felbukkanó geg, amely több karakter interakciójában is felbukkan.

A kisebb történetek ezúttal inkább jobban működnek, mint a fősztori. Ez részben azért van, mert az Engage a fan service-t helyezi előtérbe a rajongók számára. A küldetésükhöz Alearnak tizenkét gyűrűt kell felkutatnia, amelyek a korábbi Fire Emblem-játékok sztárjait idézik meg. Bár a narratíva mindent megtesz, hogy igazolja ezt a Bosszúállókhoz hasonló történetvezetést, emiatt viszont mintha elterelné a figyelmet a sokkal vonzóbb fő történeti szálról és a játék saját világáról. Az olyan visszatérő karakterek, mint Marth, kicsit unalmasnak tűnnek az új szereplők mellett – még a párbeszédjeik is rövidek és elég semmitmondók. Nehéz megszabadulni attól az érzéstől, hogy a visszatérő arcok nem többek, mint egy jó marketingfogás, amely a hasonló megközelítést alkalmazó Fire Emblem Heroes mobilos sikerének kihasználására készült.

Bár a régi arcokra való támaszkodás elhúzhatja a hosszadalmas történetet, rengeteg tematikus mélységet fedezhetünk fel. A családi dráma az első helyen áll, ahogy a karakterek azon küzdenek, hogy összeegyeztessék, kik akarnak lenni azzal, amit a származásuk miatt elvárnak tőlük. A leghatásosabb számomra azonban az Engage egyik mellékszála. Egy olyan történetet mesél el a karakterekről, akik túlságosan lelkesek, hogy lendületet adjanak a csatában, és ez sokkoló módon visszafelé sül el. Alearnak és társainak meg kell tanulniuk lassítani és módszeresebben megtervezni a következő lépéseiket, ha le akarják győzni a Fell Dragon-t.

Ez egy okos központi téma, amely jól párosul a taktikai műfajjal. A történet szinte oktatóanyagként szolgál a csatákban való stratégiai tervezéshez, ami türelmesebb játékra ösztönöz. Ebből a szempontból az Engage talán a sorozat legjobban átgondolt története, még akkor is, ha a nagyobb cselekményszál nem olyan izgalmas, mint a korábbi sagákéi.

A Fire Emblem Engage taktikai váltása

Bár vegyes érzéseim vannak a narratívával kapcsolatban, a Fire Emblem Engage nagyszerű élmény, amikor harcról van szó. Itt semmi sem változott túlzottan radikálisan, hiszen ez még mindig egy fordulóalapú taktikai játék, ahol a csaták egy rácson bontakoznak ki. A kiváló kő-papír-olló harcrendszer változatlanul megmaradt, miközben apró változtatásaiban képes lépést tartani a mostanában rohamosan fejlődő műfajjal.

Az innováció inkább egy olyan, feltételezésem szerint egyszeri, bár erős csavar formájában jelenik meg. A szokásos RPG testreszabás mellett, amelynél a játékosok osztályokat és fegyvereket választanak az egyes egységekhez, a gyűrűk új mélységet adnak a jól bevált képletnek. A felszerelhető kiegészítők kétféle kategóriában érkeznek. Az alap gyűrűk szinte úgy viselkednek, mint a Super Smash Bros. Ultimate-ben a szellemek. Mindegyik egy-egy régi játék különböző karakterét ábrázolja, és saját kis stat boostot biztosít. Ezeket a gacha-stílusú véletlenszerű húzásokkal lehet megszerezni, és össze lehet őket olvasztani, hogy erősebb változatokat hozzunk létre. A gyűrűkészítés egy addiktív kis minirendszer, amely a játékosoknak egy listát ad a praktikus gyűjtögetnivalókról, amelyeket a kaland során kutathatnak, bár a játék utolsó szakaszában kissé haszontalanná válnak.

Ezeknél jelentősebb azonban a tizenkét hősgyűrű, amelyek minden Fire Emblem cím főszereplőjét megidézik. Ha egy ilyen gyűrű van a kezében, akkor az egység „Engage”-el aktiválhatja a hőst, mint egy Persona-t, ami hozzáférést biztosít néhány extra képességhez. Lyn például hiper-távolságú nyílvesszős támadást biztosít a birtokosának, míg Roy képes néhány mezőt lángra lobbantani, hogy kárt tegyen az ellenségben. Ez egy apró, de hatékony újítás, mivel a karakterek egyfajta „végső” képességhez jutnak hozzá, amely körültekintően használva megfordíthatja a csata menetét. Ez a plusz stratégiai réteg éppen elég ahhoz, hogy felfrissítse azt a formulát, amely nem szorul ennél mélyebb változtatásra.

Rengeteg lehetőség van arra, hogy ezeket a képességeket is használd. A Permadeath mód visszatér azok számára, akik egy nagyszabású történetre vágynak, ahol bárki meghalhat, de kihívásokból ezen kívül sincs hiány. Különösen a gauntlet-stílusú próbák, amelyek során a játékosoknak több táblát kell egymás után letörölniük, komoly ügyességet igényelnek. Ezek az én egységeimet a határaikig feszítették, mivel óvatosan kellett felvennem a harcot hatalmas seregekkel, amelyek erősen túlerőben voltak a saját hősökből álló csapatomnál. Nagy jutalom jár érte, hogy gyorsan teljesítjük ezeket, ami a fegyverek testreszabásának egy extra rétegét nyitja meg azoknak a játékosoknak, akik tényleg bele akarják mélyeszteni a fogaikat mindenbe, amit az RPG kínál.

Ami számomra a leglenyűgözőbb, az az, hogy mennyire jó tempójú az élmény – ez nem könnyű egy olyan történetközpontú taktikai játéknál, amely jóval a negyvenórás határon túlra tolja a játékidőt. A csatáknál sosem éreztem azt, hogy túl hosszúra nyújtották volna ezeket, mivel rengeteg lehetőségem volt a fordulók felgyorsítására, az egységeim viselkedésének automatizálására vagy az ellenséges fázisok teljes kihagyására. A történeti betétek és a csaták közötti egyensúlyt is megfelelőnek érzem, mivel sohasem volt olyan érzésem, hogy az egyik elnyomná a másikat (amivel a tavalyi Triangle Strategyben küzdöttem). Mindez a fejlesztő Intelligent Systems érdeme, amely ismét bebizonyítja, miért is számít a műfaj egyik etalonjának.

A társadalmi élet

Bár a Fire Emblem Engage nem viszi nagyot előre a sorozatot, de elődjére, a kiváló Fire Emblem: Three Housesra épít. Ahhoz a játékhoz hasonlóan a sztoriküldetések közötti közösségi idő legalább annyira fontos, mint maguk az összecsapások. A játékosok a szabadidejüket egy Somniel nevű lebegő szigeten töltik, amely a Garreg Mach kolostorhoz hasonlóan egy mindenre kiterjedő központként működik. Egy nap alatt lenyűgözően sokféle tevékenységet lehet végezni, a horgászástól kezdve a testmozgáson át a kutyasimogatásig. Könnyen azon kaptam magam, hogy két küldetés között egy teljes órát töltöttem Somnielben, hogy több életet adjak Alearnak és társaiknak.

Bár mindez jól hangzik, hosszú távon a gyakorlatban kimerítő lehet. Sok tevékenység minijátékok vagy ismétlődő interakciók körül forog, amelyek nem sokat változnak a hosszú kaland során. Alear például minden nap elvégezhet egy edzős minijátékot, hogy a következő küldetésen ideiglenes stat-lökést kapjon. Ehhez azonban a játékosoknak három unalmas minijáték egyikét kell teljesíteniük, mint például az A gomb 20-szoros gyors lenyomása vagy egy egyszerű ritmusjáték teljesítése. Félidőre már annyira belefáradtam, hogy ugyanazokat a dolgokat kell újra megcsinálnom, hogy úgy döntöttem, teljesen kihagyom az ilyen buffokat – és őszintén szólva ezek nem is nagyon hiányoztak.

Ami a közösségi tevékenységeket illeti, az kevésbé tetszett, hogy ritkán voltam biztos benne, hogy a minijátékok értelmes módon jutalmaznak-e engem. Aranyos, hogy megsimogathatom és etethetem a kis kutyapajtásomat, de nem igazán tudom, milyen hasznom származik abból, ha a boldogságszintjét a maximumon tartom. Érdemes többször is végigcsinálni az egyszerű wyvern-lovaglós céllövöldét? Miért fogadjak örökbe állatokat és helyezzem el őket a tanyám udvarán? Mire jó tulajdonképpen a tarot olvasás? Még ha meg is találtam a válaszokat ezekre a kérdésekre, gyakran azt tapasztaltam, hogy a tapasztalataimban semmi sem változott attól, hogy elvégeztem-e őket vagy sem.

Egy gyűrűhős mindenek felett a Fire Emblem Engage-ben.

Ez az egyik terület, ahol az Engage és a Three Houses különbözik. Az utóbbiban a társasági idő értékes erőforrás volt. Nekem kellett kiválasztanom, hogy mit akarok csinálni egy nap, ami lehetővé tette, hogy hatásos döntéseket hozzak. Főzéssel tölteném a napot, hogy hasznos statisztikát kapjak, vagy elvinnék egy diákot teázni, hogy javítsam a velük való kapcsolatomat? A Somnielben nincsenek ilyen korlátozások, és bár ez elméletben felszabadítóan hangzik, a melléktevékenységeket kényszeres házimunkává változtatja, kipipálandó tennivalókkal.

Az ilyen pillanatokban kísértésbe esem, hogy a Fire Emblem Engage-et egy kis visszalépésnek címkézzem (és el tudom képzelni, hogy egyesek számára az is lehet), de én ezt inkább egy egészséges „átcsoportosításnak” látom. Sok tekintetben egyszerűen csak olyan az élmény, mint egy igazi Three Houses folytatásnál, egy új tanárral és egy csapat bátor diákkal. Ez egy biztos módja lenne annak, hogy kihasználjuk egy bestseller játéksorozat sikerét, de egy nyerő stratégiát gyorsan átváltoztathatnánk valami unalmas és kiszámítható dologgá. Azáltal, hogy az Intelligent Systems visszalép és tovább kísérletezik a recepttel, olyan új, meggyőző ötleteket talál, amelyek kibővítik a taktikai eszköztárat. Egy újabb ilyen sikerrel a tarsolyában meggyőződésem, hogy a műfaj legkövetkezetesebb sorozata egyhamar nem kerül a csata vesztes oldalára.

–BadSector–

Kiadó: Nintendo

Fejlesztő: Intelligent Systems

Stílus: Taktikai RPG

Megjelenés: 2023. január 20.