FILMKRITIKA – Adam Driver egy asztronauta szerepében zuhan le egy ismeretlen bolygón, amely kiderül, hogy a Föld 65 millió évvel ezelőtt. Egy kislány társaságában meg kell küzdenie a veszélyes őslényekkel és megtalálnia az utat haza. A Sony által forgalmazott 65 című film Scott Beck és Bryan Woods író-rendező páros munkája, akik az A Quiet Place című horror sikerét jegyzik. A film azonban nem tudja felvenni a versenyt sem az elődjeivel, sem azokkal a PlayStation játékokkal, amelyekből nyilvánvalóan ihletet merített.

A sci-fi akció-thriller műfaj egyik legnépszerűbb alapötlete az idegen bolygón való túlélés. Sok filmet láthattunk már ebben a témában, mint például az Alien sorozatot, az Avatar-t vagy az Interstellart. Ezek a filmek általában lenyűgöző látványvilággal és izgalmas történettel próbálják lekötni a nézőket. A 65 című film viszont nem ezekre épít, hanem inkább olyan videojátékokra utal vissza, amelyek hasonló helyzetbe hozzák a főhősöket. Ilyen például a The Last of Us című posztapokaliptikus dráma, amelyben egy férfinek és egy kislánynak kell átverekednie magát egy fertőzött világban; vagy a Returnal című sci-fi horror játék, amelyben egy űrhajós nőnek újra meg újra meg kell halnia egy ellenséges bolygón; vagy a Dino Crysis című régi klasszikus játék, amelyben dinoszauruszokkal kell szembenézni egy titkos szigeten.

The First of Us

A 65 legnagyobb problémája az, hogy nem tudja eldönteni, hogy egy videójáték átvezetője vagy film akar-e lenni. A történet nagyon egyszerű és sablonos: Adam Driver karaktere, M Mills, egy űrhajó baleset után egyedül ébred fel egy ismeretlen bolygón. Hamarosan rájön, hogy valójában a Földön van, csak 65 millió évvel ezelőtt. Egy kislányt talál maga mellett, aki Koa-nak hívja magát, és nem beszél angolul. A két túlélőnek meg kell találnia egy rádiót, amellyel segítséget hívhatnak. Közben pedig el kell kerülniük a veszélyes őslényeket, amelyek mindenhol leselkednek rájuk.

Ez a sztori akár egy videojáték alapja is lehetne, és valószínűleg ott jobban működne. A film ugyanis nem ad elég teret a karakterek fejlődésének, a párbeszédeknek vagy az érzelmi drámának. A film nagy része csak arról szól, hogy Mills és Koa futnak és menekülnek a dinók elől. A játékfilm hatását erősíti az is, hogy a film több olyan motívumot használ fel, amelyeket már láthattunk más PlayStation játékokban. Ilyen például a The Last of Us-ból kölcsönzött apás-lányos és apás-„másik lányos” kapcsolat; a Returnal-ból átvett időhurkos, idegen bolygón kényszer-leszállt, ripityára tört űrhajós elem; vagy a Dino Crysis-ból merített dinoszauruszos akció.

„Adam Driver elvesztegetett tehetsége vagyok”

A film egyetlen pozitívuma Adam Driver játéka, aki megpróbálja megmenteni a filmet a teljes katasztrófától. Driver az egyik legjobb színész Hollywoodban, aki már bizonyította tehetségét olyan filmekben, mint a Star Wars új trilógia, az Életrevalók vagy az Az utolsó párbaj. Driver képes hitelesen átadni karaktere érzéseit és motivációit, akár szavak nélkül is. A 65-ben is megmutatja ezt a képességét, amikor Mills szemében látjuk az elkeseredést, a félelmet vagy az örömöt.

Driver azonban nem kapott elég háttéranyagot ahhoz, hogy igazán ki tudja játszani a karakterét. A film forgatókönyve nagyon gyenge és klisés, és nem ad lehetőséget Mills karakterének mélyebb bemutatására. Emellet a 65 nem foglalkozik Mills múltjával, családjával vagy céljaival és nem mutatja be Mills és Koa kapcsolatának alakulását sem , csak azt, hogy hogyan tanulnak meg egymással kommunikálni. Ráadásul a film nem ad értelmet Mills cselekedeteinek, csak azt, hogy hogyan próbál túlélni. Sőt, azt sem tudjuk, Mills egyáltalán honnan jött, egyáltalán tényleg ember-e, vagy sem, különben mi a fenét keresne 65 millió évvel ezellőt?

Ez nagy kár, mert Driver sokkal többet tudott volna nyújtani, ha kapott volna egy jobb forgatókönyvet. Driver tehetségét elvesztegeti ez a film, amely nem méltó hozzá és a helyében én az ügynökét is kirúgnám.

Műanyag látványvilággal és gumiszerű dinókkal nyakon öntött dögunalom

A másik erősség lehetne a látványvilág, amely bemutatja az ősi Földet és annak élővilágát. A film ugyanis nagy hangsúlyt fektet az akciójelenetekre és a speciális effektusokra, amelyekkel megpróbálja lenyűgözni a nézőket. A film azonban ebben sem sikerül túlságosan.

A 65 akciójelenetei ugyanis nagyon unalmasak és sablonosak. A film nem tud újat mutatni a dinoszauruszokkal való harcban vagy menekülésben és nem használja ki a bolygó adta lehetőségeket sem, mint például az időjárás, a növényzet vagy az őslények sokfélesége. Hiányzik az izgalom vagy a is feszültség is: csak egy sor látványos, de üres jelenetet láthatunk.

A 65 speciális effektusai sem igazán meggyőzőek. A film ugyanis túlságosan támaszkodik a számítógépes grafikára, amely nem éri el a mai technológiai szintet. A dinoszauruszai például nem hatnak valóságosnak vagy fenyegetőnek és a bolygó sem hat élőnek vagy változatosnak, az űrhajó és a rádiója sem hat modernnek vagy hitelesnek. (Bár még azt sem tudni, kicsoda és honnan jött a főhős, szóval az egész egy katyvasz.)

A látványvilág tehát nem tudja ellensúlyozni a gyenge történetet és karaktereket. Az egész egy viszonylag látványos unalom, tele klisékkel, szájbarágós, giccses, béna jelenetekkel.

Jobban jártunk volna, ha még négyet hozzáadnak a 65-höz címben, és legalább űrpornó lehetett volna

Amennyire vártam a 65-öt, akkora csalódás volt számomra, amely nem tudta kihasználni Adam Driver tehetségét, a sci-fi akció-thriller műfaj lehetőségeit vagy a PlayStation játékok ihletét. Egy egyszerű és sablonos történetet nyomtak le a torkunkon, amelyben nincs igazi izgalom, hiteles érzelmek vagy mélység. Mintha egy videójáték átvezetőit néztük volna, a három említett „ihlet” erre pedig csak ráerősít. A 65 egy látványos, klisés, giccses, rosszul effektezett unalom, amely minőségben bőven a még a streaming platformok közepesebb kínálata alatt is vegetál.

-BadSector-