Dredge – Hal-lucinációk egy elhagyatott szigeten

TESZT – Mint mindig, ezúttal is a fenébe a nagybetűs játékcímmel, így pusztán úgy van leírva a neve, ahogy annak lennie kell; egy halászhajó kalandjainak eseményeit lehet átélni a Black Salt Games termékében. Persze ha csak ebből állna az egész, talán a karakterhalmaz elkövetője is foglalkozhatna mással, így ehelyett a Collectornak, avagy a gyűjtőnek kell a relikviákat megszerezni.

 

 

A Dredge egy egyjátékos horgászkaland baljós alvilággal. Add el, amiket kifogtál, fejleszd a hajódat, és kutass a mélyben rég eltemetett titkok után. Fedezz fel egy titokzatos szigetvilágot, és fedezd fel, miért van az, hogy néhány dolgot jobb elfelejteni.

 

 

Természetfeletti horgászat

 

Legszívesebben ezzel a jelzővel lehetne meghatározni a Dredge-et, ami talán már túlzottan is unalmas klisével kezd, ugyanis horgászhajónkkal balesetet szenvedünk a ködben (valaki mintha túl sok ihletet vett volna át a Silent Hillből), aztán magunkhoz térünk a Greater Marrow nevű kisvárosban. A hajónknak annyi, viszont a polgármester örömmel felkínál egy póthajót, ha cserébe halat biztosítunk nekik addig, amíg az adósságunkat nem rendezzük. A win-win forgatókönyv ott változik meg, hogy egyre problémásabb lesz ez a feladat, majd azon kapjuk magunkat, hogy a Collectornak szerezzük meg a relikviákat, ám cserébe mi emberfeletti képességekhez juthatunk hozzá. Mindehhez egy olyan környezet társul, amit könnyedén egyedinek lehet nevezni, ugyanis két arca van. Lehetne mondani, hogy Jekyll & Hyde, ugyanis napközben nyugis minden (még a zene, illetve jelentős mértékben a halak is, amiket kifogunk), ám teljesen felborul minden, ahogy lemegy a nap. És eleinte nem sokat lehet tenni, ugyanis a hajónk kezdetben piszkosul lassú és menekülésre reménytelenül használhatatlan lesz, ami feszültséget fog kelteni, ez pedig hatványozottan érinteni fogja a hangulatot és a játékmenetet.

A stressz-perpeetum mobile következtében karakterünk pánikolni kezd, így látószögünk is beszűkül, továbbá audiovizuálisan is szokatlan eseményekben lesz részünk. Tegyük hozzá, hogy nem tudni, hogy ilyenkor mi a legjobb megoldás. Ezért van hangulata a játéknak, amiben egyre meszsebb kell hajóznunk a parttól, hogy mindent meg tudjunk szerezni, így ahogy magunk mögött hagyjuk Greater Marrow-t, úgy kell fejlesztenünk hajónkat is, amihez halászni kell, mert ingyen nem fog ez menni; ha nincsenek képletes bankók virtuális kezünkben, egy helyen ragadunk. Legalább a halászat egyszerű (több mint 120 típus van belőlük, tehát van változatosság), igaz, kissé szokatlan, hogy a hal fajtájától függően más minijátékot kell teljesíteni, de (ha PlayStation konzolon játszunk) a lényeg kb. annyi, hogy meg kell nyomni a négyzetet a megfelelő időpontban. A „trófeahalak”, továbbá a mutánsok kissé csavarnak ezen, és ha esetleg rákot, mélyvízi halat, vagy akár cápát szeretnénk kifogni, akkor ahhoz más felszerelés kell. Grindolás, talán.

 

 

Pénz a lelke mindennek

 

Szóval a nagy változatossághoz hatékonyan kell bevetni, ami a rendelkezésünkre áll, így aztán növelhetjük a ködben a látótávolságot, többféle horgászbottal több hal akadhat horgunkra, vagy akár a hajó motorját is fejleszthetjük, ami elengedhetetlen lesz, ha esetleg gyorsan le kellene lécelni a veszély elől. A hajónk fejlesztéséhz pedig az alkatrészek megtalálása kell (a világban ezek el vannak szórva, így felszínre kell hozni őket; ezzel utalnak a játék címére angolul). A hajóromokban is találhatunk ilyen erőforrásokat, de a mellékküldetéseket is érdemes átnézni értük. Viszont mindez nem csak azért történik, hogy a hajónk tipp-topp állapotban legyen, ugyanis alapvető erőforrásokat is ily módon szerezhetünk (pl. fémet, fát), és ezekkel az infrastruktúra javítható. Minél több rakterünk van, annál több zsákmányt tárolhatunk el, és erre szükség lesz, ugyanis a későbbiekben jelentősen meg fog növekedni az ilyen igény (főleg akkor, ha cápákat fognánk ki… na, azok aztán veszettül sok helyet követelnek).

Lényegében ennyiből áll a játékmenetbeli hurok. Kevésnek hangzik papíron, ámbátor ugyanannyira képes a játékost a képernyő előtt tartani. Ebből fakad a Dredge értékelése is: nem teszi túlzottan bonyolulttá az egészet, de folyamatosan sakkban tartja a játékost a húzósabb helyzetek során. Csak eközben a napszakok váltásában feltűnő lesz, hogy nem éppen dinamikusan változnak, hanem bizonyos cselekmények után, és így az is kiderül, hogy egyes halak csak napközben találhatóak meg. Ezért pedig el kell dönteni, hogy kockáztatunk-e egy éjszakát valami nagy fogásért, miközben ránk rohad, amit kifogtunk, vagy óvatosabbra vesszük, és elfogadjuk, hogy most nem szereztünk annyit, amennyit kellett volna. A határok feszegetését a játék sem fogja tolerálni.

 

 

Vár a világ

 

Az üldözéseknek nevezett küldetéseken túl további puzzle-k és mellékküldetések is vannak a Dredge-ben, amit érdemes felfedezni kívül-belül. Ha az egész nem ért volna véget talán túlzottan is váratlanul, akkor nyolcast is kapott volna. Ettől függetlenül egy hétfeles értékelés továbbra is egészen jó. Javasolt kipróbálni, vagy legalább is belenézni, mert hangulatos és többnyire képes játszatni magát.

-V-

Pro:

+ A hangulat
+ A két napszak közötti jelentős eltérés
+ Képes lekötni a játékost

Kontra:

– Rövid úton kiszámíthatóvá válik
– Klisésen indul
– Túl hirtelen ér véget


Kiadó: Black Salt Games

Fejlesztő: Team17

Stílus: természetfeletti halászat

Megjelenés: 2023. március 30.

Dredge

Játékmenet - 7.2
Grafika - 7.3
Történet - 6.9
Zene/hangok - 8.1
Hangulat - 9

7.7

„A reggel túl messze van, addig elunom magam”

User Rating: Be the first one !

Spread the love
Avatar photo
Grabbing controllers since the middle of the nineties. Mostly he has no idea what he does - and he loves Diablo III. (Not.)

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu