TESZT- Nem egyszer volt már arra példa, hogy egy játék franchise-zá alakul egy második címmel, ámbátor az mégsem folytatás, hanem csak egy előzménysztoriról van szó benne. Így tett a Road 96 Mile 0 is, de a lényeg itt is az, hogy a kifejezetten élhetetlen országból menekülőre tudjuk fogni, mert máshol mégis jobb élet vár ránk (nem beszélve a megbecsülésről, a jobb fizetésekről, a jobb állapotban levő társadalomról stb.)

A Road 96 előzménye. Játssz Zoe és Kaito szerepében, ahol minden kezdődött. Kérdőjelezd meg a hitedet!

„Stopra várunk az Osztyapenkónál”

Zoe és Kaito szokatlan, de működőképes párost alkot. Zoe a petriai olajminiszter lánya, Kaito pedig a társadalom alsóbb tizedeinek egyikén levő munkások fia. Előbbi Tyraktól (a T-t le lehetne cserélni O-ra, az Y-t R-re, az R-t B-re, az A-t Á-ra és a K-t N-re…), az országvezetőtől nem messze él a társadalom tetején, elzárva a valós, szenvedő valóságtól, míg Kaito egy pincében lakik. Ketten mégis jó viszonyt ápolnak titkos bázisukon, ahol játszanak, zenét hallgatnak, illetve egy utazást terveznek. Zoe ugyebár a Road 96 egyik karakere, míg a Lost in Harmony-ból ugrott át a főhős, Kaito. (Tehát a fejlesztő, a Digixart a régebbi játékaira utal.) A történetünk ott kezdődik, hogy hirtelen Kaitónak távoznia kell, majd ezután nem sokkal indul az utazás, amely során rengeteg, a sztorira hatással levő döntést kell meghozni, de eközben hatalmas kérdés lesz az, hogy a kettejük közötti barátság milyen szinten marad (már ha meg tud maradni). A játékmenet pedig két, egymástól jelentősen elkülönülő szekcióra lehet bontani. Az egyik a felfedezésre épít, a másik pedig a zenére.

Eközben a két karakter megpróbálja összerakni Petria valódi arcát, megfejelve egy kisebb traumával (Zoe), továbbá egy jobb élet megteremtése is feladat lesz (Kaito). A zenei gondolatot itt vissza kell hozni, ugyansi ritmikus, a zene dallamára építő játékmenettre kell számítani (de ilyen volt már korábban a Bit.Trip is), és mivel ezek során a karakterek érzései és gondolatai is kibonakoznak, szokatlan, de magával ragadó lett a történetmesélés. Csakhogy ahogy haladunk előre a történetben, a két karakter nem fog úgy viszonyulni egymáshoz mint régebben. Zoe eddig csak jó helyként látta Petriát (talán le kellene jönni az elefántcsontból épített toronyból), míg Kaito meglátása szerint az ellenállásra (Fekete Brigádok, angolul Black Brigades) kellene koncentrálni, ami a kormány (állampárt?) uralmát próbálja minden adandó alkalommal elgáncsolni. Viszont Zoéval meg lehet látni, hogy valóban milyen is volt Petria múltja, míg Kaitót el lehet tántorítani a brigádtól, de aki az ellentétes irányt szeretné (Zoe kitart a diktatúra mellett, Kaito pedig az ellenállásban találja magát), az is megoldható. Mindez azon múlik, hogy a fontosabb pillanatokban miképp pozícionáljuk a két főszereplőt.

„BMW, Mercedes, s a Cadillac elsuhant”

A Road 96 kifejezetten azért volt jó, mert érdemes volt mindenhová elnézni, mindent és mindenkit felfedezni Petriában. Mondhatni mélyebb volt a benne levő anyag. Ez nem nagyon mondható el ugyanolyan mértékben a Road 96 Mile 0 esetében, ugyanis az interakció a világgal továbbra is fontos lesz, de ezúttal valamelyest földhöz ragadtabb formában. Tegyük fel, hogy van egy propagandaplakát. Letépjük? „Megkárosítjuk?” Esetleg kijavítjuk? Ez, illetve a kukában való turkálás a játékmenet része. Nem csak egy alkalommal, ezt sajnos hozzá kell tenni. Így unalmassá, repetitívvé válik az élmény, és ezen valamelyest képes a zenei szegmens javítani, és az 1990-es évek zenéiből lesz is pár ismerős dal. (Kérdés, hogy vajon mikor járnak le a dalok licenszjogai, mert ez szinte kivétel nélül probléma szokott lenni.)

Ezekben a szekciókban valódi kihívás vár a játékosokra, és ezt öröm látni és tapasztalni, de ennek ellenére sem szabad megfeledkezni arról, hogy a játék egyedi humorral bírj, ügyesen ötvözi a történetmesélést és a karakterek fejlődését (nem csak sík, nem változó karakterekről van szó; ha ez lett volna a játékban, akkor egy kalap ötforintost nem érne). És persze azt se felejtsük el, hogy a játék ezúttal sem egy befejezéssel rendelkezik, így az újrajátszhatóság ezúttal is erős elemként van jelen. A Road to Harmony-ból is átvett pár elképzelést a stúdió, úgyhogy kissé eltérő az eredmény az alapjátéktól, de ez nem jelenti azt, hogy felejtős az eredmény.

„Míg végre egy Trabant kombi féklámpa kigyulladt”

A Road 96 Mile 0 akár nyolcast is kaphatott volna, ha nem lett volna benne talán túlzottan sokszor a szemétben való keresés, illetve a poszterekkel való interakció. Ezek fárasztóak, lassan pedig idegesítővé váltak. Emiatt javasolt a türelem, de ezt leszámítva nehéz lenne túlzottan nagy negatívumokat fehlzoni. Ezért egy hétfeles pontszámot megérdemel. Jó, nem kimagasló, de a célnak megfelelő, többnyire élvezetes alkotásról van szó, és nekünk nem is kell olyan messze mennünk, hogy akár a való világra is át lehessen bizonyos elemeket ültetni. Ez ijesztő, egyben izgamas is.

(A cím, továbbá a leadek a Pa-Dö-Dő együttes Szédült éjjel című dalának első versszakát képezik.)

-V-

Kiadó: Ravenscourt

Fejlesztő: Digixart

Stílus: diktatúra

Megjelenés: 2023. április 4.