FILMKRITIKA – Mit tennél, ha a gyermekedet ártatlanul elítélnék egy gyilkosságért egy idegen országban? Hogyan küzdenél az igazságért egy olyan rendszerben, amely nem hallgat rád? És hogyan találnád meg a helyedet egy másik kultúrában, amelyben idegenként tekintenek rád? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Stillwater című film, amely egy apát és egy lányát mutatja be, akiknek az élete örökre megváltozik egy tragikus esemény miatt. A 2021-es, Magyarországon a mozikba nem vetített, de a Netflixre nemrég felkerült alkotásban Matt Damont és Abigail Breslint egy érzelmes és izgalmas krimiben láthatjuk.
A film rendezője Tom McCarthy, aki az Oscar-díjas Spotlight című újságírós drámával vált ismertté. A forgatókönyvet McCarthy írta közösen Marcus Hinchey, Thomas Bidegain és Noé Debré francia forgatókönyvírókkal. A főszereplők Matt Damon, aki Bill Bakert alakítja, egy munkanélküli olajfúró munkást Oklahomából, és Abigail Breslin, aki Allisont játssza, Bill lányát, aki egy marseille-i börtönben ül öt éve. A film részben valós eseményeken alapul, ugyanis inspirálta Amanda Knox ügye, akit Olaszországban ítéltek el barátja meggyilkolásáért.
A lányom nélkül soha
A Stillwater elején Bill éppen Marseille-be utazik, hogy meglátogassa Allisont. A lány azt állítja, hogy ártatlanul ítélték el szobatársa és szeretője megöléséért. Allison egy levelet ad át Billnek, amelyben azt írja, hogy hallott egy olyan férfitől, aki állítólag ismeri az igazi gyilkost. Bill elhatározza, hogy megpróbálja felkutatni ezt a férfit és bizonyítani Allison ártatlanságát. Ehhez segítségül hívja Virginie-t (Camille Cottin), egy francia színházi rendezőt és annak kislányát, Mayát (Lilou Siauvaud), akikkel összebarátkozik a szállodájában. Bill azonban hamarosan rájön, hogy nem olyan egyszerű az igazságot kideríteni egy idegen országban, ahol nem beszéli a nyelvet és nem ismeri a törvényeket.
Később aztán Bill úgy dönt, hogy letelepszik Marseille-ben és segít Virginie-nek és Mayának. Közben folytatja a nyomozást Allison ügyében, de már nem olyan eltökélten és vakmerően mint korábban. Bill felfedezi Marseille szépségét és sokszínűségét, valamint megtanulja elfogadni Virginie élet
Krimi, dráma és egyben egy mélyen emberi történet is
A Stillwater legnagyobb erőssége, hogy egy mélyen emberi történetet mesél el, amely nem csak egy izgalmas krimi, hanem egy érzelmes családi dráma is. A cselekmény bemutatja az apa-lánya kapcsolat bonyolultságát és szépségét, valamint azt, hogy hogyan befolyásolja az embert a kultúrák közti különbség.
Matt Damon alakításával ismét elviszi a hátán a filmet, ahogy hitelesen játssza el az egyszerű, de makacs és szerető apát, aki mindent megtesz a lányáért. Damon testbeszédével és arckifejezésével sokat elárul Bill belső vívódásairól és érzéseiről. Abigail Breslin is remekül alakítja a sérült és harcos Allisont, aki nem adja fel a reményt. Camille Cottin pedig elbűvölően jeleníti meg Virginie-t, aki segít Billnek megnyílni és újra szeretni. A mellékszereplők közül pedig kiemelkedik Lilou Siauvaud, aki Mayát alakítja, a kislányt, aki apaként tekint Billre. Siauvaud természetes és bájos játéka megédesíti a film komor hangulatát.
A film nem ítélkezik a szereplők felett, hanem megértéssel és empátiával mutatja be őket. A film nem ad egyszerű válaszokat a bonyolult kérdésekre, hanem arra ösztönzi a nézőt, hogy gondolkodjon el saját értékeiről és döntéseiről.
A Stillwater emellett hatásosan jeleníti meg az amerikai és a francia kultúra közti kontrasztot is. McCarthy érzékenyen mutatja be Bill küzdelmeit és változásait, ahogy megpróbál beilleszkedni Marseille-be. A képi világ is tükrözi ezt a különbséget: az oklahomai jelenetek szürkék és kopárak, míg a marseille-i jelenetek színesek és élettel teltek. Emellett a zene is segít átadni a hangulatot: Bill kedvenc country dalai mellett hallhatunk francia rapet és popot is hallhatunk.
Két műfaj ötvözése – kicsit túl vontatott kivitelezésben
A Stillwater alapvetően egy izgalmas (vagy annak szánt) krimi és egy érzelmes dráma keveredése, de hibás kivitelezéssel. Az elején a krimi dominál, ahogy Bill megpróbálja felkutatni a lánya ügyében az igazi gyilkost, a második felében pedig a dráma kerül előtérbe, ahogy Bill új életet kezd Marseille-ben és közelebb kerül Virginie-hez és Mayához.
Ahogy már említettük: a történet részben valós eseményeken alapul, a Stillwater azonban nem egy dokumentumfilm, hanem egy fikció, amely saját szemszögből mutatja be az eseményeket. Ez még rendben is lenne, azonban a cselekmény legnagyobb hibája a végén üt be, amikor egy váratlan és hiteltelen fordulat borítja fel az addigi logikát és realizmust, ezzel elveszítve a néző addig felépített bizalmát és szimpátiáját.
A Stillwater további gyengesége a ritmusa, amely túl lassú és vontatott. McCarthy filmje kicsit visszaél az időnkkel: helyenként túl hosszú és lassú, néhány jelenet felesleges vagy elnagyolt – ezek nyugodtan a vágóasztalon végezhették volna.
Lenyűgöző, de nem tökéletes
A Stillwater egy lenyűgöző alkotás, amely egy apáról és egy lányáról szól, akiknek az élete egy gyilkosság miatt összetörik. Izgalmasan keveredik a krimi és a dráma műfaja, valamint bepillantást nyerhetünk az amerikai és a francia kultúra közti kontrasztba. Egyben Matt Damon egyik legjobb alakítását is láthatjuk, aki egy hősies és érzékeny apát alakít, aki mindent megtesz a lányáért.
A film azonban nem tökéletes: túl hosszú és lassú, néhány jelenet felesleges vagy elnagyolt, és a végén egy hihetetlen fordulat tönkreteszi az addigi felépítést. A megfelelő hangulatban megható és gondolatébresztő élménnyel fogunk gazdagodni, érdemes tehát a Stillwatert megnézni, de a Spotlight-hoz hasonlóan korszakalkotó alkotást nem várhatunk tőle.
-BadSector-
Stillwater
Rendezés - 6.8
Színészek - 8.2
Történet - 7.4
Látvány/zene/hangok - 7.2
Hangulat - 8.2
7.6
JÓ
A Stillwater egy apát követ, aki Franciaországba utazik, hogy kiszabadítsa a börtönben ülő lányát, akit egy gyilkosságért ítéltek el. A krimi és a dráma műfaját ötvöző alkotás az amerikai és a francia kultúra közti különbséget is bemutatja. Matt Damon hitelesen játssza a makacs és szerető apát, de a történet túl hosszúra nyúlik és a végén elvész a realizmus. Jó film, de nem mérhető a rendező másik klasszikusához, a Spotlight-hoz.