TESZT – Több mint másfél évnyi korai hozzáféréses időszak után „egynullásított” a Darkest Dungeon 2, ami az első részhez hasonlóan roguelike élményt kínál, és ebből is a lassabb tempójú, megfontolt irányvonalat követi, kissé eltérve az előző rész „központba visszatérős” stílusától, és olyan köröket kell lefutni, mint mondjuk a Returnalban, igaz, a Unity engine-en futó Red Hook Studios-játék nem abban a ligában van.

A Darkest Dungeon 2 egy roguelike utazás az elkárhozottaknak. Alakíts egy csapatot, szereld fel a kocsidat, és indulj el a pusztuló tájakon keresztül, hogy az utolsó utáni utolsó pillanatban megakadályozd az apokalipszist. A legnagyobb veszélyek azonban belülről fenyegetnek…

Váltás

Az első Darkest Dungeon végigjátszása nem olyasmi, amit együltében elintézhető. Ezt a második rész esetében viszont meg lehet valósítani, ugyanis 2-3 óra alatt egy ciklust, vagy inkább egy játékmenetbeli hurkot teljesíteni lehet, de a későbbi fejezetek tartalmasabbak lesznek. Ez a megközelítés rugalmasabbá teszi az élményt, és kísérletezésre ad teret a karakterekkel és tárgyakkal. Így a moddolhatóság is ügyesebben megoldható lehet, mert például a nemrég a PlayStation Plus Essentialban megfordult Slay The Spire (ami szintén roguelike, de kártyákkal) hasonlóan gyorsan elintézhető, de játszatja magát és egy raheldi mod van hozzá. Ez a játszhatóság itt is jelen van. A játékot a fejlesztésekre szánt gyertyák alkalmazásával kezdjük, kiválasztjuk a négy használandó karaktert és az ő játékstílusukat (Pathként, útként nevezik ezt), egy próbacsata jön, és indul is a kiválasztott fejezet. Minden a mi döntéseinktől függ, így eltérő lehet az eredmény, ha kocsik erre vagy arra megy, és a karakterek közötti kapcsolatra is mindez befolyással lesz (ráadásul ez még a harcok közepette is módosulhat).

A stressz is kihangsúlyozandó, mivel ez belerondíthat az addig jó körbe a legvégén, amikor vagy összeomlik a karakter, vagy kényszerből használja a képességeit, ami ártalmas is lehet a többiekre. Ki kell egyensúlyozni mindent, különben eldől egy dominó, és az szépen borít mindent, minek következtében elrontjuk az egészet. Igen, itt a kapcsolatokra is figyelni kell, és ez is definiálja a Darkest Dungeon 2 egyik hátulütőjét: mondhatni nehéz alkotásról van szó, pláne olyasvalakinek, aki mondjuk életében nem játszott ilyesmivel. Egyszerre a nyakába zúdulhat sok infó az elején, és abból próbáljon meg kikecmeregni. Ezen túljutva viszont változatossá tud válni a játékmenet, ami pozitív irányba is elkanyarodhat, mert nem kizárólag negatív láncreakciót lehet kivitelezni a játékban. A történethez viszont sokszor kell játszani, mert a sztorit rövidebb jelenetekben kapjuk, a fejezetek végén a bossok is bővítenek, és a szent helyeken megismerhetjük karaktereink múltját. Tehát lassan áll össze a narratíva, ami a gyűjtői ösztönre épít így.

Sötétség

A Darkest Dungeon 2 meglepően sötét lett, igaz, a játék neve miatt ez valamelyest el is várható a Red Hook Studiostól. A csapat bár alaposan változtatott, mégis úgy tette, hogy ne okozzon jelentős csalódást, mert a stílus megmaradt (a játékstílus nem teljesen), így akinek tetszett az első rész, biztosan nagyra fogja értékelni a másodikat is. Azért az előretervezés nem biztos, hogy minden esetben a fejünkben lesz. Mekkora sebzést tudunk összehozni? Mekkora támadást tudunk benyelni? Ehhez járul hozzá az, hogy emiatt gyakran kilépünk, és kezdhetjük újra a kört, mert néha nem fog minden úgy alakulni, ahogy elvárjuk, és a halálozás így bizony gyakori lesz még akkor is, amikor már esetleg bele tudtunk tanulni mindenbe.

Azért a vizualitásban feltűnhet, hogy a folytatás mintha jobban kitöltené a rendelkezésére álló teret, de nem viszi túlzásba sem, és nem tesz mindent mindenhova. Jól kivitelezett a karakterdizájn, ami az ellenfelekre is ugyanúgy vonatkozik, ámbátor az audio esetében semmi emlékezetes nincsen, így talán ez lehet az egyik gyenge pont az élményben, ami azért ennek ellenére is többnyire pozitívnak hat. Azért még azt is meg kell tanulni, hogy ki, mi, miben rendelkezik ellenállással bizonyos támadások ellen, de ez is része annak, hogy egyszerre sok információ elsajátítása szükségeltetik a megfelelő élményhez.

Haláli

A Darkest Dungeon 2 kap egy jóindulatú nyolcast, ugyanis hozza a formát, miközben formabontó, ha szigorúan az első résszel van összevetve. A játék stílusos, kötetlenebb, és valamelyest képes visszavonzani a játékost a képernyő elé, mert fel tudja kelteni a történettel kapcsolatban a figyelmet. Azt pedig egyszerre nem kapja meg senki sem. A jó környezet és vizuális stílus is jó, de nemes egyszerűséggel nem könnyű feladat, és ki kell jelenteni: lényegében a mélyvízbe dob az első adandó alkalommal. Türelmesnek kell lenni és kitartónak, különben egy nagyon jó élménytől esünk el. Talán a folytatás idővel dokkal nagyobb sikerre lel, ugyanis felépítésében is nyitva hagyja a lehetőséget a kiadós terjeszkedésre. Ügyes elgondolás, és maga a játék is kellemes eredményt ér el.

-V-

Kiadó: Red Hook Studios

Fejlesztő: Red Hook Studios

Stílus: roguelike

Megjelenés: 2023. május 8.