Gabrielle Zevin Tomorrow, and Tomorrow, and Tomorrow című könyve kapcsán írt a Microsoft korábbi vezetője egy blogposztot, aminek a címe is sokat mond: „Ez a játékokról szóló könyv személyesnek érződött számomra”… a könyv tudomásunk szerint még nem kapott magyar fordítást.
Először idézzük, amit Bill Gates ír, majd utána elmagyarázzuk a kérdéses részeket: „Soha nem gondoltam volna, hogy egy játékról szóló könyvhöz kötődni fogok, de imádtam a Tomorrow, and Tomorrow, and Tomorrow-t. Videojátékos vagyok? Sokáig azt mondtam volna, hogy nem, mert nem töltök több száz órát azzal, hogy elmélyedjek egy játékban, se amikor fiatalabb voltam, imádtam az arcade játékokat, és nagyon jó lettem a Tetrisben. Az utóbbi években pedig rengeteget játszom online bridge-dzsel és olyan játékokkal, mint a Spelling Bee és egy csomó Wordle-változat. A játékos definíciója egyre szélesebb és befogadóbb, és talán már engem is annak lehet nevezni. Bár a könyvben rengeteg videojátékot említenek (az Oregon Trail visszatérő téma), inkább a partnerségről és az együttműködésről szóló történetként írnám le.
Egy korai fejezet, amely leírja, hogyan dolgozott Sam és Sadie napfelkeltéig egy koszos lakásban a massachusettsi Cambridge-ben, ugyanúgy szólhatott volna arról is, hogy Paul [Allen] és én kitaláltuk a Microsoft ötletét. Samhez és Sadie-hez hasonlóan mi is évekig minden nap együtt dolgoztunk. Paul elképzelései és hozzájárulása a vállalat sikeréhez elengedhetetlenül fontos volt, majd úgy döntött, hogy továbblép. Nagyszerű kapcsolatunk volt, de nem volt mentes a sikerrel járó komplexitásoktól. Tudom, mire gondol Sadie: Paul és én nagyon szerencsések voltunk az időzítés szempontjából a Microsofttal. Akkor szálltunk be, amikor a chipek még csak kezdtek erőteljessé válni, de még azelőtt, hogy mások már megalapozott vállalatokat hoztak volna létre. Ha Paul és én voltunk Sam és Sadie, akkor Steve Ballmer volt a mi Marxunk.
Steve [Ballmer] nem írt kódot, de a Microsoft sikere nagyban függött tőle. Mint Marx, Steve gondoskodott arról, hogy a megfelelő embereket vegyük fel, és rendelkezzünk a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy a cég beinduljon. Az összehasonlítás nem tökéletes. Mindig is nagyra értékeltük Steve értékét, de a könyvben Sam neheztel Marxra, és lekicsinyli a hozzájárulását. (És persze Steve lett a Microsoft vezérigazgatója, egy olyan pozíció, amelyet Marx az Unfair Gamesnél soha nem ért el.) De Zevin megérti, hogy az álmodozók önmagukban nem tudják a nagy ötleteket valósággá tenni; szükség van a tettekre is,” írta Gates.
A Tetris szerkesztőségünk egyik tagjának a kedvence, így meg tudjuk érteni, ha Gates is odavan Alexey Pajitnov művétől. A Microsoft anno egy olyan pontszámot állított fel az Aknakeresőnek (miután Gates rácuppant a játékra), amit ő nem tudott megdönteni, és ezt egy ex-Microsoft alkalmazott mondja. Sam és Sadie a Super Mario Bros. kapcsán köt barátságot, majd együtt kezd játékfejlesztésbe. Megszületik egy sikeres játék tőlük, az Ichigo, de a kapcsolatukban problémát okoz, és mindketten saját utukat kezdik járni. Ezért Gates szerint egy kreatv partneri kapcsolat egyszerre lehet remek és komplikált.
Paul Allen Gates gyerekkori barátja volt. Neki köszönhetjük, hogy Gates felhagyott a Harvard egyetemen a tanulmányaival, így megalapozva a Microsoft létrehozását, sőt. ő rukkolt elő a Microsoft (microcomputer + software) elnevezéssel. A kezdeti sikerek után megromlott a viszonyuk, és később kibékültek, ám Allen 2018-ban elhunyt. A könyvben Marx nem egy kreatív elme, de üzletileg zseni. Ballmer 1980-ban csatlakozott 30. alkalmazottként a Microsofthoz, és Gatesszel a Harvardon ismerkedett meg. 2000-ben vezérigazgató lett, és 2014-ig tartotta ezt a posztot. Azóta különváltak útjaik.
Gates végül idézett a könyvből: „Nem kis kockázatot jelent megengedni magadnak, hogy egy másik emberrel játszhass. Ez azt jelenti, hogy hagyod magad megnyílni, kitenni magad, megbántani magad. A játékhoz bizalom és szeretet kell.” Ezért tekinti az emberi kapcsolat metafórájának a játékokat. Nem rossz gondolat.
Forrás: PCGamer
