MOZI – Alig néhány éve csupán, hogy az akció-filmek táborába, az olyan ikonikus filmek, és azok stílusában készült darabok szerepeltek, mint a Rambo, Terminátor, James Bond filmek és sorolhatnánk naplementéig. Ezeket a filmeket mind, az elmúlt kor nagynevű rendezői rakták elénk az asztalra, ámbár manapság már az ő stílusukban készült produkciók kihaló félben vannak. A 2015-ös évben már több olyan „action-moviet” kaptunk készhez (A Kém, Az U.N.C.L.E. embere), ami megváltoztatta a stílushoz való hozzáállást.

Az agyatlan lövöldözős jeleneteket csattanós, velős komikummal itatták át, hogy a néző ne érezze át teljesen, hogy a történetet már számtalanszor látta más rendező és színészek égisze alatt. Az új-kor rendezői, mint esetünkben Niima Nourizadeh (Projekt X – A buli elszabadul) ilyetén változtatások alkalmazásával igyekszik felfrissíteni a már kopott és agyonhasznált műfaj alapkoncepcióit.

Filmünkben Jessee Eisenbert és Kristen Stewart (EL SEM MEREM HINNI) alakítják azt az átlagosnak látszó párt, akik ellen a C.I.A. vérre menő hajtóvadászatot indít. Hogy miért? A film során kibontakozik, hogy a Jessee által alakított Mike Howell – aki egyébként egy irritálóan lassú felfogású úriember, olyan rigolyákkal, hogy a normális ember az eszét veszti tőle (pl: nem meri elhagyni a lakóhelyéül szolgáló Liman városát) – egy alvó ügynök, aki a folytonos drogbehatás miatt megbízhatatlanná vált a szervezet számára. Mike megszállottan igyekszik befejezetlen képregényét folytatni mikor a CIA nehézarcok felrúgják minden tervét.
Főszálunk tehát Mike likvidálására vonatkozó törekvésekről szól, azonban a háttérben folytonosan nyomon követhetjük az ügynökségben zajló presztízsharcot is, ami nem kevésbé szórakoztató, mint az alapmotívum.

Cseppenként adagolva

Lassacskán a drogmámorban úszó Mike-ot elöntik az emlékek (indokolatlanul gyors bevágások során), és feldereng benne múltja, kiképzése. Niima nagyon lassú ritmusban fejleszti fel a történetet, így a film jó feléig még csak nem is érti a néző, hogy milyen célt szolgálhat a véres CIA akció. A történet (turbó-csiga) sebességét az akciójelenetek pőrgősségével, elvetemült ritmusával igyekszik a rendező kompenzálni, méghozzá hatalmas sikerrel. Akik a film mellett döntenek a játékidő alatt egy percet sem fognak tudni unatkozni, mivel a vásznon minden percben történik valami, amikor pedig éppen lélegzetvételnyi szünetet tart, akkor a poén kapja a főszerepet.

A sorra beütő támadások miatt, és szerelme állandó védelemigénye folytán Mike a beszari, drogos képregény-rajzolóból (egy igen látványos átalakulás során) keményöklű faszagyerekké válik aki a végsőkig képes elmenni, hogy védelmezze párját. Ezen a szálon Jessee igazán nagyot alakít, minden mozdulata komikummal játszik, minden arcrezzenése tele van az általa alakított drog-kába karakter hiteles tükrével.

Szemnek-fülnek ingere!

A film látványvilágát remekül sikerült összeeszkábálnia Michael Bonvillainnak, aki a CIA központot egy racionális, fénnyel teli ám rideg helyszínnek igyekszik bemutatni, amíg ez előzővel szembe állítva, a virginiai Limant egy szürke, depressziós színekben „pompázó” porfészeknek. Mindez remekül átjön a filmet nézve, tapintható az elütés a két hely között.
A filmbeli komikumot megerősíti csupán a zeneszerző munkássága. Előfordul, hogy véres akciójelenet közben is, egy-egy örökzöld lágyan búgó dallamot hallhatunk, ellentétet állítva a hangelemek és a látottak között. Ez egy remek fogás arra, hogy a nézőt magával ránthassa a film, a Mike Howell elméjét is jellemző irracionális, kiforgatott világba.

00X

A film (bár ez engem is meglep) nagyon korrektre sikeredett a saját műfaját tekintve. Nem emlegethetjük kiemelkedő alkotásként, azonban oda került ahova szánták, az akció-vígjátékok sorába, és ott bizony nagyon is megállja a helyét. Az akció jelenetek pörgősek és mutatósak a filmben, a poénok velősek és hírtelen a semmiből csapnak le a nézőre, így egy-egy röhögőgőrcs veszélyének minden pillanatban ki vagyunk téve.

A színészek Jessee Eisenbert vezényletével nagyon hitelesen alakítanak. Ezúttal (akkor is kimondom BELLA-veszély!) Kristen Stewart (nem írhatom le…) is pazarul alakítja a mindennek áldozatul eső, szerencsétlenség kupacot, akit még a saját árnyéka is képes veszélyeztetni. Az ő kettősük már önmagában egy hatalmas paródia, de a Beszervezve című filmben hatalmas poénok születnek közvetítésükben.

-Kese-