FILMKRITIKA – A nemrég Netflixre felkerült 2015-ös Kanyar egy olyan pszichológiai thriller, amely egy eljegyzett nő küzdelmét mutatja be egy fenyegető idegennel. A készítők próbáltak valamilyen mélyebb értelmezést beleerőszakolni ebbe az eléggé egyszerű thrillerbe, Mallory karakterén keresztül, akiben a bizalom és a gyanakvás, az ösztön és az értelem közötti örök harcot láthatjuk és a negatív hősnél az emberi psziché sötét bugyraiba megpróbál a Kanyar elkalauzolni. Ugyanakkor végsősoron a film ezen része nem nagyon sikerült és a Kanyar jobban működik szokványos túlélőhorrorként és thrillerként.

A Drágán add az életed! halhatatlan energiája abból ered, hogy villámgyorsan siklik egy kisebb léptékű párkapcsolati problémától egy hiperbolikus apokaliptikus fantáziába. John McClane házassága a felesége karrierjének sikerével van válságban. Ehelyett, hogy ezzel foglalkozna, a film egy valószínűtlen terrortámadásba torkollik, ahol a feleség főnökét brutálisan meggyilkolják, és John maga válik egy lenyűgöző akcióhőssé, aki megmenti feleségét és győzedelmeskedik az amerikai életmódját felforgató, öltönyös külföldiek felett. A film gyilkosan vidám hangsúlya abból fakad, hogy azután törekszik, hogy elkerülje a saját történetét; az akciójelenetek lázas meggyőződéssel bírnak, mert megpróbálnak elterelni a figyelmet a szürke, fájdalmas családi drámáról.

John McClane helyett Mallory Rutledge

Az 2015-ös Kanyar című izgalmas thriller egy hasonló történeti dinamikát követ. Mallory Rutledge (Julianna Hough) vőlegénye, Brad teherautójával tart San Franciscóból Denverbe, ahol az esküvőjüket tervezik megtartani. Bár a készülődés örömteli eseménynek ígérkezett, több probléma is felmerül. Brad az utolsó pillanatban törölte az olaszországi nászútjukat, mert hirtelen válság alakult ki a munkahelyén. Mallory szeretett húga, Ella (Penelope Mitchell) szerint az egész esküvő egy rossz ötlet. Mallory útközben többször is a panorámás útvonalakat választja Denver felé, mintha szándékosan késlekedné az odaérkezést. Mindez még nem lenne elég, de a teherautóban talált szórólapok alapján úgy tűnik, Brad látogatást tett néhány striptease klubban és/vagy escort szolgáltatásnál. Mallory nem lepődik meg azon, amit talált; inkább csak undorodik tőle.

A film kezdetben Mallory és Brad kapcsolatának boncolgatására koncentrál, és arra a felismerésre, hogy Mallory hatalmas hibát vétett. Azonban ahelyett, hogy tovább ezen a vonalon haladna, Iain Softley, a rendező, váratlan „kanyart” vesz a történetben. Éppen, amikor Mallory a kompromittáló szórólapokra bukkan, az autója lerobban. Egy feltűnően erős testalkatú és jóképű túrázó, Christian (Teddy Sears) siet a segítségére. Bizonyos hezitálás után Mallory úgy dönt, beszáll hozzá az autóba. Úgy érzi, rosszul esne, ha ott hagyná a férfi segítség nélkül, ezért először az autópályáig, majd a moteljáig szállítja.

A szürke egyetlen árnyalata

Természetesen Christian nem az a jószívű ember, mint amilyennek kezdetben mutatkozik. Malloryt késsel fenyegeti, és arra céloz, hogy megerőszakolná a motelban. Amikor Mallory észreveszi, hogy Christian nem hordja a biztonsági övét, egy ütközés reményében az autójával nekimennek egy másik tereptárgynak, abban bízva, hogy a férfi a baleset következtében életét veszti. Meglepő (és kissé valószínűtlen) módon Christian sérülés nélkül kirepül az autóból, míg Mallory lába az ülés alatt beszorul. Napokig mozgásképtelenül az autóban marad, kétségbeesetten keresve élelmet és vizet. Christian időről időre visszatér, hogy gúnyt űzzön belőle és várja, hogy meghaljon.

Christian kétségtelenül Brad gonosz alteregójaként jelenik meg. Kezdeti jóindulatú viselkedése drasztikusan változik, amikor kijelenti Mallorynak, hogy nem hiszi, képes lenne „mélyen a szájában fogadni az ő óriási szerszámát”. Ez a durva és sértő megjegyzés valahol utalás azokra a szexuális tartalmú szórólapokra, melyeket Brad hagyott hátra eljegyzettjének.

Christian ráadásul megszállottan beszél az emberek szabad akaratáról és azoknak az elkerülhetetlen következményekkel járó döntéseiről. Meggyőződése szerint Mallory megérdemli, amiben most részesül, hiszen ő döntött úgy, hogy megáll és elviszi őt. „Az emberek az életüket döntések sorozataként élik, és sokan hiszik, hogy ezeknek nincsenek következményei. Én itt vagyok, hogy megmutassam, vannak”, mondja sötéten. Ugyanakkor hablatyol arról, hogy a sors által lettek összehozva, és az a váratlan esemény, hogy az autója elromlott, valami nagyobb jelentéssel bír. Ezek a gondolatok azokra a romantikus elképzelésekre utalnak, melyeket a valódi szerelmes kapcsolatokról és házasságról várunk el egy hollywoodi produkcióból. Olyan elképzelések ezek, ahol a szerelmesek egymásnak vannak teremtve, mégis a szerelem a legőszintébb választást jelenti. Christian cinikusan utal arra, hogy Malloryt saját döntései, vagy akár a sorsa hozta ebbe a borzalmas helyzetbe, ahol patkányokat enni és a saját vizeletét inni kényszerül, ugyanúgy, ahogy saját döntése vagy sorsa Brad mellett rekedt egy egész életre.

Annyira mégsem éles ez a kanyar…

A továbbiakat nem spoilerezzük el, de a záró aktus rendkívül sablonos és klisés leszámolás, amilyet már sokszor láthattunk hasonló thriller és horrorfilmekben. Míg a film hosszú középső szakasza, amely csak Malloryra és az autóra szűkül, lenyűgözően korlátozott, és a vége ugyan valamennyire „felszabadító”, ugyanakkor a sablonos lezárás igazi problémája, hogy a felszabadulást sosem viszik vissza az eredeti problémához, amely Mallory közelgő házassága – ha már egyszer az elején felmerült ez. Az autóban rekedt Mallory egy jegyzetet ír, melyben azt írja, hogy szereti Ellát. Bradet nem említi. Vajon ez azt jelenti, hogy Mallory majd lefújja az esküvőt és szakít vele? Ezt speciel sohasem tudjuk meg.

Nem egészen világos, hogyan tudott volna a Kanyar hitelesen visszatérni az esküvő témájához. Nagyobb filmek, mint a Drágán add az életed!, képesek ötvözni a családi drámát az izgalmi szállal. A Kanyar, melynek története egy beszorult nő körül forog, sokkal szűkebb teret biztosít. Mallory harca a veszélyes idegennel az ösztönös túlélésről szól, nem pedig mélyebb haragról vagy sérelmekről. Ez nem teszi a filmet rosszá, de a Kanyar sokkal erősebb lehetett volna, ha merészebb irányokba is elindul.

-BadSector-