MOZI – Emlékszik még valaki az 1983-ban Harold Ramis gondozásában megjelent Családi Vakáció című filmre? Emlékeztek az ütős poénokra abban a road movie-ban amiben Griswoldék átszelték az amerikai kontinens java részét azért, hogy eljussanak az ország legnépszerűbb vidámparkjába Walley-Worldbe? Rémlenek még a kalandok és a „katasztrófák” amik menet közben érték a családot? Ha igen király (és egyben jó korba) vagy, ha pedig nem akkor se félj, a filmet újraforgatták!

Na jó nem teljesen ez a helyzet. A Vakáció egy …. (ezt majd később)-re sikerült Remake amit több helyen is Reboot-nak emlegettek, 1980-as évek epikus vígjátékának az újragondolása, egy gondos anyacsavar köré tekerve ami egyszerűen tagad meg mindent amit egy rebootnak kellett volna csinálnia. (HOGY MI?) Na szóval a lényeg, hogy… Essünk neki!

Remake

Mit is csinálnak a filmesek akkor amikor remake-t gyártanak? Újraindítanak? A céljuk ilyenkor mindig az, hogy egy régi, már a feledés mocsarának legmélyén heverésző cím, újra dicsfényében ragyogjon azzal, hogy a történetet némiképpen átgondolva, kicsinosítva a kurrens technikákkal és színészi tehetségekkel. Egy újraindító filmben jelen vannak mindazok a karakterek, a főbb események és esetenként a szállóigévé fejlődött epic-mondatok amik az elődben. Tehát egy újragondolt történetet kell hogy kapjunk egy remake kapcsán. A főétel ugyanaz, csak más a köret.

Kérdés már csak az, hogy ezen definíció keretein belül, meg fér e a Vakáció című film. NEM!!! Ez nem egy remake bármennyire is hangoztatták a jómadarak, hülyének nézve mindenkit, mert jórészt minden alapelvnek hátat fordít, (sőt lábbal tiporja) amit gondosan kicsit feljebb sikeresen összeszedtem. Bár az új technikák megvannak a filmben, a régi karakterekből is láthatunk párat (persze 30 évvel ráncosabban), a szállóigék viszont még messziről sem köszönnek (bár nem ezen fogok fennakadni). De akkor mi a franc a Vakáció? Egy folytatás!… Pontosabban, még az sem…

Folytatások mauzóleuma

Vegyük szépen sorra mitől lenne folytatás a Vakáció… Egy folytatáshoz fognunk kell az eredeti alapkoncepciót, és hozzácsatolnunk egy újat ami bár érzékelhetően csatlakozik helyenként az elődhöz, viszont mindig csak rövid időre, amolyan jelzőbója célzattal. A régi karaktereket tovább kell építenünk, fejlesztenünk, új karaktereket kell behoznunk és felépítenünk. Röviden ennyi kellene egy jó folytatáshoz, és ez az amit Jonathan M. Goldstein és John Francis Daley, a Vakáció rendezői nagyon-nagyon magasról le…

Komolyan mondom, ingerültségemben azt sem tudom hova kapjak. Én türelmesen végigültem a filmet remélve, hogy történik valami ami megváltoztatja a bennem duzzadó haragos „kisén” véleményét a dolgokról de nem tette. A filmben nincsenek fejlesztve a régi karakterek, nem csatlakozik időközönként a régi szál eseményeihez (ERRE MÉG SZALADUNK EGY NAGYOT!), és ugyan hoz be új karaktereket a film de azokat olyan üresnek és céltalannak hagyja, hogy az ember nem tudja, hogy kivel és mégis hogyan kellene azonosulnia!

Déja-vu

Történetünk szerint apja biztatására, az előző részben (…) megismert Rusty megunva a hétköznapi gondokat, nyaralásra indul családjával. Hova is mehetnének máshova, mint Wally Worldbe a méltán népszerű vidámparkba. Ám az oda vezető út hosszú és göröngyös. Nem is kicsit! Ahogy a film sem ezek tükrében. Még ha csak a story-line pont létezne egy jó remake alapszabájai között akkor a Vakáció még be is férhetne. Viszont a fent megemlített mód helyett, ez a film a legelső pillanatokban csatlakozik az előd alapkoncepciójához, és nagyjából a vége előtt tíz perccel lecsatlakozik róla, hogy saját úton haladjon tovább.

Adott egy család akik nyaralni mennek, adottak a baljós szituációk, az életveszély, balesetek halmaza, idegen rosszarcú fickók és csajok na meg a vidámpark és a töménytelen (feltűnően lazára sikerült) poén. Természetesen a végére kapunk egy szép kis happy-endet és ugyanazt a tanulságot, mint amit 1983-ban már egyszer megkaptunk… (?)…

Aspyrint!

Félretéve a filmet besorolhatatlanná tevő tényeket nézzük meg, hogy ezúttal kikkel tálalják számunkra (újra) a történetet. Főszerepben ezúttal Ed Helms ragyog aki időnként olyan mintha a Másnaposok 3 után még mindig nem jött volna rendbe teljesen, és nem is igen tudná, hogy milyen filmben játszik. Mellette feltűnik még Christina Applegate aki ugyan már tudja hogy minek a forgatásán van, de valahogy az Alvin és a Mókusok nívóját szeretné csupán hozni. Van nekünk még egy kiöregedett Chavy Chase-ünk, aki van, de minek arra a röpke időre, és kapunk egy jól fésült Thort is. A színészi játékok időnként röhejesen elkerülik még a komédiáknak felállított mércét is, de java részt a helyükön vannak. A kiszabott (túl) egyszerű karaktereket kisujjból hozzák a srácok, még a ginazott Ed is.

Törlést!

Hőseink kalandjai ismételten viccesek, így a film megér egy misét minden vígjáték rajongó számára. (Aki nem látta a Családi Vakációt!) A hangulat elég visszafogott, igazából csak az elcsattanó poénok azok, amik ki képesek színesíteni az egysíkú (önmagát ismétlő) alkotást. A zenei felhozatalunk pazar, a látványvilág szép, már ha ez ebben a műfajban mérvadó, de a képi megoldások és a hanganyag nem fog vigasztalni minket (a gondosan összeírt remake és folytatás definíciók után Engem aztán végképp nem) ezen besorolhatatlan „remekmű” felvállalhatatlan kivitelezése után…

-Kese-