SOROZATKRITIKA – A Continental: John Wick világából, az Amazon Prime előzményfilmje a filmsorozathoz, egy telitalálat ötletnek hangott, amely Keanu Reeves ikonikus bérgyilkosának tágabb univerzumába ássa bele magát, bár büszkén támaszkodik a filmek előszeretettel brutális, kegyetlen és véres akció és egy csomó fegyverre.

A háromrészes minisorozat Wick legfőbb szövetségesének, Winston Scottnak, a filmekben Ian McShane által alakított, rendkívül finom modorú, udvarias, de azért karakán bérgyilkosoknak fenntartott luxusszálloda igazgatójának 1970-es évekbeli eredettörténete. A Continental egyben a legérdekesebb Wick-mitológiának is otthont ad, bár a sorozat kiábrándító módon úgy dönt, hogy nem sokat foglalkozik vele.

Ehelyett ez a fura előzménytörténet rendkívül lassan és – gyakran sajnos elég unalmasan – építi fel saját magát, mire végre elárulja, hogy mi is akart ez lenni, és túlzsúfolt mellékszereplőkkel, mellékszálakkal és a műfajok keveredésével a heist-filmtől a rendőrdrámáig, mielőtt egy harmadik és egyben utolsó epizódban végre eltalálja az igazi John Wick-hangulatot (persze továbbra is a Keanu Reeves-féle John Wick nélkül), köszönhetően a rendkívül brutális, kemény és stílusosan erőszakos, játékfilmhosszú finálénak.

Érdemes addig kitartani? Attól függ, mennyire vagy Wick-rajongó.

Winston és Charon fiatalon

A Reeves-filmekben Winston – a legjobb barátjával, Charonnal (akit a néhai Lance Reddick alakított) együtt – egy szállodasorozat előkelő New York-i központját vezeti, amely egy nemzetközi bérgyilkosok árnyékcéhéhez, a Magas Táblához kapcsolódik. Amikor azonban a „The Continental” 40 évvel korábban kezdődik, Winston (Colin Woodell) még kevésbé befolyásos és kevesebb kapcsolattal rendelkezik, londoni üzletemberként dolgozik, amikor gengszterek elrabolják és erőszakkal visszaviszik Amerikába.

A Continental tulajdonosa Cormac O’Connor (Mel Gibson), a gonosz bűnbanda főnöke, aki gyerekkorukban Winston és idősebb testvére, Frankie (Ben Robson) bűnözői mentora volt. Frankie, a vietnami veterán ellop egy értékes érmeprést – amely a High Table által fizetőeszközként használt aranydarabokat gyártja –, és Cormac-nak a főnökei nyomására vissza kell szereznie azt, „minden áron”. (A „minden árba” természetesen Cormac élete is beletartozik…) Ezért utasítja Winstont, hogy találja meg Frankie-t és hozza vissza…

…különben dühbe jön…

Ezzel egy időben Winston elkezdi összeszedni a csapatot a Continental „ellenséges felvásárlásához”. Köztük van többek között: Yen (Nhung Kate), Frankie halálos szerelme és egykori vörös khmer katona, valamint a harcművész testvérek, Lou (Jessica Allain) és Miles (Hubert Point-Du Jour).

Más filmes spinoffokkal ellentétben, mint például a Disney+ „Star Wars” sorozata vagy a Netflix „Karate Kid” folytatása, a „Cobra Kai”, a Continental nagy része túl messzire merészkedik a franchise-tól. Igaz, az említett franchise többnyire abból áll, hogy Reeves balettos akciójelenetekben gyilkol embereket, de még mindig többet érdemel egy túl sok szereplős, rossz arányokkal bíró, ugyanakkor profi hangulata ellenére is eléggé átlagos előzmény krimisorozatnál. Winston és Charon karaktereit leszámítva nyugodtan lehetne bármilyen más franchise-hoz is kötni: például akár a Hitman-játékok előzménye is lehetne, ha kivennénk a filmhez kapcsolódó jeleneteket, például amikor Winston New York városának „Wick” törzsvendégek által lakott szegleteibe megy, vagy amikor kapcsolatot létesít Charonnal (Ayomide Adegun), Cormac fiatal jobbkezével.

Hullámzó színészi teljesítmény

A színészek alakítása is eléggé változó. Míg Adegun ugyanazt az érzelmi összetettséget ragadja meg, amit Reddick mesésen hozott a szerepbe; Gibson alakítása eleinte unalmas, mielőtt a bibliai őrült Cormac szerepében operettszerűen gonosz lesz; a fiatal Winstont alakító Woodell azonban messze elmarad az idős Winstont megformáló McShane kifinomultan is veszélyes és fenyegető eleganciájától.

A filmekkel ellentétben A Continental: John Wick világából nem rendelkezik színes és különleges gyilkosokkal, kivéve a néma, fura testvérpárt, Jancsit (Mark Musashi) és Juliskát (Marina Mazepa). Katie McGrath álarcos Bírája, a High Table végrehajtója a sorozat legmenőbbnek tűnő személyisége, de a sorozat nem használják eleget karakterét, és el is szalaszt egy alkalmat, hogy izgalmas részleteket fedjen fel Wick rejtélyes ellenségeiről a filmekből.

Kétszer mellélő, harmadszorra betalál – de ez így mégis kevés

Más szempontból viszont a Continental alaposan felhasználja a John Wick-témákat, a bosszú témáktól kezdve az akciódús jelenetekig. Néhány gyenge pontot, mint például a film elején zajló autós üldözés, ellensúlyoz egy dinamikus telefonfülke-verekedés, valamint az Albert Hughes által rendezett utolsó epizód, amely tele van durva verekedésekkel és véres mészárlással.

Ha a rengeteg üresjáratot leszámítjuk, akkor, mint egy brutális verekedésekkel és golyózáportoktól hemzsegő retro akciókrimi, a sorozat telitalálat. És ha szereted a 70-es évek slágereit, iszonyatos nosztalgiabomba lesz a Continental. Azonban, mint a John Wick kánon elengedhetetlen kiegészítője, a Continental inkább egy félresikerült alkotás és alapos mellétrafálás.

-BadSector-