SOROZATKRITIKA – A koreai drámák, akciófilmek és sorozatok továbbra is gyakran tűnnek fel a Netflix kínálatában, és bár minőségük időnként hullámzik, azért akadnak közöttük igencsak korrekt és érdekes darabok. Ezek a művek friss színfoltot hoznak az amerikai és európai sorozatok által dominált, sokszor a woke kultúra és klisék terhét cipelő piacon, főként látványosságukkal és egyedi akciójeleneteikkel, amelyek helyenként a John Wick-filmekre vagy Quentin Tarantino alkotásaira hajaznak. Ezt a frissességet és vizuális látványosságot hozza el nekünk a Studio Dragon legújabb Netflixes kalandja, a „Banditák Balladája” is, habár a sorozat jellegzetesen ázsiai, könnyeket csaló melodrámája időnként árnyékot vet az összképre.

A Banditák balladája a kelet-ázsiai történelem egy rendkívül viharos időszakába, az 1920-as évek elejére kalauzolja el a nézőket, amikor a koreai nép a japán hódítókkal küzdött (ez a birodalom sok szempontból a korabeli elnyomó Szovjetuniót vagy a jelenkori Putyin vezette Oroszországot idézi). A cselekmény fő helyszíne a zord határvidék, Gandó, amely e politikai hátterű, vadnyugati (vagy inkább ‘vadkeleti’) hangulatú, akciódús és időnként rendkívül kegyetlen dráma színtere. A sorozat, mely viszonylag összetett karakterekkel, lenyűgöző, bár rideg képi világgal, lélegzetelállítóan látványos, igazi kalandfilmre hajazó akciójelenetekkel és sok egyébbel büszkélkedik, lassan veszi fel a tempót, de a kilenc rész végére izgalmas és megtekintésre méltó alkotássá formálódik.

Egy bűntudattal terhelt főhős útja a koreai Robin Hooddá válás felé

A Hwang Jun-hyeok rendezésében és Han Jeong-hoon írásában készült Banditák balladájában a történet középpontjában Lee Yoon (Kim Nam-gil) áll, aki Lee Kwang-il őrnagy (Lee Hyun-wook) egykori rabszolgája. Yoon Gando felé veszi az irányt, hogy enyhítse a bűntudatát, melyet azok a szörnyűségek okoznak, melyeket saját népe ellen elkövetett. Útja során találkozik egy egyszerre laza és cinikus női bérgyilkossal, Eon Nyeonnal (Lee Ho-jung), aki eleinte célkeresztben tartja, de aztán belemegy abba, hogy a kiválasztott gyilkost elengedje helyette.

Mint kiderül, Choi Chung-soo (Yoo Jae-myung), a rejtett falu vezetője nem akarja megölni Yoont. Miután Yoon egy elképesztő, John Wickre hajazó akciójelenetben megment egy elrabolt kislányt a falut ostromló banditák karmai közül, Chung-soo befogadja a bűntudattól gyötört egykori katonát. Ettől kezdve veszi kezdetét a Banditák Balladája története, amikor Yoon és Chung-soo egy saját banditacsapatot alakítanak, egyfajta koreai Robin Hood módjára, és együtt a japán katonák és mandzsu vad törzsek („gonosz” banditák) után erednek, hogy megvédjék népüket.

Hőseink élete azonban egy váratlan fordulattal bonyolódik, amikor egy vonatrablás és merénylet lehetősége felmerül. Ismerős arcok, mint például a viszonzatlan szerelem, Nam Hee-shin (Seohyun) felbukkannak Yoon múltjából, útjaik többször is keresztezik egymást, és arra kényszerítik Yoont, hogy fontos, életet megváltoztató döntéseket hozzon, melyek végigkísérik az időt.

Minden szereplő a túlélésért küzd

A korszakot még nem ismerők számára is világossá válik, hogyan oszlanak meg az osztályok és etnikai csoportok. Ennél is fontosabb, hogy a Banditák balladája világa kiszámíthatatlan és veszélyekkel teli. Bármikor bárki meghalhat, legyen az a japán katonák, a kóborló banditák vagy Csoszun saját népe által. Ez a gyilkos és izgalmas atmoszféra minden epizódon végigvonul. Minden főszereplő sorsát valamelyest a japán gyarmatosítás hatásai formálják, és a túlélés érdekében megtett lépéseik. Egyetlen pillantás Nam-gil szemébe elárulja Lee Yoon bűntudatát, gyötrelmeit és fájdalmát a tettei miatt. Azonban, amikor eljön az idő az ellenségekkel való leszámolásra, a „Kaszás” becenevű hősünk igazi koreai „John Wick-módra” kapcsol. Hyun-wook Kwang-il, Yoon ellenpólusa, érzelmileg ingatag és hiányzik belőle az empátia. Bár ő is koreai származású, a japán hadsereg tisztjeként kétségbeesetten próbálja bizonyítani hűségét a japán ügy iránt, olyan tetteket hajt végre, amiktől még az edzett néző is elsápad.

Míg Nam-gil a sorozat egyértelmű sztárja és erőssége, Lee Ho-jung Eon Nyeonja egy szexi, dinamikus és szórakoztató női bérgyilkos karakter. Ho-jung minden jelenetében lopódzva és könnyedén uralja a képernyőt. A karakter magabiztos és gyakorlottan intézi el az ellenségeket, de a nyugalom ritka pillanataiban is ott van a fájdalom és egyfajta megfáradt cinizmus. Eon Nyeont kislányként hatalmas trauma érte, amikor és ahogyan elveszítette szüleit, és egy nagyon kegyetlen és nehéz úton tanulta meg, hogy senkiben sem bízhat, csak a pénzben.

Ez egy igen, igen, igen kemény világ…

Gando világa és szélesebb értelemben Mandzsúria, a sorozatban ugyanolyan „karakterként” jelenik meg, mint az emberi szereplők. Ezen kemény és könyörtelen táj, melyet remény szimbólumaként ábrázoltak, a valóságban sokkal kegyetlenebb. A széles, száraz földterületek, a hirtelen jövő homokviharok és a minden sarkon leselkedő veszélyek bármikor vesztüket okozhatják hőseinknek vagy ártatlan civileknek. Ennek a kegyetlen vidéknek mégis megvan az a varázsa, hogy egy kétségbeesett embercsoport számára valami reményt ad, amikor minden más remény elszáll.

A kilenc epizódot magába foglaló Banditák balladája, miután túljutott a lassú és kezdetben kissé unalmas nyitó epizódon, jó tempót vesz fel. Az események és akciók beindulásával a sorozat valóban leköti a nézőket. Az akciójelenetek, legyenek azok egy fogadóban, a nyílt úton vagy lóháton, rendkívül jól sikerültek és látványosak. Az ügyes vágások és gyors kameramunka klasszikus westernfilmekre emlékeztető, látványos és izgalmas akciót tár elénk, amely sokszor véres és brutális, de nem túlzottan.

A Banditák balladája egy izgalmas, és időnként szívszorító sorozat, amit csak a jellegzetesen ázsiai módon kissé giccses, könnyfakasztónak szánt jelenetei húznak le egy kicsit, ugyanakkor az akciójelenetei brutálisak és hihetetlenül látványosak. A remek zenei betétekkel és többrétegű karakterekkel próbálja elvarázsolni a nézőt, akik bár időnként túlságosan érzelgősek, mégis egy érdekes és feszült történettel röpítenek vissza minket egy olyan történelmi korszakba, amely talán kevésbé ismert számunkra, de a saját történelmünk miatt mégis nagyon ismerős lehet.

-BadSector-