TESZT – A Cygames játéka az év egyik korrekt (és új!) címe januárból, bár időzónától függően van, ahol február elsején jelent meg, de mindegy is. A verekedős játékok között is felbukkanó IP az RPG-k között is megvetette a lábát, és többnyire csak pozitívumokat lehet írni róla. Van azért benne valami, ami nevetséges, de aki szeretne egy pár tucat órát belefektetni egy szerepjátékbba, ebbe jól teszi.

Nagy kaland vár rád az égen! Alakíts egy négyfős csapatot az égi vándorok változatos listájából, és csapkodj – vagy lőj vagy hexelj – a győzelem felé az alattomos ellenfelek ellen ebben az akció-RPG-ben. Vállalj küldetéseket egyedül vagy mások segítségével akár 4 játékost támogató kooperatív játékban!

Csapatban

A Grandcypher léghajót letámadja egy hatalmas sárkány (Bahamut), blokkolja a napot, lekarmolja a fedélzetet, majd egy kétségbeesettnek tekinthető manőverrel a pilóta a sárkány mellkasába vezérli a gépet. Bár ez egy jó tíz éves mobilos játék folytatása, nem muszáj azt ismerni, és az jó, hogy a Cygames terméke nem is várja el az IP ismeretét. Aztán a földre zuhanunk partnerünkkel, Lyriával, és a Primal Beastek ellen küzdünk, majd egy ítéletnapi szekta eseményeiben találjuk magunkat, mert nekik pont egy társunk kellett a fedélzetről. A karakterek személyfejlődését a Fate Episode-okon keresztül látjuk, de ezek narrált szövegek néhány mellékküldetéssel. Ezek felejtősek, pedig a karakterek maguk izgalmasnak hathatnak, ha valamennyire hajlamosak vagyunk érdeklődni irántuk. Ez lenne amúgy talán a GFR (majd a végén le lesz írva rendesen…) legnagyobb negatívuma: majdhogynem gyökérnek is lehetne a történetet nevezni. Nem vicc, ez az aspektus az, ami miatt egy eléggé magas pontszámtól elesik! Rengeteg RPG van a piacon, persze, de azért itt mintha nem nagyon erőltették meg volna magukat a fejlesztők (vagy inkább az írók).

Nem emiatt érdemes játszani, és nem is lesz annyira jelen a játékmenetben a történet, de azért a karaktereket a mobilos játékból át lehetett volna úgy hozni, hogy így kapjanak egy kicsi mélységet, mert ha ott van az alapanyag, akkor azt alkalmazni nem lett volna vétek. Inkább a harcok az érdekesek. Három bajtársunkkal mehetünk küzdeni, és húsz megnyitható csapattagból szedhetjük össze a csapatot, hogy a gyengébb és erősebb kardtámadásokkal kombókat alkossunk, és a képességeket is alkalmazhassuk. Karaktertípusonként eltérő, hogy ki miben jó és miképp érdemes használni, de az időzítés pontossága mindenkinél ugyanakkora jelentőséggel rendelkezik. Aki utálja a gombok folyamatos nyomkodását, nem javasolt Lancelot használata. A harcok remekek, folyékonyak és dinamikusak; a legnehezebb szinten pedig tényleg pontosan kell mindezt tenni. Nem fárad el az egész, és a bossfightok esetében sem lehet csak úgy eszetlenül nekiállni az egészhez, ráadásul azért jók ezek, mert a harcok bizonyos elemeinek elsajátítását így teszteli rajtunk a GFR.

Együttesen

Ha nem barátokkal játszunk (mert lehet, és ez is egy pozitívum), a mesterséges intelligencia szinte végig képes nyeregben maradni, bár a végén már idegeskedhetünk miattuk. Jól esik, hogy nem egyedül kell mindenkit a hátunkon cipelni, és mindenkinek van hozzáférése egy csíkhoz (tölteni azt), amivel egy nagyobb, területre ható támadást aktiválhat. Meg lehet figyelni a harcok közbeni megszólalásokon keresztül a karakterek személyiségét is. Minimális, alapból nem is nagyon fontos elem, de a hangulat számára ez is jelentős szereppel bír. Lehetne mondani, hogy ez az egész miben tér el a Monster Huntertől… nos, itt nem a szörnyvadászaton van a hangsúly, és a vizuális stílus is kissé eltérő. A küldetések még az alaptörténet után is nyílnak, az ismételt küldetések ritkább anyagokat biztosítanak, amivel pedig a fegyvereket és a képességfejlesztő sigileket lehet tuningolni.

Ezek jók. A skillfa nem. Talán túlzottan hosszúnak tűnik, és kevés opció van arra, hogy miképp tudjuk behangolni a karaktert arra, hogy miben is legyen erős. Ebből adódóan inkább ez valami kényszerített plusznak tűnik, ami csak obligát módon van ott. Ez lenne talán a másik nagyobb negatívuma a játéknak, mert itt is mintha elfogyott volna a Cygames alól a kraft. És mégis azon kaphatjuk magunkat, hogy a küldetések után még egyet, esetleg még egyet próbálunk legyűrni. Ez pedig azt jelenti, hogy ez nem egy gyenge játék, sőt, talán az év egyik sleeper hitje, azaz nem nagyon említett sikere lehet, és ebből adódóan az értékelés is olyasmi, ami megérdemelt számára…

Igen

Ajánlott vételre a Granblue Fantasy: Relink? Igen, ha esetleg van kivel játszani, és tetszik az RPG műfaj. A soundtrackbe egy bizonyos Uematsu Nobuo is bedolgozott, és róla elég annyit mondani, hogy Final Fantasy. Emiatt nem csoda, hogy a zene is remek. Ahogy a játék is. Ha a történet nem lenne ekkora mértékben felejtős, egy kilencest bátran kapott volna. De nem, így csak egy nyolcfelest kap. De ez egy 9-es erejű 8,5. Szóval ez jó, és a sok karakterből adódóan játékstílustól függően bármilyen kombináció kikerekedhet, és barátokkal még nagyobb muri.

-V-

Kiadó: Cygames

Fejlesztő: Cygames

Stílus: akció-RPG

Megjelenés: 2024. január 31.