SOROZATKRITIKA – Juliette Binoche és Ben Mendelsohn zseniálisan alakítják a két egykori divattervezőt: Coco Chanelt és Christian Diort az Apple TV+ lenyűgöző sorozatában. Ebben az alaposan kidolgozott második világháborús drámában a divatipar két legendája eltérő életutakon halad keresztül a náci uralom alatti Párizson át a háború utáni Európáig, miközben egy egyszerre izgalmas, érzelmileg gazdag és gondolatébresztő történetet ismerhetünk meg egyaránt róluk és erről a zavaros, véres és sötét korszakról is.

A sorozatban mellékszereplő, egy harmadik divattervező: Cristóbal Balenciaga (Nuno Lopes) egy sötét, náci megszállás sújtotta éjszakán mereng a jövőn, barátja szavait idézve, aki így festi le a helyzetet. „Minden rossznak vége szakad, nem igaz?” teszi fel a kérdést. „De most el kell gondolkodnod: amikor eljön ez a pillanat, képes leszel-e együtt élni azzal, amit tettél? Hiszem, hogy döntéseinknek komoly súlya van.”

Az Apple TV+ The New Look című sorozata a francia haute couture meghatározó pillanatait örökíti meg, bemutatva, hogy a teremtés miként hozott vissza reményt és életet a második világháború utáni világba. Azonban inkább mint mély, elgondolkodtató visszatekintés a választásaink jelentőségére, semmint történelem vagy művészet leckéjeként szolgál, két ellenfelet, Christian Diort (Ben Mendelsohn) és Coco Chanelt (Juliette Binoche) állítva szembe egymással ebben az időszakban.

A divatikonok emberi oldala

A The New Look kezdetén a fényűzés és a divat nagyjainak világa szinte rabul ejtheti a nézőt, olyan szereplőkkel, akiknek jelentősége és stílusa olyan, mint amilyen ruhákat mi csak az Andrássy úti luxusboltok kirakataiban láthatunk. Izgalmas pillanatoknak lehetünk szemtanúi, ahogy Dior találkozik barátaival, Balenciagával és Pierre Balmainnel (Thomas Poitevin), vagy Chanel megvető megjegyzésének, amely szerint Dior „nem érdemli meg a túláradó dicséretet”. Persze, e kezdeti képsorok eleinte leginkább csak amiatt lenyűgözőek, mert már jól ismerjük a divat világából ezeket a híres neveket. Mivel divatdiktárokról szól ez a sorozat, nem csoda, a The New Look minden részletében alaposan kidolgozott: egyfolytában pazar helyszíneket és korabeli ruhákat, kosztümöket tár a néző szeme elé. Fényűző báltermekkel és hangulatos műhelyekkel kápráztatnak el minket, az említett ruhák pedig a legapróbb részletekig ki vannak dolgozva. De zenei téren sem kell panaszkodnunk: minden epizód végén híres művészek dalait hallhatjuk Jack Antonoff előadásában: Florence Welch „White Cliffs of Dover” és Lana del Rey „Blue Skies” dallamai – arra sarkallva a nézőt, hogy csak a zene miatt végignézze az epizódvégi stáblistát is.

De a pompás díszleteken és remek zenei részen túlmutatva, Todd A. Kessler sorozata Cocót és Christiant nem mint divatikonokat, hanem gyakran hibázó, olykor visszataszító döntéseket hozó emberekként ábrázolja. 1943-ban találkozunk velük, amikor még egyikük sem mutat különösebb érdeklődést a háborús események iránt, és egyáltalán nem is akarnak beavatkozni, ám a sors fintora, hogy kénytelen-kelletlen mégis mindketten belekeverednek. Christian még csak egy feltörekvő tervező, aki Lucien Lelong (John Malkovich) szárnyai alatt náci ügyfelek számára készít báli ruhákat, miközben titokban pénzzel, menedékkel és morális támogatással segíti ellenálló harcos nővérét, Catherine-t (a Trónok harcából ismert Maisie Williams szívszorító alakításában láthatjuk). Coco, aki a háború kitörése előtt már kiépítette hírnevét és vagyonát, kezdetben náci ismeretségeit csak arra mozgósítja, hogy kétségbeesetten megpróbálja kiszabadítani a hadifogságba esett francia katona unokaöccsét, azonban ahogy telik az idő, egyre inkább önmaga megmentésére és saját jólétének megőrzésére törekszik.

Két külön karakter, jellem és életút – ügyesen párhuzamba állítva

Coco és Christian történeti ívei már az elejétől fogva annyira különböznek, hogy a sorozat tíz egyórás epizódja során csak ritkán találkoznak személyesen. Kessler azonban ügyesen teremt kapcsolatot a két történeti szál és a főszereplők között, a közös témák mentén a történetet ügyesen kibontó intellektuális és érzelmi mélységeket kihasználva, amelyek az pont ezekből az éles kontrasztokból táplálkoznak. Az egyik jelenetben Christian egy sötét kávézóban osztja meg gondolatait egy idegennel a koncentrációs táborokról szóló hírek kapcsán, míg a következőben Coco és dédunokahúga gondtalanul barangol egy svájci bevásárlóutcán. A két szereplő élete közötti izgalmas de ügyesen beékelt váltások éles ellentéteket mutatnak be közöttük, amelyek által Chanel személyisége és tettei helyenként különösen gyomorforgatóak.

Coco története könnyebben követhető; a The New Look ugyanis ügyesen hidalja át az ő motivációinak megértéséhez vezető utat, anélkül, hogy mentegetné cselekedeteit. Binoche karaktere egyszerre magával ragadó és vonzó, ám ugyanakkor gyakran mérhetetlenül számító, hidegvérű és cinikus. Az első részben látjuk, ahogy egy jóképű náci ügynök magával viszi Cocot „vásárolni” egy elkobzott, gazdag zsidó család lakásába. Coco egy pillanatra megrendül, amikor a korábbi lakók fotóit nézi, és elgondolkodik azon, hogy „vagyon és hatalom nélkül mind cserélhetők vagyunk.” Azonban amikor meglát egy kívánatos tárgyat, minden kétsége és lelkiismeret-furdalása elszáll és a magasztos gondolatai is rögtön szertefoszlanak. Később, a nácik hanyatlása után, Coco szenvedélyesen panaszkodik, hogy igazságtalanul bélyegezték meg őt kollaboránsnak, azt hangsúlyozva, hogy semmi sem volt igazából az ő hibája, ezáltal pedig önvédelmi mechanizmusa teljesen érthető és világos a néző számára.

Ezzel szemben Christian pszichológiája összetettebb és kísértetiesebb. Mélyen érzi a bűntudatot mindenért, ami Catherine-nel, a húgával történik, és biztosan ő lenne az első, aki elismeri, hogy nővére az igazi hős ebben a történetben. De ugyanakkor ő is igazán összetett karakter, – egy törékeny és folyton ijedt, de alapvetően azért jóindulatú ember, ami érdekes eltérés Mendelsohn korábbi, sokkal negatívabb, mocskosabb karaktereitől (ide sorolhatjuk e sorozat rendezőjének, Kesslernek Netflixes drámáját: A vérvonal árnyait is). Christian állandóan büntetésre számít, sokszor zavartan, félénken, vagy alázatosan és a helyzet súlyossága, vagy húga miatt aggódva, gyakran lehorgasztott fejjel beszél. Mendelsohn hatalmas színészi erővel fejezi ki Christian szívfájdalmát, rettegését, vagy bánatát, bár a forgatókönyv talán nem ad neki elég teret ehhez.

Bár Christian és a főnöke: Lucien (John Malkovich kicsit fura akcentussal beszél ebben a szerepében) időnként arról értekeznek, hogy az alkotásba való belefeledkezés lehet egyfajta módja annak, hogy a német megszállást és a háború borzalmait elviseljék, Christian inspirációja és alkotói folyamata mégsincs kellőképpen kifejtve a The New Look sorozatban.

Coco Chanel a történelem tükrében

Ami pedig Cocót illeti: ő elsősorban az üzleti érdekeltségekre összpontosít, szemben a művészettel. A sorozat elismeri azokat a gyakorlati nehézségeket, amelyekkel ő és más tervezők szembesülnek, mint például az anyaghiány, ami a híres Théâtre de la Mode kiállítás miniatűr ruhakollekciójához vezetett. Azonban a dráma nem ad mélyreható betekintést Christian munkásságának lényegébe vagy abba sem, hogy miért voltak forradalmiak az ő tervei. Dior és Chanel munkásságának elemzése a szélesebb kulturális kontextusban alig kap hangsúlyt, csupán néhány elvont megjegyzésen túl, mint például amit a Harper’s Bazaar szerkesztője, Carmel Snow (Glenn Close) tesz, miszerint „a divatnak új vezetőre van szüksége”.

Lehet, hogy a The New Look nem tartja fontosnak ezt az aspektust. Az első évad Christian diadalával kezdődik, amikor ő a nagy elismerést kapott 1947-es kollekcióját bemutatja, mely a sorozat címéül is szolgált, míg Coco számára mintha vereséget jelentene, amikor úgy tűnik, titkai napvilágra kerülnek. De jól tudjuk, hogy Coco Chanel bukása nem következik be; életének viharai nem ártottak sem hírnevének, sem üzletének, amelyek miatt oly sokszor aggódik a sorozatban. Napjainkban, 2024-ben a Chanel továbbra is a világ egyik legvágyottabb luxusmárkája, alapítójának náci kapcsolatai pedig már rég a múlt ködébe vesztek. Nem valószínű az sem, hogy ez a sorozat ezen a helyzeten változtatna. Ugyanakkor arra emlékeztet minket, hogy az ő történetük több mint csak Christian és Coco öröksége; hiszen arra ösztönöz minket is, hogy elgondolkodjunk saját döntéseinken és azok súlyán, a mi összetett, sokszor zavaros és sok tekintetben szintén nem túl rózsás korunkban.

-Herpai Gergely (BadSector)-