FILMKRITIKA – Ha a háborús filmekről van szó, a The Ministry of Ungentlemanly Warfare valahol a senki földjén landol, ötvözve a Mission: Impossible, a Becstelen brigantyk és Guy Ritchie védjegyévé vált erőszakos akció-komédia elemeit egy lenyűgöző II. világháborús igaz történet keretein belül. Az alulírt, kissé kaotikus végeredmény általánosságban szórakoztató, bár drámai szempontból nem teljesen ütős.
Henry Cavill (aki mostanában kémszerepekben tűnik fel, például az Argylle-ben) és Alan Ritchson (Reacher) jelentős fizikai jelenlétet visznek a filmbe, ezért különösen ironikus, hogy a karaktereik mennyire „vékonyak” és kidolgozatlanok. Úgy tűnik, Ritchie sietett az akciójelenetekkel, ami a karakterek mélyebb kidolgozása rovására ment, és a cselekmény is katasztrofálisan összecsapott lett.
Titkos küldetés
A történet egy titkos, kezdeti különleges műveleti csapatról szól, amelynek felállítását maga Winston Churchill (akit felismerhetetlenül alakít Rory Kinnear) hagyta jóvá. Ez egy valódi csapat volt, amelynek létezését évtizedekig titokban tartották, míg egy 2014-es könyv fel nem fedte azt. Olyan, mint „A piszkos tizenkettő”, de kevesebb taggal, és ez Gus March-Phillipps (Henry Cavill) vezetésével működött, akit katonai börtönből kellett kiszabadítani, hogy a csapat élére álljon.
A Postmaster művelet néven ismert küldetés kulcsfontosságú volt a háborús erőfeszítésekben, mert célja a német tengeralattjárókat ellátó utánpótlási lánc megszüntetése volt. A tengeralattjárók atlanti-óceáni jelenléte többek között megakadályozta, hogy az Egyesült Államok belépjen a háborúba. March-Phillipps és társai feladata egy ellátó hajó felrobbantása volt, ami hatalmas akadályok leküzdését követelte meg, annak tudatában, hogy a brit kormány megtagadja őket, a németek pedig megkínozzák és megölik őket.
Változatos karakterek
A központi ötösfogat (Henry Golding, Hero Fiennes Tiffin és Alex Pettyfer kiegészítésével) logisztikai támogatást is kap egy női kém (Eiza González) részéről, akinek feladata a német parancsnok (Til Schweiger) elcsábítása és figyelmének elterelése, valamint egy találékony üzletember (Babs Olusanmokun) révén, aki a kikötőben, a spanyol Fernando Po szigeten tevékenykedik, ahol a hajó állomásozik.
Az első jelenettől kezdve Ritchie (aki korábban a The Man From U.N.C.L.E. című filmben dolgozott együtt Cavill-lel) abból az elméletből indul ki, hogy a náci gyilkolás katartikus cselekedete a II. világháború alatt nem igényel magyarázatot. A veszélyes háborús küldetések köré épített filmek hosszú hagyományainak megfelelően (A Navarone ágyúi is eszünkbe juthat), a legjobban megtervezett akciók sosem követik teljesen a forgatókönyvet, és elkerülhetetlenül improvizációt igényelnek.
Vegyes megvalósítás
A film adaptálására irányuló vágy, hogy Jerry Bruckheimer produceri stílusához és Guy Ritchie mozi-stílusához igazodjon, folyamatosan ebbe az irányba húzza, eltávolítva attól a komolyságtól, amely erősebb történelmi alapot adhatna. Az utolsó képsorok jobban megvilágítják ezeket az alapokat, csak növelve azt a vágyat, hogy Ritchie és forgatókönyvírói kevesebb díszítéssel éltek volna.
Azok, akik kizárólag a sztárszereplőkkel és az agyat kikapcsoló akcióval teli film miatt választják ezt a filmet, valószínűleg élvezni fogják. Azonban, ha több ész társulna a sok izom mellé, az jelentősen javítaná a dolgokat, és talán még különlegesebbé tenné ezeket a férfi (és női) ügynököket.
-Herpai Gergely (BadSector)-
The Ministry of Ungentlemanly Warfare
Rendezés - 6.2
Színészek - 6.4
Történet - 4.8
Látvány/zene/hangok/akció - 7.2
Hangulat - 6.3
6.2
KORREKT
Guy Ritchie legújabb filmje, a The Ministry of Ungentlemanly Warfare, általánosságban szórakoztató, de hiányzik belőle a mélység, a dráma, vagy a rendezőre jellemző igazán egyedi humor. Az erőteljes akciójelenetek és a látványos megvalósítás ellenére a karakterek kidolgozatlansága és a történet és párbeszédek alulírott mivolta miatt nem emelkedik ki a háborús filmek sorából.