FILMKRITIKA – Az Oscar-gála hírhedt 2022-es incidense után logikus lépés volt, hogy Will Smith visszavonul a jól ismert Bad Boys akció-vígjáték franchise-ának biztonságába. De vajon még mindig őszintén élvezhetjük-e a határtalan karizmáját és ahogy nyomja a szokásos hol vicces, hol fárasztó, hol fárasztóan vicces sóderjét, miután az Oscar-gálán két éve bemosott egy jó nagy csicskalángost Chris Rocknak?

Persze, nem meglepő ez a húzása, elvégre a Bad Boys (1995) volt az a film, ami sitcomszínészből filmsztárrá avanzsálta őt. Akik látták a filmet, biztos emlékeznek még arra a bizonyos izgalmas és pörgős üldözési jelenetre – ez volt az a pillanat, amikor Will Smith a filmsztárok sztratoszférájába repült. Pedig így visszanézve a Bad Boys a 80-as évek buddy-cop filmjeinek gyenge utánérzése volt, csak éppen két fekete főszereplővel – Smith és a komikus Martin Lawrence –, no és persze hatalmas költségvetéssel. A Bad Boys története sem volt túl eredeti: a nőcsábász miami kábszeres zsaru meséje, akit Smith alakított és aki egy tikos heroinraktár után nyomozott, a megszokott filmvígjátékos elemekkel párosult, de Smith karizmatikus jelenléte már ekkor is elvitte a hátán a filmet.

Hollywood Reloaded: folytatások özönei

Két felesleges, de jövedelmező folytatás következett. A 9/11 utáni Bad Boys 2 (2003) lövöldözésekkel és robbanásokkal teli akciófilmje azzal végződött, hogy hőseink a Disznó-öböl konfliktust újrajátszották, majd a Guantanamo-öbölben kerestek menedéket. A megkésett harmadik rész, a Bad Boys – Mindörökké rosszfiúk (2020) megpróbálta a macsó zsarukat a modern világba integrálni. Eltűntek a melegviccek; hőseink most már tisztelik a nőket és terápiára buzdítják az embereket.

A Bad Boys – Mindent vagy többet egész egyszerűen nagyjából ugyanezt a receptet követi, csak még bénábban: fárasztó vígjátékos elemek, gyenge poénok, hullámzó minőségű akciójelenetek, és a már a harmadik filmbe is rosszul integrált, abszurdan melodramatikus történet folytatása. Smith állandóan okoskodó zsaruja megmagyarázhatatlan atyai érzelmeket táplál a pszichopata, tőle teljesen elhidegült fia, Armando (Jacob Scipio) iránt, aki korábban egy mexikói drogkartellt vezetett. Armando csatlakozik Lowrey-hez (Will Smith) és Burnetthez (Lawrence) a menekülésben, miután a haverok néhai kapitányát (Joe Pantoliano) korrupcióval vádolják.

A Bad Boys – Mindent vagy többet, mint thriller a leggyengébb

A Bad Boys – Mindent vagy többet akció-thriller cselekménye több sebből is vérzik: logikátlanságok, idióta túlzások, és ezerszer felhasznált, béna klisék egyaránt súlyos ballasztként terhelik és ezeken még az átlag krimikhez szokott néző is csak a száját fogja húzni. A rendőrségi és politikai korrupciót és annak rétegeit például már számtalan amerikai thrillerben bemutatták, de itt ez oly mértékben infantilis és hiteltelen, hogy jobb lett volna kihagyni a történetből. Ráadásul az egyik „jóságosnak” tűnő karakterről ordít, hogy korrupt és a későbbi magyarázkodása is olyan, mintha azt kilenc más zsé kategóriás akciókrimiből idézte volna.

Talán az atombéna forgatókönyv kevésbé lenne zavaró, ha legalább a poénok, és Will Smith rá jellemző szándékosan műmájer vakerolása ütnének, de a legtöbbnél legfeljebb néha hallottam egy-két kínos nevetgélést a vetítésen, és az esetek többségében még azt sem. Ami a jó régi, „politikailag inkorrekt”, „szexista” poénokat illeti, azt itt, 2024-ben már teljesen kiherélték, legfeljebb Martin Lawrence-nél maradtak a bulémiás és junk foodos poénok, illetve az idősebb színésznél egy szintén erősen fárasztó poénkodós történeti szál, mely során az idős zsaru egy drámai esemény kapcsán „megvilágosodik” és idiótán ezoterikus dumákkal fárasztja filmbéli rendőrtársát, no meg a nagyérdeműt.

Ambícióhiány

A film próbálkozik érzelmes húrokat is megpendíteni, például Lawrence ráveszi Smith-t, hogy meghatóan duettezzen a főcímdallamukkal; Smith filmbéli fiának, Scipio-nak pedig egyfajta „megváltástörténetének” lehetünk szemtanúi. Utóbbi egyébként működne is, ha  Jacob Scipio nem lenne éppenséggel csapnivaló színész.

Az egész filmről egyébként is ordít az ambíció totális hiánya. Will Smith-szt a film végén párszor felpofozzák és ez talán lehetne a színész saját megváltástörténete. Ugyan a maflást nem Chris Rocktól kapja, de mi, nézők (a jelenet kontextusában is) értjük jól, hogy a többször is (meglehetősen hiteltelenül) szorongásos rohamot kapott Will Smith mire szeretett volna utalni ezzel. Csak éppen ez a „bocsánatkérés” két évvel az Oscar-gála botránya után már abszolút érdektelen, tőlünk kéne inkább Smith-nek bocsánatot kérnie egy legközelebb ennél sokkal jobb filmjével.

-Herpai Gergely „BadSector”-