FILMKRITIKA – Takashi Yamazaki Minus One című filmje visszatér az alapokhoz egy epikus, Spielberg-szerű történelmi drámával, amely újra a régi dicsőségében mutatja be a Toho titánt. Ez a film nemcsak az egyik legjobb Godzilla-film hosszú idő óta, de új életet is lehel a legendás szörny történetébe.

A japán mozi egyik legismertebb szörnyetege, Godzilla, először 1954-ben jelent meg a filmvásznon. A háború utáni időszakban készült film az atomfegyverek pusztító hatásainak szimbólumaként született meg, és gyorsan a japán kultúra ikonikus alakjává vált. Az évtizedek során számos folytatás, újraértelmezés és változat készült, amelyek különböző korszakokban és stílusokban mutatták be a szörnyeteg történetét. Az 1960-as és 70-es évek Showa korszaka könnyedebb, szórakoztatóbb hangvételű filmeket hozott, míg az 1980-as és 90-es évek Heisei korszaka komolyabb, sötétebb tónusú alkotásokkal gazdagította a sorozatot. A 2010-es években a Shin Godzilla újraértelmezte a szörnyet, ismét az emberi és természeti katasztrófák allegóriájaként mutatva be.

Az első sokkoló találkozás

Az 1954-es eredeti filmben Godzilla végig a gonosz volt. Nem harcolt más szörnyekkel, helyette módszeresen tönkretette az emberek életét, míg végül az óceán mélyén megölték. Ez így leírva talán egyszerűnek tűnik, de Godzilla igazi ereje az allegóriában rejlik. Az 1954-es Godzillában és az 1984-es Godzilla visszatérésében a szörny először a nukleáris veszély figyelmeztetéseként szolgált, és ezt a vonalat folytatta egészen a 2016-os közkedvelt Shin Godzilláig, amely a természeti katasztrófák és vezetőink alkalmatlanságának tragikus következményeit ábrázolta.

Ahogy közeledünk a 70. évfordulójához, Godzilla ismét visszatér a háború borzalmainak és emberi áldozatainak üzenetével Takashi Yamazaki Godzilla Minus One című filmjében, és ez igazán lenyűgöző megoldás.

A második világháború utáni időszakban játszódó Minus One az eredeti film helyszínére tér vissza egy finoman újragondolt történettel. A film Kōichi Shikishima (Ryunosuke Kamiki) történetét követi, egy megszégyenült kamikaze pilótáét, aki nemcsak hogy nem adta életét hazájáért, de bajtársai életét sem tudta megmenteni az első találkozásuk során Godzillával. Kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy ez a Godzilla egy tragikus és komoly film lesz. A Legendary MonsterVerse világával ellentétben, amely főként a kaiju háborúskodás világában játszódik, némi karakterfejlesztést kínálva a Godzilla (2014) és a Monarch: Monsters öröksége mellett, a Minus One egy nagyon emberi történetet akar elmesélni. Ehhez pedig a legjobbaktól kölcsönöz.

Néhány jelenet elég a Minus One-ban ahhoz, hogy az agyad regisztrálja: „Ez Spielberg.” A jellegzetességek nyilvánvalóak és számosak, a korabeli esztétikától kezdve, amit szomorúság és az elmúlt idők nosztalgikus érzése jár át. Az akciójeleneteket a fokozódó, egyre éles feszültség építi fel, miközben egyben precízen koreografáltak is maradnak. Bár több stiláris elemet kölcsönyöz Spielberg klasszikus Cápájából is, mint Gareth Edwards 2014-es próbálkozása. Bár ez a film (A cápával ellentétben) nem habozik megmutatni Godzillát, de ugyanúgy a látvány hatékonyabb használatára összpontosít. Van egy jelenet, ahol Godzilla egy vontatóhajón menekülőket üldöz, és megesküdnél, hogy a szörny valóságos, ahogy rémisztően emberi szemei a víz felszíne fölött lebegnek.

Humor és remény is akad

A film nem nélkülözi a humort és a reményt sem! Míg a Shin Godzilla a japán kormány kudarcát és az ebből eredő tragédiát mutatta be fekete komédia formájában, különösen a fukushimai nukleáris katasztrófa és a 2011-es Tōhoku cunami kapcsán, addig a Minus One optimistább önreflexiót kínál a háború áldozatairól és egy jobb jövő lehetőségéről. Ez az a Spielberg-féle érzés.

Yamazaki nyíltan kijelentette, hogy Spielberg és a Cápa hatottak rá, valamint egy meglepőbb forrás is inspirálta. Az 1954-es eredeti mellett Yamazaki kedvenc filmje a sorozatból a 2001-es Godzilla, Mothra és King Ghidorah: Óriásszörnyek mindent elsöprő támadása. Míg az a film szó szerint a csendes-óceáni katonák lelkével ruházta fel Godzillát, hogy megbüntesse Japánt háborús bűneiért, a Minus One inkább allegorikus megközelítést választ: Godzilla a poszttraumás stressz és túlélési bűntudat révén kísérti a főszereplő álmait. Kōichi úgy hiszi, hogy Godzilla azoknak a lelkeknek a fizikai megtestesülése, akiket nem tudott megmenteni.

A film a járvány idején íródott, amikor az elszigeteltség és a hatalmak iránti globális bizalmatlanság áthatotta a kollektív tudatot. Kritikával illeti a japán kormányt az empátia hiánya és az emberi élet alulértékelése miatt, mind a második világháborús kamikaze pilóták felhasználásában, mind pedig az ENSZ általi teljes lefegyverezés miatt, ami miatt képtelenek voltak megvédeni polgáraikat. Ehelyett a japán népnek kell felállnia és harcolnia – saját gyászukkal és kudarcaikkal szemben, valamint egy jobb holnap reményében.

Az emberi elemek fontossága

De mindez hiábavaló lenne, ha a karakterek nem lennének átélhetők. Az eredeti és néhány másik drámai elemektől eltekintve a legtöbb kaiju film az emberi történeteket csak töltelékként használja, hogy összekösse a szörnyek közötti csatákat. A MonsterVerse is elköveti ezt a hibát, papírvékony karaktereivel, akiket csak a színészek karizmája ment meg. Yamazaki rendezői és forgatókönyvírói tehetségét dicséri, hogy a Minus One elősorban egy háborús karakterdráma, és csak másodsorban kaiju film.

Ami magát Godzillát illeti, a Toho ezúttal is remekelt egy új, klasszikus dizájnnal. Messze járunk a Shin borzalmasan groteszk testhorrorjától – ami tényleg egy csúf lény volt – és a Legendary filmek robusztus szörnyetegétől. A Minus One visszatér a Showa/Heisei korszak „ember a jelmezben” szörnyeteg stílusához, vastag combokkal és a VHS-korszakból ismert és szeretett, kicsit macskaszerű arccal. Van valami művészi abban, hogy egy lény egyszerre legyen félelmetes és lenyűgöző, és ezt a stílust, illetve egyszerre hangulati és vizuális elemet tökéletesen alkalmazzák minden alkalommal, amikor Godzilla felkészül az „atomlélegzetére” a Minus One-ban.

Így kell előtörténetet készíteni!

A Godzilla Minus One friss levegőt hoz a megosztott univerzumok világába. Művészien visszatekint a kaiju klasszikusokra, és merész újraértelmezéssel mélyebb érzelmeket és emberi drámát csempész a történetbe. Ez a film nemcsak látványvilágával, hanem érzelmi töltetével is hatni akar, és valószínűleg az első, amely könnyeket csalhat a nézők szemébe. A Netflixen elérhető alkotás érdemes arra, hogy a lehető legnagyobb képernyőn nézzük meg, hogy teljes mértékben átélhessük ezt a lenyűgöző élményt.

-Herpai Gergely „BadSector”-