SOROZATKRITIKA – Az Esernyő Akadémia negyedik évada mindössze hat epizódot kapott, ami nem kis kihívás elé állította a készítőket. Egy szuperhősökkel, idegenekkel, időutazással, alternatív idősíkokkal és többszörös apokalipszisekkel zsúfolt történetet kell lezárniuk, mindezt úgy, hogy a központban továbbra is a családi dráma áll. És persze, kapunk is belőle bőséggel.

Ahogy várható volt, a hat epizód tele van személyes konfliktusokkal és régóta elfojtott sérelmekkel, amelyeket csak tovább bonyolít a harmadik évad eseményei után kialakult helyzet. A Hargreeves testvérek (Robert Sheehan Klaus szerepében, Emmy Raver-Lampman mint Allison, Tom Hopper mint Luther, Aidan Gallagher mint Ötös, Elliot Page mint Viktor és David Castañeda mint Diego – plusz a családhoz csatlakozó, ám nem eredeti tagok, mint Justin H. Min Ben szerepében és Ritu Arya Lila szerepében) elveszítették különleges képességeiket. Bár lehetőségünk nyílik megismerni őket hétköznapi emberként, akik az „egész jól megvagyok” és a „totális roncs” skálán mozognak, nem kell sokáig várnunk, hogy visszatérjenek az erejük.

Nem mindenki vágyik arra, hogy újra „különleges” legyen; ahogy a sorozat többször is emlékeztet minket, a szupererő lehet áldás, de sokkal inkább átok. De hát ez Az Esernyő Akadémia, amely minden évadban azt mutatja be, ahogy a szereplők kétségbeesetten próbálnak megakadályozni egy újabb világvégét. A negyedik évad sem kivétel, és a szupererők újra hasznosnak bizonyulnak, amikor a világ megmentéséről van szó.

Rossz időzítés, még rosszabb idővonalak

Ez a kritika gondosan kerüli a történeti részleteket vagy spoilereket, de nem árul el nagy titkot azzal, hogy a harmadik évad végén szétszóródott Hargreeves testvérek vonakodva újra összegyűlnek, amikor egyikük bajba kerül. Miközben a csapat próbálja visszaszerezni képességeit, és kénytelenek együtt maradni – különösen, ha egy „Baby Shark”-ra épülő, hányással tarkított útról van szó – Az Esernyő Akadémia mélyebbre ás abban a valóságban, amelyben most élnek.

Mint kiderül, a Hotel Oblivion idővonal-módosítása több kárt okozott, mint a Hargreeves szupererőinek elvétele. Az univerzumot összetartó „ragasztó” annyira meggyengült, hogy más idősíkokból származó tárgyak bukkannak fel – felkeltve egy összeesküvés-elmélet hívő csoport, az Őrzők figyelmét. Az Őrzők, akik tetoválásaikban Az Esernyő Akadémia logójának fordított verzióját viselik, egy redneck házaspár, Gene és Jean vezetik (akiket a valóságban is házaspár, Nick Offerman és Megan Mullally alakítanak). Ők töltik be az antagonista szerepét, és éppoly különcök, mint amennyire halálosak.

Bár Offerman és Mullally remekelnek, Gene és Jean nem az egyetlen olyan elemek a negyedik évadban, amelyek kissé elcsépeltek. Az Esernyő Akadémia mindig is egy olyan családról szólt, amely apokalipszist idéz elő, majd kétségbeesetten próbálja megakadályozni azt.

Időhurkokban rekedve

Bár a körülmények mindig változnak – a negyedik évad válságának különös kapcsolata van Az Esernyő Akadémia sötét múltjával –, a történet menete mégis ismétlődőnek hat. Talán túlságosan is ismétlődőnek, annak ellenére, hogy a végkifejlet ezúttal nagyobb jelentőséggel bírhat, mint a korábbiakban; hiszen ez az utolsó évad, és a sorozat keserédes, bár kissé elkapkodott módon próbálja lezárni Az Esernyő Akadémia elkerülhetetlenül ciklikus narratíváját.

Nem javít a helyzeten, hogy a popkultúra manapság tele van agyonbonyolított idővonalakkal, alternatív valóságokkal és különféle változatokkal rendelkező karakterekkel. Az Esernyő Akadémia 2019 óta foglalkozik ezekkel a témákkal (az alapjául szolgáló Dark Horse Comics 2007-ben debütált), és valójában ezek a sci-fi régi, bevett elemei. Azonban a Deadpool és hasonló produkciók által uralt kulturális térben a koncepció sosem tűnt ennyire „már megint ez?” érzésűnek.

Szerencsére azonban még mindig Az Esernyő Akadémiáról van szó, és a sorozat jól ismert, bolondos stílusa és a részletekre való aprólékos odafigyelése (bár a negyedik évad elvileg a jelenben játszódik, a tárcsás telefonok még mindig jelen vannak, és senki sem ellenőrzi a Google-t) bőséges teret kap, hogy ragyogjon, még ha az évad rövidebb is.

Zseniális karakterek, hiányzó összhang

A szereplőgárda közül Page Viktorja különösen kielégítő történetszálat kap, amelyben rendezi kapcsolatát a család problémás patriarchájával, Sir Reginald Hargreevesszel (Colm Feore) – még ha nem is azzal a „Reggie”-vel, akit korábbról ismerünk. Arya Lila karaktere is kiemelkedő; bár nem eredeti Hargreeves gyerek, saját terhével küzd, és érzelmes utazásba kezd, hogy feldolgozza mindezt – ugyanígy Min Benje, akinek negyedik évados íve a sóstól az édesen át a szörnyetegig terjed, mégis hitelesen van megírva. (Sajnos a rajongók kedvence, Klaus, ebben az évadban kissé háttérbe szorul.)

Ami pedig a Hargreeves-féle bolondozást illeti, a negyedik évad is hozza Az Esernyő Akadémia védjegyévé vált humoros, pörgős harcjeleneteket. Az, hogy az akció karácsonykor játszódik, csak egy mellékes gondolatnak tűnhetne, ha nem lenne egy elképesztően látványos bunyó, amely Luther és Diego összecsapása körül forog – a trailer alapján már tudhatjuk, hogy fegyveres Mikulás is feltűnik.

-Herpai Gergely „BadSector” –