Kevesen emlékeznek már a Batman: Kezdődik! (Batman Begins) emlékezetes adaptációjára, amely megelőzte az Arkham-játékokat…
Rengeteg olyan videójáték van, amiben „Batmannek érezhetjük magunkat” – elég csak a Rocksteady nagy sikerű Arkham-játékaira gondolni. Azonban kevés olyan volt, amiben a filmbeli Batman hangja szólaltatta meg a karaktert. 2005-ben a PS2-re, Xboxra és GameCube-ra készült Batman Begins két nem elhanyagolható bravúrt ért el. Az első az volt, hogy Christian Bale-t és társait sikerült megtartani, hogy újra eljátsszák szerepeiket a videojátékhoz. A második pedig az, hogy egy nívós filmadaptáció örömét adta nekünk a középszerű címekkel telített piacon…
A hype minden bizonnyal hozzájárult a játék sikeréhez. A film stábja is csatlakozott, hogy elmondja, hogy milyen király lesz. Odáig mentek, hogy az idősebb szereplők, Tom Wilkinson és Michael Caine azon poénkodtak, hogy ők már túl öregek a videójátékokhoz, de ez a játék nagyon jól néz ki. Míg a fiatalabb Cillian Murphy és Katie Holmes kontrollerrel a kezükben játszották a Sötét Lovagot!
Semmi különösebben forradalmi nincs ebben más adaptációkhoz képest, mégis sikerült szolíd, kellemes játékélményt nyújtani a karakter rajongóinak.
Ez egy meglehetősen egyszerű, nagy költségvetésű lopakodós akciócím, amely képes volt kihasználni egy szeretett film sikerét és hozzáadni néhány okos játékmenet-ötletet. Ezek közül több is rezonált a játékosok körében, és hatással volt a karakter jövőbeli játékaira.
Arkham-előkép: Batman árnyjátéka
Körülbelül 7-8 óra elég volt a kaland befejezéséhez, amely egy sor lineáris pályából állt. Ezek a film néhány ikonikus jelenetét és pillanatát utánozták. A szokásos harmadik személyű akcióformula mellett volt néhány diszkrét rejtvény és olyan szint, ahol még a Batmobil (vagy Tumbler, ahogy Nolan ragaszkodott a nevéhez) volánja mögé is beülhettünk a látványos ütközésekkel teli szekvenciákban, amelyek színtiszta Burnout-élményt nyújtottak.
Legtöbbször mégiscsak a maszkos igazságosztót irányíthattuk. Batman tudott ugrani, siklani, mászni, guggolni, használni a kütyüit és lecsapni a rosszfiúkra. A harcrendszer volt az egyik fő attrakció. Egyszerű, de kielégítő, minden találatot érezni lehetett. Voltak mutatós animációk, kivégző mozdulatok, sőt, még olyan mozdulatok is, amelyek lehetővé tettek az ellentámadást vagy az ellenfél védelmének áttörése.
Amikor éppen nem harcolt, Batman becserkészhette az ellenségeit. A lopakodást eléggé ösztönözték. Majdnem úgy működött, mint egy proto-Batman Arkham. Egy külön gombbal a guggoláshoz, egy másikkal pedig az azonnali kiütéshez. Ahogy a Rocksteady játékaiban, a fegyverek is nagy veszélyt jelentettek, arra kényszerítve minket, hogy az ellenség háta mögé nézzünk. Más mechanikák, mint a kihallgatás és a félelemkeltés itt is előkerültek.
Miért nem készült több Nolan-adaptációs videójáték?
A játék sikere után logikusnak tűnt, hogy a következő film is kapjon adaptációt. A Sötét Lovaggal meg akarták ismételni a sikert. Ám a Pandemic fejlesztése annyira ambiciózus volt (nyílt világot akartak csinálni), hogy végül nem valósult meg. Az egyik olyan projekt maradt, amit a karakter rajongói a legjobban sajnálnak. Látva, hogy mennyire jó adaptáció lett az eredeti, sokak álma volt egy továbbfejlesztett folytatás gondolata, ugyanolyan gyártási színvonallal és helyszínnel, mint Nolan folytatása.
A folytatás elvesztése azonban nem csak negatív következményekkel járt. Ugyanis a The Dark Knight játék törlésével a jogok az EA-től a Warner Bros-hoz kerültek. A Rocksteady szabad kezet kapott, hogy nekilásson a Batman Arkham Asylumnak. Habár a londoni fejlesztők sosem részletezték, hogy milyen hatások érték őket, könnyen belátható, hogy a Batman Begins néhány ikonikus mechanikáját ők fejlesztették tovább… a többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem.
Forrás: YouTube
